l. Ó-kor (geologiai).
1. olasz tartomány Szicilia szigetén a Tirreni-tenger, Messina, Catania, Caltanissetta, Girgenti és Trapani közt, 5142 km2 ter., (1881) 699 151, 1893-iki becslés szerint 810 483 lak. A tartomány nagyobb részét alacsony hegyek takarják, különösen K-i részében a Morili Nebrodi, La Madonie (legmagasabb csúcs 1975 m.) kiágazásai. Csak kisebb folyók öntözik: a Leonardo és Torto a Tirreni-tengerbe, a Belice a Földközi-tengerbe ömlik. Földje terékeny; fő termékei gabona, bor, füge, olajbogyó, len, kender, manna, déli gyümölcsök és édes gyökér. A bányászat ként, márványt, achátot és alabastromot szolgáltat. Fontos a juhtenyésztés és a tonhalászat. Az ipar a fővárosban koncentrálódik. Járásai: Cefalu, Corleone, P. és Termini Imerese.
2. P., az ugyanily nevü sziciliai tartomány fővárosa, érseki székhely az É. sz. 38°6'44" és a K. h. 13°21'11' alatt Szicilia É-i partján a Monte Pellegrino és Zaffarano-fok közt elnyuló Palermói-öböl és vasút mellett, a félkörben hegyekkel környékezett termékeny síkságon, a Conca d'oron (aranykagyló), (1881) 244 991, 1893-iki becslés szerint 276 000 lak., nagy fémöntőkkel (Fonderia Oretea), márványmozaiklap- és kesztyükészítéssel. Az iparnál fontosabb a kereskedelem; 1893. érkezett 3565 hajó (1 460 956 tonna) és eltávozott 3509 (1 406 395 tonna tartalommal). A kivitel főcikkei: agrumi (1888-ban 69 309 tonna), növényi nedvek és esszenciák, olaj (713 tonna), borkő, festék és cserző anyagok (29 691 tonna), kén (4818 tonna), bor (13 429 hl. hordókban és 123 931 palack) és tonhal; a bevitelé: kávé, cukor, gabona (8762 tonna), dohány, kőszén (112 939 tonna) Angliából, selyem-, pamut- és gyapjuáruk Angliából és Franciaországból, üveg-, agyag- és porcellán-edények, végre gépek. Nehány nagyobb olasz kikötővel rendes összeköttetést tart fenn a Florio e Rubattino cég. A gyönyörü fekvésü és enyhe éghajlatu (januáriusi hőmérsék 10,9°) város hosszukás négyszöget alkot, amelynek K-i rövidebb oldala van a tenger felé fordítva. Két hosszu, egymást derékszögben metsző utca: Corso Vittorio Emmanuele vagyis Via Cassaro és a Via Macqueda 4 négyszögre osztja. É-i részében alakul az idegen, kényelmes nyaralókból álló új városrész. A város középpontja az oszlopcsarnokokkal és számos szoborral körülfogott Piazza Quattro Canti vagyis Vigliena. Ezenkivül nagyobb terek: a Piazza Marina szép pálmákkal; a Piazza della Vittoria IV. Fülöp emlékével; a templom-tér, amelyet 1761 óta falazott balustrade vesz körül 16 nagy, szenteket ábrázoló szoborral; a Piazza Bologni V. Károly császár szobrával (Livolsitól 1630-ból); a Piazza Pretoria egy régi (1550) kúttal, amelyet a Camillani és Vagherino firenzei művészek készítettek; a Piazza della Rivoluzione a városi géniuszt ábrázoló szoborral; a Piazza della Croce de'Vespri egy márványoszlopon álló kereszttel, amelyet lándsákból és alabárdokból készített kerítés vesz körül és amelyet az 1282. meggyilkolt és ott eltemetett franciák emlékére állítottak fel. Nyilvános sétahelyek: a tenger mellett elterülő Marina vagyis Foro Italico. amelynek végében van az 1777. alapított Flora-kert vagyis Villa Giulia, Olaszország egyik legszebb kertje a Kanarisz-testvérek emlékével; tőle Ny-ra a gazdag botanikuskert, azután a Strada della Liberta, amely a Giardino Ingleset metszi át. Jelentékenyebb egyházi épületek: a legrégibb részeiben 1169-85-ig épített dom, amelyet 1781-1801. Fernando Fuga egy kupola felépítésével eléktelenített; a Ny-i főkapu a 2 toronnyal 1300-59-ig készült; 2 boltív a régi harangtoronnyal (XII. sz.) köti össze; a jobboldali oldalhajóban pompás porfir-szakrofágokban nyugszanak: II. Frigyes és Aragoniai Constantia, VI. Henrik, Roger király és leánya, továbbá Vilmos III. Frigyes aragoniai király fia, egy kápolnában pedig szt. Rozália 650 kg. nehéz ezüst koporsóban. Továbbá az egyiptomi keresztalaku San Giovanni degli Eremiti, a normannok egyik legrégibb, 1132. alapított temploma öt kupolával; az 1161. megkezdett San Cattaddo 3 kupolával, tarka pallóval; az 1143-ban I. Roger nagy admiralisa Antiochenosz által alapított La Mortarana, bizanci négyszögépület régi mozaikokkal; a belsejében ovális alaku, hatalmas fülkékkel ellátott San Salvatore, 1628-ból való pompás templom; a San Giuseppe de'Teatini (XVII. sz.) oszlopos bazilika, pompás díszítésekkel; a barok ízlésü Santa Catarina (XVI. sz.) gazdag belső díszítésekkel; a del Carmine Maggiore XVII. sz.-beli fényes épület kápolnákkal; a San Domenico (1640-ből), amelyben 12 000 ember fér el, kiváló sziciliaiak számos sírjával és síremlékével; a Santa Maria della Catena szép előcsarnokkal; a Porta Nuova előtt álló kapucinuskolostor, amelyben gazdag P.-iak kiaszott hulláit őrzik. Profán épületek: A római korból a Porta Ossuna előtt 1785. fölfedezett katakombákon kivül más maradványok nincsenek, mert a Piazza Vittorián 1869. fölfedezett római házat, miután mozaikjait a Museo nazionaléban elhelyezték, ismét eltemették. Középkori emlékekben azonban P. gazdag. A Palazzo Reale alapfalai szaracén eredetüek; építéséhez több normann király járult hozzá; benne van az u. n. Stanza di Ruggero a normann időkből való mozaikkal takart falakkal, amelynek Torre Pisana, most Torre San Ninfának nevezett részében Piazzi a Ceres bolygót fedezte föl, továbbá a Roger királytól 1132. alapított, pompás mozaikkal díszített hires Capella Palatina, földünk egyik legszebb kápolnája, amelyben bizánci, arab és Ny.-európai díszítések meseszerü fényü pompás egésszé egyesülnek. A Palazzo Realével szemben van az egykori Palazzo Stefani, most kaszárnya, amelynek arkádjai alatt a XV. sz.-ból való nagyszerü freskókép látható. Jelentékenyebb épületek még: az érseki palota a XVI. sz.-ból egy toronnyal; a városháza; a XIV. sz.-ból való Palazzo Chiaramonti, most igazságügyi palota; a Palazzo Abbatelli, most apáca-kolostor. A tudományos intézetek közül az első helyet foglalja el a IV. Ferdinánd által 1779. alapított, 1805. becsukott és 1850. újra megnyitott egyetem, (1892) 62 docenssel és 1299 hallgatóval; külön gyógyszerész- és mérnökiskolával, jelentékeny természetrajzi gyüjteménnyel; továbbá van nagy nyilvános könyvtár (Biblioteca communale) 210 000 kötettel, 3000 kézirattal; nemzeti könyvtár 174 000 kötettel, 1480 kézirattal; Museo nazionale értékes régiségekkel és festményekkel; több akadémia és középiskola; a Societŕ per la storia patria; zenekonzervatórium; agrár intézet; hajósiskola stb. P.-t szépsége és érdekessége miatt számos turista, szelid éghajlata miatt számos beteg látogatja. Környékének legszebb pontjai: a Monte Pellegrino (600 m.) a Szt.-Rozália-barlanggal, amelyet most templommá alakítottak és pompás kilátással; a Villa Belmonte a Pellergrino lábánál; a királyi nyaraló-kastély kerttel és fasorokkal; Monreale (l. o.) és számos magánkert. P.-t, a rómaiak Panormusát, a feniciaiak alapították; későbben a karthágói hatalom egyik támaszpontja, Kr. e. 254. a rómaiak hatalmába került. A keleti gótoktól Belizar, Kr.u. 830. pedig az arabok foglalták el. 1072. normann uralom alá került. A sziciliai vecsernyénél a francia uralom alól való felszabadulásra a jelt P. adta meg. Itt tartották székhelyöket a spanyol alkirályok, midőn pedig Nápoly francia uralom alatt állott, Ferdinánd király is. 1820. és 1848. a palermóiak fölkelése eredménytelen volt. 1860. azonban a forradalom sikerre vezetett; ápr. 4. tört ki és máj. 27. Garibaldi tartotta a bevonulását. V. ö. Nuova guida artistica stb. di P. (Palermo 1883).
a római pásztorok mezei istensége; róla, mitologiai természetéről és ünnepeiről l. Palilia.
(ejtsd: pallesztájn), Anderson county székhelye Texas É.-amerikai államban, Houstontól É.-ra, vasút mellett, (1890) 5838 lak., akik nagyobbára mezőgazdák.
(Praeneste), város Róma (ennek közelében) olasz tartományban, (1881) 2911 lak. P. egykoron a latin szövetséghez tartozott; Kr. e. 499. Rómához csatlakozott, későbben tőle elszakadt, de 380. kénytelen volt ismét meghódolni; ekkor egy római gyarmatot telepítettek le benne. Fontos volt a vára (Most San Pietro kastély) miatt. A középkorban A Colonna-családnak volt birtoka. A római nemesség és a pápa közti küzdelemben 1299. és 1437. elpusztították. 1630. a Barberini-családé, amely a P.-i hercegi címet viseli.
Giovanni (v. Gianetto) Pierluigi da P. (családi nevén Sante), olasz zeneköltő s az egyházi zene újjáteremtője, szül. Palestrina (lat. Praeneste) városban 1514. v. 1515. (némely forrás szerint 1526. sőt 1529.), megh. Rómában 1594 febr. 1. Ifjuságáról mit sem tudunk; 1544-52 orgonás és templomi karnagy volt, ekkor Rómában hivatott a Szt.-Péter-templom karnagyául. 1555 első felében abban a kitüntetésben részesült, hogy állását felcserélte a sixtusi kápolna énekeskollégiumával; családapa voltáért hirtelen szegényes nyugdíjra utalták, csak a lelki rázkódás szülte betegsége után ősszel tették a lateráni Szt.-János-templom karnagyává. Csekély javadalmazása miatt azonban inkább a Santa Maria Maggiore karnagya lett (1561-71), mig Szt.-Péter-templomi karnagyságát, utódának halála után, újból elnyerte s haláláig megtartotta. Közben a pápai énekkar zeneszerzője (maestro compositore) tiszteletbeli állást nyerte, mikor a biborosgyülekezet (magasztos Improperiumainak hatása alatt) 1564. felszólította annak bebizonyítására, hogy áhítatos és művészi zenét még lehet irni; nem is egy, hanem három misét alkotott, ihletes, fönséges zeneműveket, amelyek nemcsak az akkori biborostestületet indították meg mélyen, hanem fölemelő hatásukat ma is ellenállhatatlanul gyakorolják, főleg a II. Marcellus pápának ajánlott hatszólamu mise. Mellékesen barátjának Neri szent Fülöpnek (aki őt később az utolsó kenettel látta el) oratoriójában és Nanini zeneiskolájában tanárkodott. 1570 óta, XIII. Gergely pápa megbizásából a nagy Graduale Romanumot javította, ehhez azonban Guidetti nevü tanítványával végeztette a forrástanulmányokat; munkájuk eredményei: Directorium chori (1582), Passio a négy evangelista nyomán (1586), Nagyheti officiumok (2587) és Praefatiók (1588). Guidetti halála után nem folytatta az erejét meghaladó munkát; a P. halála után megjelent Graduale de tempore-t ő maga elhibázottnak tartotta s három fia közül az egyedül életben maradt Iginio merőben üzleti szellemből adta ki a hagyatékában lelt kéziratot. P. összes zeneművei (93 mise, 360 motett, kötetre menő himnuszok, lamentációk, egy nyolcszólamu különösen hiressé vált Stabat Mater, sok magnificat, számtalan vallásos és világi tartalmu madrigal) a lipcsei Breitkopf és Härtel cégnél 34 kötetben jelentek meg, szerk. de Wit, Espagne és Haberl; szemelvények rendkivül nagy számban Commer, Choron, Chrysander, Lück, Proske, Rochlits, Schlesinger, Tucher stb. gyüjteményeiben.
falu Pavia olasz tartományban, a Sesia balpartján, vasút mellett, (1881) 3105 lak. Ismeretes az 1859 máj. 30. és 31. itt vívott ütközetről, amelyben az egyesült francia-szárdiniai hadsereg az osztrákokat legyőzte.
Saint-Pierre (l. o.) francia iró regénye.
(l. a mellékelt térképet), az ó-testamentomban annak a földnek neve, mely a Jordán és a Földközi tenger közt terült el. Maga a név eleinte a filiszteusok országát jelentette DNy-i Kánaánban, később aztán arra a darab földre alkalmazták, amelyik a Libanon és a Sinai félsziget közt terül el; Judeának csakis a babiloni fogság után nevezték az országot, mert Juda viselte a vezérszerepet a törzsek között. Határai voltak: É-on Sziria és Fenicia (Libanon és Antilibanon), K-en a sziriai puszta, D-en Arábia, Ny-on a Közép-tenger és Fenicia. Ehhez a területhez Dávid még megszerzte Sziriát, Salamon pedig kiterjesztette uralmát Thapsakostól az Eufrátig és a vörös-tengerig. Hegyei voltaképen mind a Libanon két hegyláncának szemei, említendők: Naftali, Kármel, Gilboa, Tabor, Efraim, Ebal, Garizim, Juda, sion, Moriah stb. Vizei közül első helyen szerepel a Jordán (l. o.). Mellékvizei: a Kerith és Kidron (a Ny-i oldalon), a Hieromiax, Jabbock és Arnon (a K-i oldalon). Érdekes, szinte páratlan P. geologiai alkata, mely aránylag csekély területen a földnek összes formációit egyesíti és légmérsékleti viszonyai, melyek a tropikus hőségtől (Jordán-völgy) eéészen a havasok fagyáig (Libanon) minden fokot képviselnek és éreztetnek. Ugyanazon változatosságot muttja a tenyészet is, mely az ókorban világhirü termékeket mutatott fel. Búza és más gabonafélék, bortermelés, füge és olaj, nemkülönben a selyemtenyésztés és házi állatok képezték az ország nemzeti gazdaságát, az erdőkben a világhirü cedrusok mellett ciprus, tölgy és pálma nőtt, sót a Holt-tenger szolgáltatott. Országos csapást és gazdasági szerencsétlenséget képeztek a sáskák. P. első közigazgatási felosztása, melyről tudomásunk van, az ismeretes 12 törzs birtokviszonyai alapján történt. A Jordán jobb partján laktak É-ról D-nek számítva: Naftali, Aser, Zebulon, Isachar, Manasszénak egyik fele, Efraim, Benjamin, Dán, Juda és Simeon; a másik parton: Ruben, Gad és Manasszé második fele, Salamon után P. Juda és Izrael országaira oszlott, Krisztus korában volt egy P. a Jordánon innen (Judea, Samaria, Galilea) és egy P. a Jordánon tul (Perea). Nevezetesebb városok Judeában: Jeruzsálem, Jerikó, Hebron, Emmaus, Lidda, Cezarea (a római prokurátorok székes fővárosa), Beerseba, Bethlehem, Arimathia; a tengerparton: Joppe, Azotos, Aszkalon, Gaza. Szamariában fontos városok: Szamaria (Somron), Jezrael, Szichem, Szilo. Galielában: Dán, Kapernaum, Tiberias, Nazareth, Megiddo, Kana. Perában: Caesarea Paneas, Gadara, Boszra, Gerasa, Rabbath, Ammon, Heszbon.
[ÁBRA] Palesztina
P. története az őskorban még mindig mesés lévén, tulajdonképen az izraeliták honfoglalásával kezdődik, melyet a bibliai hagyomány szerint ugy kell tekintenünk, mintha egy csapásra történt volan, de mely a törénelem tanusága szerint nem egyszerre, hanem K. felől eredő ismételt rohamok által történt. A honfogallást is beleértve, P. története a következő események láncolatából alakul: Ábrahám bevándorlása Kánaánba (Kr. e. 2000 körül), az izraeliták kivándorlása Egyiptomba (1800) és visszatérése Mózes alatt (Mózes törvényhozása 1500 körül), Kánaán elfoglalása Józsué alatt (1400); település és rendezkedés, teokratikus kormány; királyság Saul alatt (1100); a királyság virágzása Dávid és Salamon alatt; az ország feloszlása Juda és Izrael országokra (975), mely utóbbiak közül az elsőt a babiloniak teszik tönkre (586), a másodikat az asszirok (722), 536. persa főhatóság alatt visszaállítják Judeát, mely azonban állandóan idegen uralom alatt marad; 238-176. az egyiptomi Ptolemaiosok, 176-167. a sziriai szeleukidák uralkodnak, 167. a makkabeusok felszabadítják az országot, de már 63. ismét kezdetét veszi az idegen (ezúttal római) hódoltság; vannak ugyan királyok (egész Kr. u. 70-ig az idumeai dinasztiából), de ezek csak a rómaiak parancsainak végrehajtói. 70. P. fellázad Titusz ellen és Jeruzsálem elpusztul, majd Judeát római tartományképen egyesítik Sziriával. V. ö. Raumer, P. (1860); Völker, Das heilige Land (1864); Goldziher Ignác, P. ismeretének haladása az utolsó három évtizedben (Budapest 1885).
(gör.), az ókori görögöknél az a hely, ahol a kiskoru ifjak és gyermekek egy mester (paidotriba) vezetése alatt a birkozásban (pale) képezték magukat. A P.-val szemben a felnőttek gyakorló helye a gimnázium volt. Innen aztán palsztrika a. m. a birkozás tudománya.