Rhodosból, szül. Kr. e. 180 körül, megh. Kr. e. 110 körül. Diogenes tanítványa, főterjesztője a stoicizmusnak Rómában, ahol Lälius, az ifjabb Scipio és más római előkelők barátjai voltak; Scipiót el is kisérte keleti útjaira s 129. Athénbe ment, mint Antipater utódja a stoikus iskola élén. P. a régi stoicizmus elveit tanította, általában kevésbbé dogmatikus volt, bevallotta, hogy a tökéletes bölcseségtől távol áll, a külső javak értékét nem tagadta, a vallási fölvilágosodás mellett harcolt. Műveiből kevés töredék maradt ránk, de tudjuk, hogy az ő egyik művén alapszik Cicero De officiis címü munkája. Qu. Mucius Scaevola, a hires jogtudós és pontifex maximus az ő tanítványa volt. V. ö. Schmekel A., Die Philosophie der mittleren Stoa u. ihr geschichtlicher Zusammenhang (Berlin 1892); Zeller E., Beiträge zur Kenntniss des Stoikers P. Comment. in. honorem Theodor Mommsen 1877, 402-410.
(gör.), a görög egyházban Szűz Mária mellékneve.
egyike a spanyol Filippi-szigeteknek Mindorótól DK-re, 12 560 km2 területtel, Guimaras szigetet is beleszámítva (1889) 733 786 lak. Ny-i része hegyes; itt emelkedik a Cordillera de Arilique és a Gresta de Gallo. Legmagasabb csúcsa 811 m. K-i részén a Talana és P. folyók öntözik. Rizs, dohány, cukornád, bors, jam, batáta, kákaó- ében- és kampesfa a fő termékei. Lakói a partokon a viszaja, belsejében a mundo és negrito törzshöz tartoznak. Főhelye Ilo-ilo.
l. Panacea.
1. Kolumbia egyik departamentója a Karibi-tenger és Nagy-oceán, Costa Rica és Cauca közt, 82 600 km2 területtel, (1887) 285 000 lak., akik közt 6000 indus. - 2. P., az ugyanily nevü departemento és püspökség székhelye, a P. öbölnél, a Nagy-oceánba kinyuló földnyelven, egészségtelen vidéken, (1886) 30 000 lak. A XIX. sz. elején, midőn a P.-ból Colonba vezető vasutat kiépítették, a Ny-i D.-Amerika és Kalifornia felé irányuló tranzito kereskedelemnek volt fontos helye. A Panama-csatorna építésének megkezdésekor újra felvirágzott, de azóta tarka lakosságának nagy része elhagyta.
az a mesterséges vizi út, melyet 1881. kezdtek építeni a Panama földszoroson, hogy azt átvágva, a Nagy-oceánt az Atlanti-oceánnal összekössék. A vállalkozásra az a nagy anyagi siker buzdított, melyet a szuezi csatorna elért, s a P. irányát a Türr tábornok elnöklete alatt megalakult Société internationale du Canal interocéanique megbizásából Lucian Napoléon Bonaparte Wyse és Armand Reclus határozták meg, és az 1879-iki párisi földrajzi kongresszus többsége is a P. kivitele mellett nyilatkozott. Még ugyanazon év végén Lesseps Ferdinánd gróf, a Szuezi csatorna építője, több mérnök kiséretében a helyszinére ment, s már 1880 febr. 14. költségvetéssel álltak elő, mely szerint a szintes csatorna elkészítése 843 millió frankba került volna; ez az összeg azonban, mint magának Lessepsnek későbbi nyilatkozatából kiderült, a költségeknek alig felét fedezte. A részvénytársaság azonban, ennek a költségvetésnek és a hozzá csatolt kiviteli terveknek alapján mégis megalakult és a munkálatokat is megkezdte; a tervek szerint a P. hossza 73 km., felső tükrének szélessége a hegyekben (a legmagasabb 102 m.) 28 m., a síkon 50 m. lett volna, mélysége pedig az Atlanti-oceán bejáratánál 8,5 m., a Csöndes-tengeri torkolatánál 10,5 m. és befutására 6 óra volt volna szükséges. A P. kiindulási pontja Colon volt, honnan 10 km.-nyire, Gabun mellett a Rio Chagreshez ért volna, és ennek vizét fölhasználva Obispóig (Colontól 46 km.), onnan a hasonló nevü folyóban haladt volna 7 km.-t, s azután áttörve a Cordillerák vizmedencéjét, a Rio Grande völgyében szakadt volna a Panama-öbölbe. Nemsokára kitünt, hogy a befizetett részvénytőke nem elég egy szintes csatorna kiépítésére, s ekkor elhatározták, hogy zsilipes csatornát építenek. A munkások sokat szenvedtek a gyilkos klima miatt és számosan haltak el a járványos lázban; a Rio Chagres bő vizének levezetésére pedig nagy költséggel hosszu csatornákat kellett építeni, ugy hogy 1888. már 1400 millió frankot adtak ki s a csatornának alig egyharmada volt kész, és ebből is csak a colon-gabuni (10 km.) részlet volt hajózható. Ekkor már azért sem lehetett a dolgok állását eltitkolni, mert Lessepsnek új tőkékre volt szüksége s a vállalat, miután az 1888 decemberi szelvényeket nem birta beváltani, csődbe került. Brunet, a tömeggondnok (1890 jun.) ugyan kieszközölt egy bizottsági jelentést, mely a zsilipes csatorna folytatását ajánlotta és a 7-8 évig tartó építkezések költségeit 900 millió frankban állapította meg, Wyse pedig új szerződésre lépett Columbia állammal, mely szerint az 1889-ig engedélyezett építési határidő 1903-ig meghosszabbíttatott, de az új részvénytársaság megalakítása, illetőleg a szükséges tőke előteremtése nem sikerült. (A Panama-társulat bukásának következményeit, l. Franciaország, VII. köt., 569, 571. old.) A P. építkezési el vannak hanyagolva és pusztulásnak indultak s a vállalat valószinüleg csak akkor fog ismét lábra kapni, ha az épülőfélben levő Nicaragua-csatorna (l. o.) a forgalom követelményeinek megnyitása után meg nem felelne. V. ö. Polakovsky, Panama-oder Nicaraguakanal? (Lipcse 1885); Petermann-féle Mitteilungen (1885. évf.); Lesseps, Le Canal de Panama etc. (a londoni Geographical Society 1888 évf.)
l. Carludovica.
v. szalmakötésü szövet jellemzője, hogy egyenlő száma, t. i. 2-3 v. 4 lánc- és vetülék fonal egyformán, még pedig a vászonkötésnek megfelelően, köttetik le. L. Alapkötés.
Panama departamentóhoz tartozó, Közép- és D.-Amerikát összekötő földszoros. Legkeskenyebb helyén, a San Blas-kikötő és a Bojano torkolata közt 46 km. széles, de 750 m. magas; csakis Panama és Colon közt a Rio Chagresnál sülyed le 80 m.-nyire. A kőzetek, amelyekből áll, neovulkanikusak, ami azt mutatja, hogy a földszoros újabb geologiai korszakban keletkezett. A forró éghajlat alatt buja növényzet takarja.
l. Panama-csatorna.