(növ.), egyszikü, mintegy 60 fajt összefoglaló családja a buzogányosoknak. Fatermetü növények, törzsük ágatlan vagy kétágu, gyakran a légi gyökerek, mintegy cséklyék emelik a levegőbe, hosszu, keskeny, nádféle levelök sűrü spiralis vonalban bokrosan csoportosodik. A P. a monszunvidéket Elő- és Tulsó-Indiában, a Szunda-szigeteket, a Csendes-oceán sok szigetét és Új-Guineát lakják, az ősidőkben a kréta s jura korszakában léptek fel, Európában az oligocen időben tüntek elő. V. ö. Lolms-Laubach, Monographia Pandanacearum (Linnaea 1878).
L. fil. (növ.), panpung, a róla nevezett családnak többnyáréltü, gyakran fatermetü növénye. Mintegy 60 faja a keleti földgömb meleg vidékein, kivált az Indiai-oceán szigetein meg a Maszkarenákon, a tenger közelében terem, néhol nagy és átjárhatatlan sűrüséget alkot. A P. utilis Bory a Maszkarénákon meg a Madagaszkaron 6 m. magas, levele nagyon hosszu, kardalaku. Az Antillákon meg a Mauritius szigetén termesztik. Gömbölyded, narancsforma gyümölcse ehető, levelének rostjából pedig pakoló vásznat szőnek. Ez a haszn a P. odoratissimus L. pálmatermetü, levélkoronás fának is (l. az Eleségnövények II. képmellékletén). A K.-indiai P. furcatus Roxb. üvegházban, gyorsan és hatalmasra megnő. Egy virágbuzogánya 3 óra alatt csaknem egy méternyire növekedett. A P. Javanicus Hort., szép díszlomb (képét l. a Díszlomb mellékletén), van tarka levelü fajtája is.
l. Ponza-szigetek.
v. digeszták, a Corpus juris civilis (l. o.) alkatrésze. 39 róma jogász irataiból kivont töredékek rendszeres összeállítása; mint külön törvénykönyvet Justinianus császár hirdette ki 533. évben. - P.-nak v. pandekta-jognak nevezik továbbá a római jogot ugy, amint az ma Németországban érvényes, l. Német jog.
(gör.), a. m. járvány (l. o.).
(gör.), Aphrodite (l. o.) mellékneve.
l. Halász-sas.
l. Pundit.
l. Preston-Pans.
(gör., a. m. aki mindenkitől meg van ajándékozva), a görög hitrege szerint az első földi asszony, akit Hephaistos földből és vizből alkotott és Zeus büntetésül küldött a halandóknak, boszuképen azért, amiért Prometheus (l. o.) az égi szikrát elorozván, az embereknek ajándékozta. Az istenek P.-t dúsan megajándékozták. Hephaistos emberi hangot, alakot és szűzies szépséget adott neki: Aphrodite csábot és kellemet, Hermes merészséget és csalfaságot, végül Zeus egy szelencét, melyben az emberiség összes bajai voltak elzárva, velük együtt azonban a reménység is. Ekkor Hermes P.-t Epimetheushoz vezette, aki testvérének, Prometheusnak intelmei dacára feleségül vette. P. szelencéjéből azután az összes bajok elterjedtek a világon, kivéve a reménységet, mely a szelence fenekéhez ragadva maradt. P. szelencéje titokzatos, veszedelmes ajándékot jelent, amelytől inkább félni kell, mint neki örülni. A képzőművészet aránylag későn kezdett P. alakjával foglalkozni, még pedig mint Prometheus mondakörének egyik kiegészítő alakjával. V. ö. Wlastoff, Prométhée, Pandore et la légende des Siecles (Pétervár 1883).