(lat.) a. m. nyugtalan mozgás, szivdobogás; palpitál, rebeg, lüktet.
az őskori bronz peremes és szárnyas vésők elnevezésére a dán részészek által divatba hozott s különösen a német és angol szakmunkákban elfogadott műkifejezés, mely azonban az újabb irodalomból mindinkább kiszorul. Mint szakkifejezést legelőbb 1848. Earl of Ellermere, Guide to Northern Archaeolgy (59. old.) c. művében használta.
l. Klamisz.
Frigyes, dán költő, szül. Kjertemindeben (Fünen szigetén) 1809 febr. 7-én, megh. Kopenhágában 1876 dec. 29. Kopenhágában tanult, beutazta az európai kulturnépek földjét, azután egészen az irodalomnak élt. Sokoldalu költői tevékenységet fejtett ki, melynek első sikerei az Amor og Psyche c. idillikus drámához fűződnek. Lirai verseit néhány drámával egyetemben, Poesier címen 1836-38. gyüjtötte össze, a regényirás terén pedig Ivar Lykkes Historie címü művével (3 köt., 1866-73) jelölt új irányt. Fő műve azonban a 3 kötetes Adam Homo (Kopenhága 1841-48), mely tanító irányu drámai költemény a világirodalom egyik gyöngye.
(állat), általában a tavakat lakó állatok, szorosabb értelemben a Pocok nemnek egyik alneme, l. Pocok.
Lam. (állat), az elülkopoltyus csigák rendjében a fésüskopoltyusok alrendnek egyik neme a szalagnyelvüek csoportjából s a apludiniade családból. Háza kúpos, kis csúcsu, kerek tekervényes; nyilása hátul gyengén zugos, ajka vékony, födője szarunemü, tekervény nélküli; fejének eleje megnyult, orrmányforma; szemkocsánya igen rövid; a him jobboldali tapogatója megvastagodott és a penist zárja magában; lába széles. Fajai az édes vizeket lakják, elevent szülők; az élők száma 60, a kihaltaké 50. Hazánkból is több faj ismeretes és különösen az álló vizekben élnek.
(új-lat.) a. m. mocsárláz, l. Malaria.
(Kis-), kisközség Liptó vmegye liptószent-miklósi j.-ban, (1891) 857 tót lakossal, papirgyárral, spodium- és csontzsírgyárral és faanyag- és lemezgyárral.
1. Imre, kat. püspök, szül. 1780-ban, megh. Nyitrán 1858 jun. 23. 1839-től nyitrai püspök haláláig. Már életében számos jótékony alapítványt tett a szenvedők és tudatlanok számára, végrendeletében pedig jelentékeny összeget hagyományozott az irgalmas nénék házára, akiknek gyönyörü csúcsíves templomát nagyrészt ő építtette; hasonlóan sokat áldozott az általa Nyitrán építtetni szándékolt gyermek-szeminárium részére.
2. P. Imre (kisfaludi és bodafalvi), történetiró és statisztikus, szül. Mádon (Zemplén) 1818 okt. 6., megh. 1876 dec. 7. Tanult Sátoraljaújhelyen, Rozsnyón és Kassán s ügyvédi oklevelet nyerve 1840. a helytartó tanács szolgálatába lépett. 1848. a statisztikai hivatal tagja lett, melynek élén Fényes állott. 1849. Pest vármegye alispánja, 1859. a pozsonyi helytartó tanács tagja lett. A Bachkorszakban megyei tanácsos volt. A m. t. akadémia 1847. választotta tagjává. Fő műve: Magyarország történeti, földirati s állami legújabb leirása (Pest 1851-55, 4 köt.). Ebben Budapest, Esztergom, Székesfehérvár, Szeged, Nagyvárad, Debrecen, Szatmárnémeti, Nagybánya, Felsőbánya városok, továbbá Jász-Nagykun-Szolnok, Békés, Csanád, Csongrád és Hont vármegyék tüzetes leirása vannak. Más művei közül nevezetesebbek: Werbőczy István rövid életrajza (Pest 1842); Megyerendszer hajdan és most (u. o. 1844-48, 4 köt.); Turmező jogtörténeti ismertetése (u. o. 1847); Történeti vázlatok Dalmátiának hazánkhozi viszonyáról (u. o. 1852); A kapcsolt részek (Slavonia-Croatia) történelmi s jogviszonyai Magyarországhoz (Pozsony 1863). A m. tud. akadémiában Keleti Károly tartott felette 1874 ápr. 30. emlékbeszédet.V. ö. Értek. a tört. tud. köréből (III. kiad. 9. sz. 1874).
(növ.), a. m. gambókender, l. Hibiscus.