Szabadkához tartozó fürdő Bács-Bodrog vármegyében; e fürdő egy 696 hektár területü tó partján fekszik, mely a néphagyomány szerint ugy keletkezett, hogy a pásztorok kutakat ástak (1779 körül) s ezekből bugyogott fel a viz, melynek gyógyító erejét csak a negyvenes években fedezték fel. A fürdő csak később épült s ma egyike jelesebb fürdőinknek, számos díszes lakóházzal és nyaralóval. A tó vizében két tükörfürdő s egy sárfürdő van. Van itt továbbá kádfürdő is. Vize szíksós, hőmérséklete 13 és 25° közt ingadozik. Leginkább görvélykór, csúz, köszvény ellen használják sikerrel. Van itt vasúti állomás, posta- és táviró- és telefonhivatal, postatakarékpénztár. A fürdő tulajdonosa Szabadka városa. P.-on atlétaversenyeket is szoktak rendezni.
város É-i Khinában, a Tung-csouból Pekingbe vezető úton. Ismeretes az 1860 szept. 21. itt vívott ütközetről, amelyben Cousin-Montauban vezérlete alatt 3000 francia és ugyanannyi brit katona 50 000 főből álló khinai sereget vert szét.
gróf, l. Cousin-Montauban.
v. pallikárok (gör.), az armatolok (l. o.) csapatának tagjai, rendesen fiatal, erős emberek. A szót Bizáncban a VII. sz.-ban kezdték ebben az értelemben használni.
(másképen Parilia is), a rómaiaknál divatos ókori pásztorünnep, melyet ápr. 21. ünnepeltek, Pales istennő tiszteletére. Pales istennő mitologiai természetére nézve maguk a rómaiak is csak találgatásokra támaszkodtak; annyi tény, hogy istennője volt a pásztoroknak, nyájaknak, mezőgazdáknak és vincelléreknek, kit Róma alapításával egyszerre ünnepeltek. Alakja hasonlít Vestához, nemkülönben a nagy istenanyához (Magna Mater Deum), akivel párhuzamba is állítják. Festett képeken szőkének ábrázolták és tiszteletére az embert és nyájat szalmatűz lángjánál tisztították, melyen az emberek átugrottak.
(gör.), szóalakzat, mely u. a. szó ismétlésében áll. Többféle, p.: szőke asszony, szőke asszony Fehér hattyu, fehér hattyu (Petőfi). Ilyen ősz hajával a tisztes Laboda; Laboda ki ellát, messze jövendőbe (Arany) stb.
görög versütem, lásd Antibakhiusz.
(gör., szó szerint: újból lesimított), azoknak a kéziratoknak a neve, melyekben az eredeti szöveget gondosan kivakarták, vagy átragasztották, hogy helyébe másikat lehessen irni (innen latin neve: codex rescriptus). A papirusz, hártya és egyéb iróanyagok drága volta miatt ezt már az ókorban megtették, de fokozott mértékben a középkorban, midőn az ókori klasszikusok műveit is el lehetett tüntetni és szövegükre evangeliumokat és egyéb vallásos tartalmu könyveket irni. Ha aztán az átragasztás és vakarás dacára kicsillámlott az eredeti (alsó) szöveg, akkor a jelenkori filologusok s paleografusok figyelmesek lettek rá és alkalmas vegyi szerekkel a felül ragasztott papirosréteget, vagy a vakarás fölébe irt szöveget eltávolítván, gyakran rendkivül becses leletekre akadtak. Igy jött napfényre: Cicero, De re publica, Frontonis orationes et epistolae, Gaii institutiones stb.
Korpavárhoz tartozó puszta Zala vármegye kanizsai j.-ban, állami ménteleposztállyal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. Azelőtt pezsgőgyár is volt itt, de ez 1891. megszünt.
(Nagy-), kisközség Zala vármegye alsólendvai j.-ban, (1891) 1153 vend lakossal.