község, l. Mező-Panit.
Antal, sir, olasz-angol irodalomtörténeti iró, szül. Brescellóban (Moden hercegség) 1797 szept. 16., megh. Londonban 1879 ápr. 8. Parmában tanult 1818-ig s ügyvéd lett, de miután az 1821-iki piemonti zendülésben részt vett, Liverpoolba menekült, hol az olasz nyelv tanításából élt mindaddig, mig 1828. megkapta az olasz irodalom tanszékét a londoni egyetemen. 1831. a British-Museum könyvtárában segédőr, 1837. a nyomda-osztály igazgatója lett. Az intézet nagyszerü szervezetét, az olvasó termet, a könyvraktárakat és a teljes katalogust P.-nak köszöni, aki 1856. Principal librarian lett, 1866. pedig a magánéletbe vonult vissza; 1869. lovagi rangot kapott. Nevezetesebb iratai: a Bojardo «Orlando innamorato» (5 köt., London 1830-31) és az Ariosto «Orlando furioso» (4 köt., u. o. 1834) meg a Bojardo «Sonetti e canzoni» (u. o. 1835) kritikai kiadásai; továbbá Le prime quattro edizioni della Divina Commedia (u. o. 1858).
(Pandsim), Goa (l. o.) fővárosa.
(állat), az Arachnoidea állatosztály magyar megjelölésére régebben használt kifejezés, amelyet most a pókfélék helyettesít (l. o.).
Máté, jezsuita, szül. Oszlopon 1740., megh. Pozsonyban 1798 márc. 23. A nagyszombati jezsuita rendház igazgatója és a bölcsészet tanára volt, a rend feloszlatása után pedig a pozsonyi akadémián fizikát és mezőgazdászatot adott elő. Művei: Compendium institutionum physicarum quod in usum suorum auditorum conscripsit (Pozsony 1790); Editio altera, novis inventis locupletata et ad systema antiphlogisticum accomodata (u. o. 1793); Editio tertia (Buda 1797-1798); Compendium oeconomiae ruralis etc. (u. o. 1790); Editio altera, novis oeconomicis observationibus locupletata (Pozsony 1793); Editio tertia (Buda 1797) és Editio quarta (u. o. 1810).
l. Punka.
l. Robbanó szerek.
nagyközség Arad vármegye világosi j.-ban, (1891) 4896 oláh, magyar és német lak., van népbankja, ipartestülete, alsó foku ipariskolája, két gőzmalma, szeszgyára, többféle egyesülete, pénzügyőrbiztosi állomása, élénk marhakereskedelme, jeles búzatermelése. Van továbbá vasúti állomása, posta- és táviórhivatala és postatakarékpénztára. Fő épülete a herceg Sulkowsky-féle kastély. A hely hajdan a Losonczyak, majd a Gyulayak birtoka volt, a török idő alatt elpusztult, a kincstár utóbb Rajnáld modenai hercegnek adta, 1822. Dietrich József báró vette meg s 1855. ettől örökölte Sukowsky József herceg. Közvetlen közelében régi árpádkori apátsági templomának romjai vannak; az apátság első okleveles nyomai 1217-ből valók, s a XIII. és XIV. sz.-ban az egri egyházmegyéhez tartozott; a templomot 1565. feldúlták, azután várat építettek a romok fölé, igy megmaradtak a templom körüli kripták. A város szélén emelkedő Kopasz-hegyen meleg forrás van. Ugyanott hajdan vár állott, melyről már 1318. történik említés; 1565. Bethlen Gergely elfoglalta, de átadta a törököknek.
István, munkácsi gör. kat. püspök, szül. Velejtén (Zemplén) 1821 okt. 27., meghalt Ungvárott 1874 aug. 29. Középiskoláit Sátoralja-Újhelyen és Szatmárott, a teologiát Ungvárt végezte. 1850. a kassai jogakadémián az államtan és bányajog tanára volt. Pappá szentelték 1851. Mint Nákó Kálmán gróf nevelője beutazta Nyugat-Európát, Egyiptomot, Észak-Afrika és Nyugat-Ázsia nagy részét. Befejezvén nevelői működését, a m. k. helytartóságnál tanácsos és címzetes apát lett. 1866. munkácsi püspök. Kormányzása alatt nagyon sokat tett elhanyagolt és szegénységgel küzdő egyházmegyéjének anyagi és szellemi felvirágoztatására. 1869. a Szt.-István-rend középkeresztese s valóságos belső titkos tanácsos, 1871. a vaskorona-rend nagykeresztese. Részt vett a vatikáni zsinaton. V. ö. Vasárnapi Újság 1871. évf. és Magyarország és Nagyvilág 1874. évfolyamát.
falu Potsdam porosz kerületben, Berlin közelében, a Panke és vasút mellett, (1890) 6998 lak., zöldség- és virágkereskedéssel; számos ideg- és hidegvizgyógyintézettel meg nyaralóval. Tőszomszédságában Nieder-Schönhausen régi kastéllyal, amelyben egykor Nagy Frigyes lakott.