a fosszil, vagyis az őskori emberrel és az általa készített eszközökkel foglalkozó ága a paleontologiának.
(növ.) a. m. ősnövénytan, l. Paleontologia.
a geologiában az ó-harmadkor, szemben a fiatalabb harmadkorral, mely neogén. L. Harmadkor.
(gör., a. m. régi irás), az ókori kéziratok és más irott emlékek megfejtésének tudománya, mely azokon az ismertető jeleken alapszik, melyek az irás egyes korszakait egymástól megkülönböztetik. Tágabb értelemben kiterjedt mindenféle irott emlékre, szűkebb értelemben azokra az időkre, melyekkel a filologus foglalkozik, mig a többi idők okmányainak megfejtése az oklevéltan (diplomatika) hatáskörébe tartozik. A filologus (ide értve nemcsak a klasszikus nyelvekkel foglalkozót, hanem a hieroglifok és ékiratok nyomán a hieratikus és demotikus papiruszokat és khaldeus-arameus emlékeket kutatót is) ritkán kényszerül a XV. sz.-belinél újabb okmányokkal foglalkozni, ez a tér a történész és modern filologus (germanista, romantista, szlavista) tere, aki azonban már a diplomatikához fordul tanácsért. Igy aztán a P.-nak a XV. sz.-tól visszamenő korok emlékei maradnak, még pedig tekintettel arra, hogy a kemény anyagba (kő, érctábla) vésetteket egy más tudományág, az epigrafika (l. o.) foglalja le, azok az emlékek, melyek tintával vagy más alkalmas folyadékkal vannak puha alapra (papirusz, pergamen) irva. A viasztáblákat, melyek a kő és hártya között mintegy a középúton vannak, szintén az utóbbi csoporthoz sorolják. A P. mint tudomány a XVII. sz. végén és a XVIII. sz. kezdetén Mabillon és Montfaucon tudós bencések kutatásaival kezdődik, akik még együttesen gyakorolják azt a diplomatikával, mely azóta külön vált.
l. Kőkor.
(gör.), régiségekről szóló tan, régészettan. L. Paleontologia.
(gör., őslénytan), az őskor (l. o.) állati és növényi maradványainak leirása. Az ősnövénytan vagy növénygeologia (Phytopalaeontologia, palaeo-phytologia), a föld régibb növényzetének összefoglalása, amire a bányák vájása, a vasutak és csatornák elkészítése vagy más földmunkálatok alkalmával előkerült számos növénymaradvány vagy kőmásolat egybevetése kalauzolt. A leleteknek a mostaniakkal való összehasonlításából az derül ki, hogy az ősiek közt is volt sósvizi, édesvizi és szárazföldi, hogy azonos kőségü rétegekben nem mindenütt vannak azonos alakok, ami a klima különféleségére mutat és harmadszor, hogy a földbe mélyedve, más és más, mind kevesebb és kevesebb fajra bukkanunk. Ez a szerteszét igazolt tapasztalat az ősnövények tenyészetének kibontakozását bizonyítja. Az egyes emeletek állat- és növénymaradványainak kölcsönös összehasonlítása azt is bizonyítja, hogy a régi állat és növény megszünése v. újnak észlelése nem esik ugyanabba az időbe, vagyis, hogy a föld kérge nem katasztrófákkal, hanem lassankint rakódott rétegekből épült föl. Azt is világosan láthatjuk belőle, hogy az ősnövénytan korszakai mások, mint az ősállattanéi. Saporta Franciaországra négyet különböztet meg: az ősnövénytan (paléophytique), közepes (mésophytique) és új korszaka (néophytique). Az őskorszakot csupán tengeri algák jellemzik; az ősnövénytanból az edényes kriptogamák, kivált fatermetü surlók s páfrányok tömzsi, buja növényzete, melyben fenyő szórványosan megjelenik, a legrégibb kőszénben maradt meg (l. Kőszénszisztéma). A közepes korszakot, mely a triasz, jura és triaszba esik, a fenyvek és cikadeák jellemzik, közben már pálmákkal. Az újban az egysziküek és utána a kétsziküek megjelenése olyan, mint ma az enyhébb forró-égövében t. i. a kúszó cserjék, hol tölgyre, hol boglárfára, hol pálmára, hol pedig más óriási egysziküre tekerődnek föl. Hazánk ebbeli állapota mind jobban derült ki, p. csupán a Zsil-völgy aquitán-koru kőszénrétegeiből. Staub 92-féle növényt állapított meg. L. még Palaeotherium.
l. Palaeotherium.
(gör.) a. m. ősnyomtatványok, l. Inkunabulák.
(gör.) a. m. ősállattan, az állattannak s illetőleg az őslénytannak az a része, amely a kihalt állatok maradványainak ismertetésével foglalkozik. L. Kövületek, Devonszisztéma, Kőszénszisztéma, Harmadkor.