Ferdinánd, olasz zeneszerző, szül. parmában 1771 jul. 1., megh. Párisban 1839 máj. 3. Ghiretti udvari szinházi hegedüstől tanult; már első operái: La locanda de'vagabondi (1789); és I pretendenti burlati (1790) hiressé tették. 1791. karnagy lett Velencében, 1797. Bécsben, hol nejét (szül. Riccardi) primadonnául szerződtették, 1802. Théâtre Italien karnagyául, de Rossini (1823-26) hanyag és fegyelmetlen igazgatása annyira lesülyesztette a szinházat, hogy P. 1827. visszavonult. A szépművészetek akadémiája 1831. tagjai közé választotta, a király pedig 1832. zenekarának karnagyává nevezte ki. 43 dalműve nagyon könnyed, dallamos. Összes művei jegyzéke Mendel és Reissmann német zenei lexikonában van összeállítva; legjobb dalművének Camillát (1799) tartják, de amely szintén korán multa divatját, mint az Eleonora, ossia l' amore conjugale c. (1805, ugyanazon tárgy, mint Beethoven Fidelio-j) és a többiek. Irt Il san sepolcro, Trionfo della Chiesa, La passione di Gesů Cristo c. oratoriumokat, 11 kántáté, egy Symphonie bacchante-ot és kisebb zeneműveket, s maga irta védelmére a M. Paer, ex-directeur du Théâtre Italien á MM. les dilettanti c. röpiratot. A Paer et Rossini (Páris 1820) c. könyvet ellenben P. ellen irták Rossini jó barátai.
(ejtsd: -eziello) János (Paisiello-nak is irják), olasz zeneköltő, szül. Tarantóban 1741 máj. 9., megh. Nápolyban 1816 jun. 5. A nápolyi konzervatoriumban Durante, Cotumacci, Abos voltak oktatói 1754-59., mikor őt is segédtanítóul alkalmazták. Egyházi zeneművek után 1763. egy drámai intermezzo zenéjével akkora sikert aratott, hogy egymást érték a szinházak megbizásai: Bologna, Modena, Parma, Velence, Róma egymásután adták elő újabb és újabb dalműveit. Az Il marchese di Tulipano (másképen Il matrimonio inaspettato) c. lett először európai hirüvé; a L' idolo Cinese Nápolyban bemutatott operája P.-t a legelső olasz zeneköltők közé emelte. Az elsőség a nemsokára Franciaországba távozott Piccinni Miklósról mégsem ő reá szállt, hanem az Angliából hazatérő koros Guglielmi Péter és az éppen feltünt Cimarosa Domokos közt oszlott meg, akik ellen P. hiába küzdött. Elfogadta tehát 1776. II. Katalin cárnő meghivását Pétervárra (évi 9000 rubel fizetéssel), s itt La serva padrona, Il barbiere di Seviglia és még 8 dalművet szerzett. 1784. visszatérőben Il re Teodoro operát irta Varsóban s Nápolyban IV. Ferdinánd király udvari karnagyául kinevezve, La molinara, Nina és más darabjait szerzette. Az 1799-iki forradalom alatt a «nemzeti zene» igazgatójává tették. 1802. Napoleon, az akkori első konzul, meghivta Párisba 18 000 frank évi fizetéssel az udvari zenekar szervezésére; a császárkoronázásra ő irta a Te Deumot; de irigyei miatt 1804. ismét Nápolyba tért régi állásába; 1815. nyugdíjazták. Nagy hirnevét mintegy 100 operájának köszönhette, melyek üde, kedves dallamaikkal és drámai kifejezésükkel mindenütt gyorsan gyökeret vertek. De irt P. oratoriumot, 2 requiemet, mintegy 30 kisebb misét, 12 szimfoniát (II. Józsefnek ajánlva), hangverseny-műveket zongorára, hárfára stb. Életrajzát megirták: olaszul Gagliardo (Onori funebri di P., Nápoly 1816) és Schizzi (Milano 1833); franciául: Quatremere de Quincy (Páris 1817) és Lesueur (u. o. 1816); németül Arnold J. F. (Erfurt 1810).
(a lukánok nyelvén; máskép Poseidonia), város Lukániának nyugati partján, 5 mérföldre délnek a silarus torkolatától. Szibarszi városának Kr. e. 524. alapított gyarmata volt, mely eredetileg Posidonia hegyfoknál feküdt, de azután rossz ivóvize miatt jobban az ország szivébe vonult. Jelentősége akkor kezdődik, mikor Szibarisz, az anyaváros hanyatlani kezd. 438 és 424 közt a lukánok foglalták el s megfosztván őt nevétől is, elvették tőle hellén jellegét, amire egy évenkint megtartott gyászünnep emlékeztetett. Már a tarentumi napot megelőzőleg a rómaiak hatalmába került, akik 274. latin telepesekkel rakták meg. 50 stádiumra délnek volt az argivi Herának temploma, azonkivül még két más templomnak (a Poseidon-templom képét l. Építészet VII. mellékleténI és egy szinháznak romjai vannak a Capacciótól ÉNy-ra fekvő városi falak közt, miket 1750 óta kezdettek el feltárni.
római konzul, Arria (l. o.) férje.
József Antal, a venezuelai köztársaság elnöke, indus szülők gyermeke, szül. Araurében (Varinas tartomány) 1790., megh. New-Yorkban 1873 máj. 6. Gyermekkorában pásztorkodott. 1810. egy önkéntes csapat élén győzedelmesen harcolt a spanyolok ellen, mire 1816. dandártábornok lett. 1821. Carabobo mellett döntő győzelmet aratott és 1823. bevette Puerto Caballót. Erre megalakult az új Kolumbia köztársaság. 1829. elszakítá Venezuelát Kolumbiától, 1830-1838. és ismételten 1839-42. emez új köztársaságnak elnöke volt. Megtisztelték az «es clarecido ciudadano» (dicső polgár) címmel és az 1846-iki belháboru kitörésekor diktátorrá nevezték ki. A béke helyreálltával Monagast választotta meg köztársasági elnöknek, aki azonban P.-t háládatlanul üldözte, mire P. 1848. Curaçaóba menekült. Monagas bukása után P. visszatért hazájába, de a pártvillongásokban Sylva lett a győztes és P. 1850. fiaival együtt számkivetésbe távozott. 1858 dec. visszahivták s 1860-61. Washingtonba követnek küldték, 1861-63. pedig ismét elnöke volt a köztársaságnak, még pedig diktátori hatalommal. Megunva a folytonos pártviszályt, állásáról lemondott s az Egyesült-Államokba költözött. Önéletleirása két kötetben jelent meg (1867-69).
ókori tartomány Kis-Ázsiában. Határai voltak: északon a Pontus Euxinus, keleten Bitinia és a Parteniosz folyó; délen Galacia és az Orminion hegység, nyugaton a Halisz (Kiszil-Irmak) és a Pontos nevü tartomány. Északon lapályos, tele termékeny síkságokkal és lankaságokkal, délen hegyes. P. lakosai, a paflagonok, már Homeros előtt ismeretesek voltak. A szirus törzshöz tartoztak és kitüntek mint jó katonák, kivált lóra termett emberek; egyébként tudatlanoknak, gorombáknak és babonásoknak tartották őket. Eleinte függetlenek lévén, első urok Kroesos volt. Ennek birodalmával együtt Persiához kerültek, még pedig a persa birodalom III. szatrapiájához. Később a paflagon fejedelmek újbóli függetlenek lettek és függetlenségüket a makedon hódoltság idején is megtartották, mert a Nagy Sándor-féle harcok hullámai idáig el nem hatoltak, mindössze Eumenes parancsolt itt rövid ideig. Majd Mithridates tette kezét az országr, de csakhamar megosztozott rajta hatalmas szomszédjával, bitiniai Nikomedessel. A rómaiak eleinte hűbéres fejedelmek által kormányozták Paflagoniát, majd Galatiához csatolták. V. ö. Lolling, Hellenische Landeskunde und Topographie (az Iwan Müller-féle Handelbuchban, III. fejezet 261 s köv. lapok), hol a szakirodalom is fel van sorolva.
két ókori város Ciprus nyugati partján, az egyiket Ó-P.-nak, a másikat Új-P.-nak nevezték. Amaz a Zefirion hegyfoknál feküdt, eredetét egy ő-feniciai gyarmatnak köszönhette s azzal dicsekedhetett, hogy Aphrodite itt emelkedett ki a tengerből. Ennek emlékére hires temploma és jóslóhelye volt, melynek főpapja az egész szigetre kiható hierarkikus főhatalmat gyakorolt. Később sokat szenvedett földrengéstől; Augustus alatt elpusztult, de a császár újból fölépítette és Augustának (Sebaszte) nevezte. Romjai még láthatók Kuklia nevü falu közelében. - Új-P., jelentékeny kereskedőváros volt, szintén több szép templommal.
(növ., páprád, páprágy, páprág, paprágy, paprád, patrác, paizsika, paizska, paizspáfrány, vesepáfrány, ördögborda, ördögoldal, Aspidium Sw., Nephrodium Rich., Polypodium L. pro parte, Polystichum Roth.), a róla nevezett család füve. Spóracsoportja a levél visszáján keletkezik, kerekded vagy veseforma leple van. 220 faja (hazánkban 13) az egész földkerekségen terem. Tekintélyes szép harasztok, levelök egyszer vagy többször szárnyalt, a tőke földbeli. Legismeretesebb az Aspidium filix mas L. (Him-P.; párja a régiek hiedelme szerint a hölgyharaszt, l. o.), Európa, hazánk, Ázsia és Amerika nedves hegyi erdeiben gyakori. Levele szárnyalt, sallangja szálas-lándsás és szárnyas sallangu, sallangja hosszas, kerekített, a széle csipkés, a visszáján két sorban van a spóracsoportja (l. VIII. kötet 674. old. 3. ábráját), veseforma lepel fedi. Vastag tőkéjén (rhizoma filixis maris) a levélnyél maradéka van, kellemetlen szagu, eleinte fanyar, édeses ízü, aztán undorítón rágó, csípős-kesernyés, 5-6% kövér zöld olaj, az éteres olajnak némi nyomával, mint leghathatósabb rész, továbbá gyánta, cserzősav, keményítősav, cukor stb. az alkotó része. Éteres kivonata mint szemcsés kristályos páfránysav ülepszik le. Tőkéjét már nagyon régen féreg, még ma is a galandféreg ellen használják. az A. Lonchitis L. fajt, mint a gímnyelvet, sebre és lépfájásra használják. Az A. fragrans L. Szibériában és Közép-Ázsiában terem. Levele málnaillatu, Szibériában süly ellen, a mongol pedig teának használja. Az A. edule Spr. tőkéjével hazájában (Nepal) a nép táplálkozik. Régebben a kőmézet (l. o., angyal édes gyökér, édestövü P.) is a P.-hoz számították. Az Asp. Baromez, l. Szittyabárány. Arany-, ezüst- és borköves P. a Gymnogramme Dew. fajai.
(növ., haraszfa, pálmapáfrány), a Cyatheaceae (l. o.) páfrányrend egyes génusza, t. i. páfrányaink harasztnövények, nagy levelöket látjuk, törzsük ellenben mint tőke a föld alatt húzódik meg. E rend némely génusza (Alsophila R. Br., Hemitelia Presl és Cyathea Sm.) pálmatermetü, ágatlan, oszlopforma, 6-20 m. magas, embervastagságu fa, dereka föld fölé emelkedik és óriás lombok alkotta koronát visel, általában nagyon csinos. Némely P. seregesen nő és erdőt alkot, p. Melbourne vidékén, Ausztráliában, ahonnan sokat Európába is szállítanak. A P.-t könnyen lehet meleg ágyban tenyészteni, s az üvegház v. pálmaterem legkiválóbb dísze. Hazájában kerítésoszlopnak és tüzelőnek használatos. Némelyik bleében ehető keményítőt termel. Speciálisan P. az Alsophila, 70 faját európai üvegházban is látni; levele többször szárnyalt.
(növ., Polypodiaceae), a harasztok családja. Sporangiuma vékonyfalu, nyeles, végre keresztben reped fel, taréja a tetőn halad, keskeny. Fánemüek, száruk földbeli tőke, némelyiké (l. Páfrányfa) a levegőben is fölemelkedik. Levele leggyakrabban összetett és nagyon finom sallangu, ritkán hasítatlan (l. Gímnyelv). A harasztoknak mintegy 6/10 része, a legnagyobbak és legnevezetesebbek ide tartoznak. Hazánkban is elég van belőlük, de a legtöbb mégis a forró vidéken terem. Pálmaterem és más üvegház díszei. A geologia kőszénkorából is ismeretesek.