Andrea, olasz építész, szül. Vicenzában 1518 nov. 30., megh. Velencében 1580 aug. 19-én. Vitruvio és Alberti műveit tanulmányozta, aztán mestere, Fontana János vezetése alatt néhány épületet emelt, majd pártfogójával, a műismerő Trissino gróffal Rómába ment. 1547-ben visszatért szülővárosába, hol nagy tevékenységet fejtett ki; 1560. Velencébe ment, hol csakhamar a köztársaság építésze lett és maradt haláláig. Művészetében az antikot követte, melyet igyekezett kora igényeinek megfelelően átalakítani és tovább fejleszteni; művei közt a legjelesebbek: a vicenzai régi csúcsíves tanácsház (az u. n. bazilika) átalakítása (1548), a Tiene (1556), a Porto (1560), a Barbarano (1570) stb. paloták, meg a hires Villa Capra (la Rotonda), mindnyája Vicenzában; továbbá a San Giorgio Maggiore (1565-től), a del Redentore (1576) templomok, meg a Carita-kolostor befejezetlen csarnokai Velencében; végre a vicenzai Teatro Olimpico (1580-1584), melyet az antik szinházak mintájára, P. tervei szerint Scamozzi fejezett be. Irt egy könyvet is: Quattro libri dell' architettura (új kiad. Vicenza 1776-83). P. a legnagyobb építészek egyike s mint elméleti iró sokáig első rangu tekintély volt. (L. Palladianizmus.) Alkotásait leirta Scamozzi: Les bâtiments de P. (Vicenza 1776-1783); életét is megirták: Temanza (Velence 1762), Magrini (Padova 1845), Zanella (Milano 1880), Barichella (Lonigo 1880); szülővárosa 1859. márványszobrot emelt P. emlékének.
a platina-csoportba tartozó fémes elem, amely vegyületeiben többnyire mint négyvegyértékü pozitiv gyök szerepel; kémia jele Pd, atomsúlya 106,2. az elemet Wollaston fedezte fel 1803. A P. főleg platinával elegyedve fordul elő a platinaércekben: némely braziliai aranyércben («oro pudre») arannyal és ezüsttel elegyedve 5-10% P. található. A platinaércekből többféle módon állítják elő, Döbereiner és Weiss szerint ugy, hogy az érceknek királyvizzel készült oldatát mésztejjel elegyítik; a keletkező csapadékot sósavban feloldják és merkuriciániddal elegyítik, amikor a P. a rézzel együtt csapadék alakjában leválik. Ezt a csapadékot izzítás után salétromsavban oldják, az oldatot nátrium-karbonáttal közömbösítik és hangyasavas káliummal meg kevés ecetsavval főzik; ilyenkor a P. nagy fénylő lemezkékben válik ki. A P. a platinához nagyon hasonló fém, de ennél sokkal könnyebben megolvasztható. Fs. 11,4. A levegőn, magas hőmérsékletre hevítve, oxidáció folytán felülete kékes szinü lesz; olvadáspontján felül hevítve zöldes szinü gőzzé alakul át. Koncentrált savakban (jódhidrogénsavban is) feloldódik. Igen nevezetes sajátsága, hogy igen sok hidrogént képes megkötni (1 térfogat P. körülbelül 600 térfogat, a finomul eloszlott P. 100°-on mintegy 1000 térfogat hidrogént) és ekkor valószinüleg Pd2H képletnek megfelelő vegyület képződik, amelynek fajsúlya, elektromos vezetőképessége a P.-étól különbözik, de szine a P.-éval megegyez. E vegyület 130°-ra hevítve alkotó részeire bomlik szét. Reakciói: a P. sóinak oldatából legtöbb fémmel, hidrogénnel, ferroszulfáttal, hangyasav-sókkal stb. finomul eloszlott állapotban válik le; oldatai káliumjodiddal fekete szinü és higított savakban oldhatatlan csapadékot adnak. Vegyületeit, a szerint amint a két vagy négy vegyértékü P.-gyököt tartalmazzák, pallado-, illetve palladi-vegyületeknek hivják. A palladoklorid, PdCl2, feketebarna szinü tömeg, mely a P.-nak sósavban való oldásakor képződik. E sónak vizes oldatával áztatott papirszelet különféle gázoktól (hidrogén, szénoxid, metan, világító gáz) megfeketedik, ezért e gázok kimutatására használják. A palladiklorid, PdCl4, mely csak sósavas oldatban ismeretes, az alkali fémek kloridjaival kettős sókat képe; ilyenek a káliumpalladium-klorid, 2KCl+PdCl4=K2PdCl6, Palladojodid, PdJ2, fekete csapadék, mely akkor képződik, ha a palladoklorid oldatához káliumjodid-oldatot öntünk; a jódnak súly szerinti analizise és a kloridoktól meg a bromidoktól való elválasztása e vegyület alakjában történik. Palladoszulfát, PdSO4.H2O, olajzöld szinü kristályokból áll, mely előáll akkor, ha a P.-ot salétromsavtartalmu kénsavban oldjuk fel. Igen nagy számuak az u. n. palladdiammoniumsók, amelyekben a fém szerepét (N2H6Pd) képletü összetett gyök játsza. Ilyenek p. a palladdiammoniumklorid (N2H6Pd)Cl2, palladdiammoniumszulfát (N2H6Pd)SO2 stb.
1. egyike azoknak az ősrégi attikai forumoknak, melyek már Solont megelőzőleg fennállottak. A P. akkor itélt, amikor a gyilkossággal vádolt egyén azt állította, hogy a tettet előre megfontolt szándék nélkül követte el. Ha a P. szintén erre a meggyőződésre jutott és ezt ki is mondotta, akkor a tettest száműzték Attikából és csak ugy térhetett vissza, ha az áldozat rokonai ezt neki megengedték. - 2. Pallas Athenének fából faragott képe, melyet mint az állam jóllétének zálogát a trójai fellegvárban őriztek. A három rőfnyi magasságu szobor az istenasszonyt szorosan egymás mellé tett lábakkal ábrázolta, egyik kezében hajítódárdával, a másikban orsóval és rokkával. A trójai hagyomány szerint akkor, midőn Ilos Iliont alapította, Zeus az égből ejtette le az állam boldogulásának ezen zálogát, melyet Athene istenasszony készített, emlékül és kárpótlásul Triton leányáért, Pallasért, akit akarata ellenére megölt volt. Minthogy az egész ázsiai görögség azt tartotta, hogy tróját csak ugy lehet elfoglalni, ha az ostromlók előzetesen a P.-ot hatalmukba kerítik, Odysseus és diomedes belopóztak és ellopták, az utóbbi pedig magával vitte Argosba. Némelyek szerint két P. volt Trójában: az egyik, amelynek sorsát fentebb vázoltuk s egy másik, melyet Aeneas magával vitt Itáliába, ahol azt Rómában a Vesta-templomban (mások szerint Laviniumban vagy Luceriában) őrizték. Tágabb értelemben véve P. minden olyan dolog, aminek kegyeltes tiszteletben tartásától valaminek a léte függ, s ami ez által valaminek támaszául szolgál. Igy mondhatjuk, mikép a törvény tisztelete a szabadságnak, Szent István koronája a magyar állameszmének P.-a. V. ö. Paucker,Doppelpalladienraub (Mitau 1850); Chavannes Ferdinánd, De Palladii raptu (Berlin 1891).
Rutilius Taurus Aemilianus, római iró, aki valószinüleg a Kr. u. IV. századnak közepe táján élt; irt egy művet a mezőgazdaságról, mely a gazda teendőit hónapok szerint csoportosítja s a gyümölcsfák ojtásáról szóló tankölteménnyel végződik (össze-vissza 14 könyv). A munkát, mely stil tekintetében nagyon alacsony fokon áll, némileg értékessé teszik a régebbi (nagyrészt görög) források, melyekből szerzője merített és a nagy hatás, melyet az egész középkoron által gyakorolt. Az egészet kiadták Gesner és Schneider a Scriptores rei rusticae c. gyüjtemény III. kötetében; azonkivül Schmitt az I. könyvet (1876).
régi neve Palenciának (l. o.).
(ejtsd: -dza), az ugyanily nevü járás székhelye Novara olasz tartományban, a Lago Maggiore Ny-i partján, szemben a Borromei-szigetekkel, (1881) 4241 lak., selyemiparral, kertészettel; nagy fegyházzal, több régi templommal és egy szinházzal. Gyönyörü fekvése, enyhe éghajlata (évi középhőmérséklet 16°, téli 10°) egyikévé teszik a tóparti helységek legkedveltebbjeinek.
l. Athéné.
apró bolygó, melyet 1802 márc. 28. Olbers fedezett fel Brémában. Naptól való középtávola 2, 77717, forgása a Nap körül 4 év 223 nap, pályájának excentritása 0,238, s pályasíkjának hajlása 30° 41'.
irodalmi és nyomdai részvénytársaság. Budapest egyik legnagyobb és legmodernebb nyomda- és könyvkiadó vállalata. Alapíttatott 1884 ápr. 1. 1. A Pallas vezetése a megalakuláskor Kerkápoly Károly társulati elnök, Gerő Lajos dr. vezérigazgató és Gönczy Pál igazgatósági tagok, Ágoston József, Koppély Géza és Aigner Lajos felügyelő bizottsági tagok kezében volt. Nyomdavezető Pusztai Ferenc. A társaság mai elnöke Hollán Ernő (l. o.), alelnöke Tomcsányi László; igazgatósági tagok: Engel Vilmos, Gerő Lajos. A P. vállalatai: l. Könyvnyomda, mely a régi Wilckens-féle nyomdából keletkezett. A nyomda eleinte a Koronaherceg- és Gránátos-utca közt fekvő Trattner-Károlyi házban, azután saját épületében a Kecskeméti-utca 6. sz. házban működött. 1895 óta a Kálmán-, Honvéd- és Gorovec-utcákra néző új háromemeletes épületbe költözött, mely ugy külső, mint belső beosztásra a maga nemében mintaintézet a monárkiában. A magas földszinten van a gyorssajtók és rotációs gépek terme, mely egymagában 50 m. hosszu és 15 m. széles; 30 nyomtatógép van itt elhelyezve, melyek mindegyike külön-külön elektromos hajtóerővel tartatik működésben. Az első emeleten vannak az igazatóság, nyomdavezetőség, könyvkiadóhivatal, könyvelőség, pénztár és szerkesztőségek helyiségei; a második emelet az épület mentén köröskörül egy terem, hol a szedők és korrektorok dolgoznak; mintegy 250 szedőnek van itt kényelmes és világos munkahelyisége, külön ruhatára. Ez emeleten van a betü- és clichéraktár elhelyezve, a Nagy Lexikon eddig megjelent 12 kötetének összes kiszedett ívei, vagyis 10 768 oldal, melyeknek súlya 60 000 kg. 2. Könyvkiadóhivatal. Itt jelentek meg a régi Somogyi-féle Lexikon, Flammarion: Népszerü csillagászattan, a. m. kir. honvédség összes szolgálati szabályzatai, utasításai stb. és a most folyó Pallas Nagy Lexikona stb. 3. Könyvkötészet. Ennek helyiségei két részre vannak osztva: a fő munkahely az aranyozó-, papirvágó-, fűző- és egyéb segédgépekkel a földszinten van, mig a hajtogató-, olvasó- és csomagoló-terem az első emeleten van; a könyvkötészet összes gépei szintén elektromos erővel tartatnak működésben. 4. Betüöntőde és galvanoplasztika, mely kizárólag a nyomda és a Nagy Lexikon részére szükségelt betük, tömöntvények, galvanók előállításával foglalkozik, a harmadik emeleten van elhelyezve 3 komplett és 4 kézi betüöntő és számtalan segédgéppel, melyek mind elektromos erővel hajtatnak; a galvanoplasztikai osztályban készülnek ugy a Nagy Lexikon-, mint az egyéb kiadványokhoz szükséges ábrák négy nagy rézfürdőben és két kisebb nikolfürdőben. A betük matricái, melyek még nincsenek acélba vésve, szintén itt készülnek s a már meglevő különféle betük matricája meghaladja a 3000 fajtát. 5. Papirnemü-osztály. Ezt az iparágat, mely a kereskedő-világot a mindenféle csomagoló, kartonázs, teakarton és egyéb csomagolásra való papirnemüvel látja el, a P. honosította meg ily nagy arányban. Ez az osztály 4 gyors- és 6 amerikai sajtóval és számos papirmegmunkáló géppel dolgozik ugyancsak villamos erővel. A munkahelyiségek a pincehelyiségekben levő papirraktártól egészen a tűzmentesen falazott és a könyvkiadóhivatal és egyéb nyomtatványok raktárát képező padlásig elektromos felhúzó géppel vannak összekötve, ezen kivül pedig az összes belső munkahelyiségeket a pincétől egész a padlásig vas csiga-lépcső köt9 össze, hogy a különféle osztályok minden időveszteség nélkül, gyorsan és könnyen érintkezhessenek egymással. Az intézet villamos munka- és világító dinamóit két, egyenként 40 lóerejü compoundgőzgép hajtja. Ezen kivül a földszint udvari helyiségeiben vannak elhelyezve a lakatos- és műszerészi műhely és külön-külön étkező termek a férfi- és nőmunkások részére.
Péter Simon, orosz természetvizsgáló, szül. Berlinben 1741 szept. 22., megh. u. o. 1811 szept. 8-án. Szt-Pétervárt orvos, akadémikus és cári államtanácsos volt. Oroszországot termékrajzi, állami és etnográfiai szempontból messzire beutazta és jeles leirásokkal ismertette. 42 esztendő mulva szülővárosába tért vissza. Nevezetesebb növénytani munkái: Reise durch verschieden Provinzen des russischen Reiches (Pétervár 1771-76); Flora Rossica (u. o. 1784-1815, 2 köt., 125 tábl., kép nélkül, Frankfurt és Lipcse 1789-90); Species Astragalorum (Lipcse 1800-1802, 91 tábl.); Illustrationes plantarum imperfecte vel nondum cognitarum (u. o. 1803, 59 tábl.). Zoologiai művei: Elenchus zoophytorum (Hága 1766); Miscellanea zoologica (Lejda 1778); Spicilegia zoologica (Berlin 1767-80); irta továbbá: Sammlung histor. Nachrichten über die mongol. Völkerschaften (Pétervár 1776-1802); Neue nordische Beiträge zur physikal. und geogr. Erdund Völkerbeschreibung, Naturgeschichte und Ökonomie (u. o. 1781-96); Icones insectorum praesertim Rossiae Sibiriaeque peculiarium (Erlangen 1781-98); Vocabularium linguarum totius orbis Augustissimae (Catherinae II.) cura collectum (Szt.-Pétervár 1790-91); Tableau physique et topographique de la Tauride (u. o. 1795); Bemerkungen auf einer Reise in die südl. Statthalterschaften des russischen Reichs in den Jahren 1793-94. (Lipcse 1803) stb.