l. Kipállás.
az a meteorit, melyet Pallas Péter berlini természettudós 1749. talált Szibériában, Krasznojarszk (Medvedeva) vidékén. A feltaláló tiszteletére nevezték P.-nak, máskép pallaszitnak, mely név egyúttal csoportját jelöli mindazon meteoriteknek, melyek szerkezetre és összetételre nézve megegyeznek az eredeti P.-sal. A P. keresztül van kasulva kisebb-nagyobb üregekkel, vagyis az egész tökéletesen szivacsos; az üregeket olivinkristályok töltik ki. Ezen a meteoriten végzett tanulmánya alapján mondotta ki Chladni 1794. a meteoritek égi eredését (lásd Meteoritek).
-család (őrgróf), ősrégi eredetü a Olaszország története egy ezredéven keresztül a P. névvel van egybeforrva. A család tagjai minden időben kiválóan fontos történeti szerepköröket töltöttek be. A kitünő hadvezéreknek, államférfiaknak, diplomatáknak, kormányzóknak és helytartóknak (Lombardiában s Korzikában), továbbá az iróknak, művészeknek, tudósoknak s főpapoknak egész sorozata telt ki közülök. Hatan a bibornokságig emelkedtek, hárman a genovai dogék koronáját viselték. Még a legutóbbi időkből is világtörténelmi nevezetességü események fűződnek a P. névhez. Igy 1862 aug. 29. Aspremontnál Emilio P. di Priola ezredes ejtette fogságba Garibaldit, ki különben régi fegyvertársa volt. A P.-család idővel rendkivül elterjedt és Bajorországban, Ausztriában és Magyarországban is honosságot nyert. Négy főágazata: a lombardiai, varranói, genovai és rospigliosei, ugy a pallegrinói és scipionei mellékágazatai ismeretesek. A legrégibb ág a lombardiai, melynek alapítója a X. sz.-ban a német eredetü Adalbert gróf volt, a badeni őrgrófok rokona, akinek Adelhaid, a szász családból való római császárokkal tartott rokonságot. Adalbert II. Ottó császár kiséretében ment Olaszországba, hol hűségének jutalmául 981. a Parma, Piacenza és Cremona kerületekben fekvő javakat kapta hűbérül. Utódai e javakat gyarapítva, stato Pallavicino név alatt szerepeltették. A család római-német császárok rendíthetetlen hiveihez tartozott. A ghibellin párthoz tartozva, a guelfek és az egyháziak részéről üldöztettek. I. Frigyes császárnak János, II. Frigyesnek pedig Hubert (Oberto) volt Lombardiában legfőbb támasza. Ez utóbbi mint acsászár helyettese, Ezzelinóval szövetkezve (1240) a legnagyobb condottieri (zsoldos) sereget szervezte. Ez ágazat 1427. Velencében patriciusi jogot nyert. Az aranykönyvbe azonban csak 1667. jegyeztetett be. A lombardiai ágból származott: P. Sforzia, ki az 1540-iki erdélyi hadjáratban részt vett; egy másik Sforzia bibornok, ki 1656. a tridenti zsinat történetéről szóló két kötetes, nevezets munkát adott ki, mely a Sarpi által ugyanerről szóló nagy feltünést keltett mű irányát igyekezett ellensúlyozni; Ferrante, nevezetes novellairó (1618-44); Károly, kiváló dalműszerző (1667-88) s a szász választó-fejedelem zenekarának igazgatója. Az Ausztria-Magyarországban honoss már nálunk is több ágazatra szakadt P.-ek a genovai ágból származnak. A család egyik tagja, János Lukács, mint a genovai köztársaság követe, 1731. került Bécsbe, de állását csakhamar elhagyta és III. Kárply király szolgálatába lépett. A török hadjárat alatt, 1738., a dunai hajóhad parancsnoka volt. Még ugyanazon évben Genovába küldetett, hol a hadjárat céljaira szükséges 600 000 frt kölcsönt szerzett, amelyhez a sajátjából 200 000 frttal járult. 1741. Mirandola ostromát vezette, 1743-44. Camposanto és Cuneo mellett fényes diadalokat aratott. 1746. Parma ostrománál megsebesült s ekkor az elfoglalt olasz tartományok főhelytartója lett, mely állásától 1753. mint az aranygyapjas rend lovagja vált meg. Megh. Bolognában 1773 szept. 27. Fia Károly, szül. Genovában 1742. s az osztrák hadseregbe lépve, 31 éves korában már ezredes lett s 1779. Habelschwertostrománál tanusított vitézségeért a Mária Terézia-lovagrendet nyerte. 1788 szept. 13. Örményes mellett (Krassó vármegye) a törökök ellen vívott éjjeli csatában megsebesült s ennek következtében 1789. márc. 3. Temesvárt meghalt. Nejétől, Zichy Leopoldina grófnőtől, egyetlen fia Edvárd őrgróf született (1787., megh. 1839.), ki mint a mintszent-algyői hitbizományi uradalom tulajdonosa (melyet 1804. Zichy Leopoldina grófnő a genovai társaságtól, illetőleg az Erdődy grófi nemzettségtől vett meg) az 1827. XLIII. t.-c. által a magyar honfiuságot nyerte. Hat fia volt, s a legidősebbtől, Alfonztól (szül. 1807., megh. 1875.) származott a hitbizomány jelenlegi haszonélvezője Sándor őrgróf (l.o.). A másodszülöttől, Arthurtól származott Ede (l.o.). Az ötödik szülött Roger, a Csáky-Pallavicini ág alapítója lett.
1. P. Ede őrgróf, szül. Sopronban 1845. Tanulmányait Sopronban és Pozsonyban végezte. 1867. mint Sopronmegye tiszteletbeli aljegyzője lépett közpályára. 1869 végén a pénzügyminisztériumba lépett, melyet mint osztálytanácsos miniszteri tanácsosi cimmel és ranggal hagyott el 1880., midőn a magyar általános hitelbank vezérigazgatója lett. 1873. nőül vette Mailáth Etelkát, néhai Mailáth György országbiró leányát. A főrendiháznak tagja, sok éven át jegyzője volt, a bizottságaiban, főleg a regnikoláris és quóta-bizottságban, valamint a delegációban tevékenyen vett és vesz részt. Mint a magyar általános hitelbank vezérigazgatója, vezérszerepe van a magyarországi pénzműveletekben, és mindazokban a tárgyalásokban, melyeket a magyar kormány hitelműveletek céljából az ugynevezett Rothschikd-hitelintézeti bankcsoporttal folytatott, P. képviselte ezt a csoportot. Számos jelentékeny iparvállalat is neki köszönheti létesítését. Igy elnöke a kőolajfinomító részvénytársaságnak, a Ganz-féle vasöntöde és gápgyárnak, a brassói cellulose-gyárnak, a Franklin-társulatnak, a magyar fém- és lámpaárugyárnak, a mezőgazdasági ipar részvénytársaságnak, a kőolajkutatásra alakult részvénytársaságnak; alelnöke a fiumei első magyar rizshántoló- és rizskeményítő-gyárnak stb. A hazai közlekedésügy terén is vezérszerepet játszik, a fő vasutak között a budapest-pécsi vasút építésében volt élénk része és ennek a vasútnak is elnöke volt mindaddig, amig nem áálamosították a vasutat; azonkivül több vicinális vasút építését szervezte és még ma is élén áll több helyi érdekü vasút részvénytársaságnak. Választmányi tagja a magyar földhitelintézéetnek stb. Sokoldalu tevékenységeért több kitüntetésben részesült. 1878 óta cs. és kir. kamarás, 1884. a vaskorona-rend másodosztályát kapta stb. A társadalmi téren is állásához mért kiváló szerepet visz.
2. P. Sándor őrgróf, főrendházi tag, cs. és kir. kamarás, szül. Szegeden 1853 máj. 6. A jogot a bécsi egyetemen hallgatta, majd diplimáciai pályára lépett s a szentpétervéri követségnél attaché lett. Ettől visszavonulva gazdálkodásnak szentelte idejét. 1874. nyerte a cs. és kir. kamarási rangot. 1884. a szegvári kerület országgyülési képviselőjének választotta meg. A szegedi árviz alkalmával több rendbeli hazafias áldozatot hozott, igy p. az árvizkárosultak egy részét saját birtokán letelepítette s ezáltal Sándorfalvát alapította.
l. Pallas-vas.
(a német Polier-ból), a kőmüveseknél és az ácsoknál az építkezésen a munkavezető, ki a munkát a munkásokkal végrehajtatja. L. még Építőmester.
Emil, német iró, kötő és recitátor, szül. Tempelburgban (Pomeránia) 1823 jan. 5., megh. Thalban (Eisenach mellett) 1880 okt. 28. Eredetileg Berlinben és Bonnban filologiára készült, de aztán a szini pályára lépett és 1845-1851-ig működött az oldenburgi udvari szinpadon, mint jellemszinész. Azután különböző helyeken élt, honnan sorra járta Németország nevezetesebb városait és hol Shakspere-i drámákat, hol Fritz Reuter költeményeit szavalta nagy sikerrel. Recitáló művészetéből levont könyve: Die Kunst des Vortrags (2. kiad. Stuttgart 1884); irt azonkivül krámákat is (Achilles, König Monmouth, Oliver Cromwell); fő műve azonban, mely maradandó értékü: Schillers Leben und Werke (12. kiadás, átdolgozta Fischer, Stuttgart 1886).
(a lat. palliumtól, a. m. köpeny, palást), mindaz, amivel az ember valamely bajnak tünetét enyhíteni törekszik, a nélkül, hogy gyökerében orvosolná. Innen az orvostudományban P. szerek a. m. enyhítő orvosszerek (l. o.).
(lat.), védett jogügylet; oly jogügylet megjelölésére, mely tárgyilag tilos, de alakilag meg van engedve.
Béla, állatfestő, szül. Nagy-Mihályon (Zemplén) 1845. Ungváron tanult. Itt már mint jó rajzoló vált ismeretessé tanulótársai között. Ungvárról pár éve mulva Pestre jött, hogy tanulmányait folytassa s ha lehet, a rajzolásban is tovább képezze magát. Landau volt a tanítója s eljárt Van der Vennehez is, kinek a hatvanas évek elején iskolája és műterme volt a Hal-téren. A hatvanas évek közepén szerencsecsillaga Waldstein gróffal, Sztáray grófné fivérével hozta össze, aki aztán több másolatot rendelt meg nála és Andrássy Gyula grófnak is bemutatta. Ez P.-ban ráismert a jövő művészére és 1867. három éves ösztöndíjat eszközölt ki a számára, hogy tanulmányait folytatni Bécsbe mehessen. Haladása az akadémián rohamos volt. Félév mulva már a mesteriskolába jutott s játszva oldotta meg a legnehezebb föladatokat. Négy évet töltött Bécsben és tanult Engerth Edénél, a történeti festészet tanáránál is, de érdeklődését folyvást csak az állat- és genrefestészet birta. Azonban még mindig csak arcképeket festett, mert szülőiról is gondoskodnia kellett, kik 1868. hozzá költöztek. Igy készítette el a királyi pár arcképét két példányban is, először Nagyvárad, majd Zágráb számára. E közben természet után készült tanulmányai is folyvást szaporodtak, mert a nyári hónapokat vagy Kendeffy Árpád boldogfalvai birtokán, vagy Waldstein János gróf várpalotai kastélyában töltötte. Később éveken át időzött a Tisza-családnál. Geszten készítette akoltanulmányait is, melyeket azután sok szerencsével használt föl állatképein. De megfestette egyúttal a kastély plafondját is, Aurora ébredését ábrázolva sok technikai ügyességgel, de Guido Reni eltagadhatatlan hatása alatt. A bécsi akadémián elért siker 1871 őszén újabb állami ösztöndíjat szerzett számára, mellyel aztán Münchenbe ment, hogy tehetségét kizárólag az állatfestészetnek szentelje. Dolgozott a Dietz iskolájában s rövid időre Piloty tanítványa lett. Münchenben készült a Delelő nyáj címü nagyobb kompoziciója, mely az 1873-iki bécsi világkiállításon általános érdeklődést keltett, érmet kapott s egy amerikai műbarátban talált vevőre. 1874. már mint ismert nevü művész tért vissza Budapestre s megfestette Birka-akol c. nagy képét, melyet Zichy Viktor gróf váltott magához s mely utoljára a Hőtel Drouotban került árverés alá, ahol 14 000 frankot fizettek érte. A hetvenes évek közepén egymásután festette Deák Ferenc, Sennyey Pál báró, Károlyi György gróf és a főispánok arcképeit, mig apró állatképei rendesen a jobb módu polgárság körében találtak vevőre. Nagyobb igényü képe ez időtájban I. Ferenc József király lovas arcképe volt, melyhez egypárszor ő felsége maga is ült Gödöllőn. Ez a kép annyira megnyerte az udvar tetszését, hogy Erzsébet királyné is megrendeléssel tüntette ki P.-ot. Számára készült legszebb állatképeinek egyike, a Telelő juhok. Most már sok megrendelése volt s nagyobb művek alkotására is gondolhatott volna, de szemei a megerőltető munkásság következtében gyengülni kezdtek s orvosai eltiltották őt a dolgozástól. Ekkor az énekesi pályán keresett kárpótlást és nagy szorgalommal kezdte művelni szép tenorhangját. Énekelt Dortmundban, Düsseldorfban, Brémában, Kölnben, Berlinben, Weimarban s a lapok nagy elismeréssel nyilatkoztak képességeiről. A nyugalom olyan hatással volt rá, hogy szemei évek mulva megerősödtek s visszatérhetett első szerelméhez, a festészethez. Düsseldorfi lakásán műtermet rendezett be s két életnagyságu birkafőt festett. A siker általános volt, P.-ot a legkiválóbb állatfestőkkel kezdték összehasonlítani. Még nagyobb hatása volt az Etetésnek, amelyet a német műbrálók valóságos mestermű gyanánt emlegettek. P. 1887 tavaszán tért vissza Magyarországba és előbb Tatán, Esterházy Miklós gróf kastélyában tartózkodott mint a várszinház és művészeti iskola igazgatója, azután pedig a fővárosba tette át lakását, hol ma is szorgalmasan dolgozik. Újabb művei közül kiválnak a Károlyi István grófot és vadásztársaságát ábrázoló nagy méretü festmény, Andrássy Gyula és Széchenyi István grófok lovas arcképei, főleg pedig a megfigyelés és jellemzés ritka erejéről tanuskodó birka-tanulmányok. P. a Ferenc József-rend lovagja s azonkivül az állami aranyérmet is megkapta 1895.
l. Palikárok.