(gör. panoptikon), olyan intézet, amelyben «minden» látható; tehát mindenféle eszközök és szerszámok gyüjteménye, melyek a szemléltető oktatásra szolgálnak; aztán többféle látványosság vagy tárgy gyüjteménye, melyek rendesen viaszból vannak. L. még Börtönépítészet (III. köt. 630. old.).
(gör.), általában tájékoknak, eseményeknek stb. képei, melyek bizonyos módon és eszközökkel a valóságnak csalódását keltik; az eszközök vagy a teljes átnézet utánzása, vagy optikai berendezések és a megvilágítás módja, vagy a néző, esetleg a kép mozgása. A közönséges festmények, első sorban a tájképek, csak annyit állítanak elénk, amennyit a nyugvónak képzelt szemlélő egyszerre áttekinthet, tehát amennyi a szemből mint csúcspontból kiinduló 90 foku kúp alapjába, a látótérbe, befér. Természetes P.-t kapunk, ha p. hegycsúcson állva, körülfordulunk és igy az egész tájék egymásután vonul el szemünk előtt. Ha most azt a hengerfelületet, melyre a tájék mintegy reáprojiciálódik, egy helyen elmetszve képzeljük és egy síkban kiterítjük, a tulajdonképi P. képe áll elő. Hogy ez ismét természetes egymásutánjában szemlélhessük, v. a képet kell szemünk előtt végigvezetni, v. egy hengerfelület belsejében ismét magába visszatérőleg felállítani és a henger közepéről tekintenünk (körkép). E mellett a néző által közvetetlenül nem látható fényforrással, felülről alkalmazott nappali v. kellően elhelyezett mesterséges világítással, ugy világítjuk meg a képet, hogy az a természetesnek csalódását ébressze fel, mihez esetleg még a légköri jelenségek: köd, eső stb. mesterséges utánzása is járulhat.
A P.-t Breysig danzigi építészeti festő találta ki és 1787. Parker Róbert ir festő készítette az elsőt, Edinburg P.-ját kicsinyben; később Londonban 30 m. átmérőjü épületben a Spithead melletti orosz hajórajt mutatta be. Majd Párisban állították fel P.-kat és itt Fontaine, Bourgeois és Prevost tökéletesítették, innen aztán elterjedtek Európa minden nagyobb városába. A német-francia háboru után ismét fellendült a P.-festés, főkép a tekintetben, hogy a Philippoteaux készítette óriási körképen, mely Páris ostromát ábrázolta, a néző közvetetlen környékében valóságos tárgyak, plasztikai részletek helyeztettek el. Azóta a körképeket ily módon kiváló tökélyre emelték és a legkitünőbb művészek vettek részt azok festésében. Nálunk Feszty Árpád (l. o.) a Magyarok bejövetelét ábrázoló kitünő körképe volt az első tulajdonképi P. A 30-as évek óta számos faja a P.-nak jött divatba, igy a dioráma (l. o.), a georáma (l. o.), a neoráma mellett a kozmoráma, melynél egyes vidékek képeit nagyító üvegen át és mesterséges világítás mellett természetes nagyságban látjuk; a pleoráma, mely tengerparti részleteket ábrázol ugy mint azokat a hajóról láthatni, mit a természetet utánzó képnek a néző szeme előtt elvonulásával érünk el; a cikloráma, mely leginkább folyamatokat folyásuk egész kiterjedésében parti tájékaikkal együtt ábrázol; a mirioráma, mely oly módon készített részekből áll, hogy azok a legváltozatosabb módon állíthatók egy képpé össze. Mindezeket a P.-fajtákat azonban a körképek a vásári mutatványok sorába szorították vissza. Szokás még hegységek, folyók egyirányu képeit P.-nak nevezni, de ezeknél a részeknek egymásután való megtekintése, a perspektiva hatása stb. hiányozván, a valóság csalódását sem keltik fel és igy nem is P.-k.
l. Sötét kamara.
Panhormus, Palermo (l. o.) régi neve.
(állat), l. Skorpiólégy.
l. Ferrotipia.
(pánlatinizmus), az a politikai törekvés, mely a román eredetü népeket egy államban egyesíteni akarja.
l. Fuvola.
politikai irány, mely a szláv törzseknek, jelesül az oroszoknak, ruténeknek, cseheknek, vendeknek, tótoknak, horvátoknak, szlovéneknek, szerbeknek, bosnyákoknak, bolgároknak stb. orosz főnökség alatt való egyesülését tűzte ki céljául, «hogy az összes szláv folyamok orosz tengerbe folyjanak». Keletkezésének időpontja a 40-es évekre esik. Előhirnöke volt az irodalmi téren való egyesülés eszméje, melyet első ízben a magyarországi tót Kollár János (l. o.) pendített meg leghatározottabban. Az eszme Oroszországban nagy visszhangra s buzgó képviselőkre talált, annak a felfogásnak előtérbe tolásával, hogy az orosz birodalom nem csak a görög keleti keresztényeknek, hanem az összes szláv törzseknek hivatott s természetes védnöke. A P. politikai céljánál fogva kétségtelen, hogy az eszme megvalósítására közvetlenül irányzott cselekmény felségsértés (btkv 127. §), s az eszme mellett való nyilvános izgatás is büntetendő. Érdekes jelenség, hogy a lengyelek a pánszláv mozgalomtól mindenkor távol maradtak.
az a kovács-, illetőleg lakatosmunka, melyen az ajtó, ablakszárny forog. L. Ajtó.