Tourn. (növ., Aubletia Lour, tüskepár, krisztustövis, krisztuskoszoru), a kutyafafélék cserjéje, két faja Európa D-i részén és Ázsiában terem. A P. australis Gaertn. (P. aculeatus Lam., Ziziphus P. Willd., Rhamnus P. L.) nagyon tövises, különben csinos bokor, de nálunk érzékeny. Pálhatövise az ívded ágakon páros, s mintegy töviskoszoruhoz hasonló, apró virága nyáron fejlődik, termése kerek, zászlós. A mediterrán vidéken, Fiume körül is gyakori, hazájában jó kerítést alakítanak belőle, feljebb Európában nem igen boldogul. Kertbe ültetik, régen vizeletbajban orvosság volt.
(máskép Horváth és Horváthy is) Pál, 1379 óta zágrábi püspök és Kis Károly (l. o., X. köt., 181. old.) király buzgó párthive volt. Egyházi tekintélyének egész súlyával támogatta Kiss Károlyt, akinek 1385. maga vitte el a pártos magyar urak meghivó levelét Nápolyba s midőn a király bejött az országba, P. birtokain fogadta, hol sokáig mulatott. Károly halálának hirére rettenetes haragra gyult; midőn 1392-ben Dobor várát bevették, Zsigmond őt is elfogatta, de tekintettel egyházi méltóságára, nem ölette meg, hanem egész életére elzáratta.
(növ.), l. Iszapsás.
(Tisza-), kisközség Borsod vármegye mező-csáti járásban, (1891) 1575 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
György, esztergomi kanonok (1763-1835), a tót irodalomnak munkása és pártfogója volt. Ő irta Bernolák nagy szótárához a Repertoriumot s a Rudnay által 1829-33. kiadott tót biblia fordítását ő készítette; több tót iró művét saját költségén adta ki s maga is irt több cikket, melyek elszórtan jelentek meg.
Antal, történetiró (előbbi nevén Palkovics), szül. Sajókazán 1816 dec. 4., megh. Sárospatakon 1862 máj. 6. A gimnáziumi tanfolyamot Sajó-Gömörön és Rozsnyón végezte. A teologiát 1834. Lőcsén, a jogtudományokat 1839. Eperjesen hallgatta s itt egyszersmind tanította a magyar irodalmat s az angol nyelvet. 1840. szülőföldjére ment papnak, 1843. a sárospataki főiskola tanárának válsztották meg. A szabaságharcban élénk részt vett. Munkái: Az emberi művelődés története (Sárospatak 1845); Magyarország története (u. o., 1-3. köt., 1852., 1854., 1858).
a Cejlont és Elő-Indiát egymástól elválasztó tengerszorosnak É-i, keskenyebb része. Rajta keresztül vezet a Ramnath-hegyfok és Ramszeszvaram-sziget közt a nagyobb hajókra nézve csak nehezen járható Pambam-csatorna a Manar-szorosba.
természetrajzi nevek után Pallas Péter S. (l. o.) nevének rövidítése.
(lat.), ruhadarab a régi rómaiaknál, mely különböző időben változott, de mindenesetre a nőknek köpönyegét (periblema) jelentette. Ilyen alakban, mint a nők egész testét borító felső ruhadarab fordul elő a római hölgyek szobrain. Szabása négyszögletes volt, csak a hosszuságnak a szélességhez való aránya volt változó. Hasonlókép változott a használat. Hol a bal vállon pihen az egyik vége és a balkar szabadon maradván, a P. körülöleli a testet és hanyagul a bal vállra lesz visszavetve (amictus, a Museo Borbonico herculaneumi hölgyén), hol a bal váll helyett a bal karra borul (Livia szobra u. o.), majd már a nyaknál kezdődik a beburkolózás, sőt a P. egy része fejtakaróul szolgál, ami rossz időben volt használatos. A P.-t leányok és asszonyok egyaránt viselték, szinre nézve voltak fehérek, biborszinüek, sötétek és feketék.
[ÁBRA] Római nő pallában.
P., a kat. egyházban az a fehér, vastagabb, négyszögletü kendőcske, amellyel a szent misében a kehelyt a felajánlástól egészen az áldozásig befödik. Kender- vagy lenvászonból készül.
az az építészeti stilus, melyet Palladio (l. o.) András velencei építész az antik művészet fölfogásában követett; különösen Inigo Jones (l. o.) honosította meg Angliában, hol egyidőre a Queen Anna stilus (l. o.) váltotta föl, de 1750 óta Kent, Chambers és mások ismét fölkarolták, előkészítvén a klasszicizmus diadalát egész Európában.