füst nélküli lőpor, melyet Pantelics szerb ezredes és Hengst találtak föl; szemcsés nitrocellulóz, melynek cellulózja zabszalmából készül.
(Pantellaria, az ókorban Cosyra, a középkorban Kosszura), Trapani sziciliai tartományhoz tartozó vulkáni sziget, 100 km.-nyire a sziciliai Granitola-foktól és 69 km.-nyire Afrikától, 145 km2-nyi területtel, (1881) 7315 lak. A szigetet 20 km.-nyi kerületben nehezen járható, alacsony hegykoszoru övezi, amely szürke trachitlávából áll és amelyből a 836 m. magas Monte-Grande emelkedik ki. A meleg ásványvizforrások számosak; sok helyen vizgőzök szállanak ki a földből. A növényzet annyira buja, hogy mirtusz- és lentiscus-bokrokból égetnek faszenet. A völgyekben bőven terem gabona, bor, pamutcserje, olajfa, füge és egyéb déli gyümölcs. A sziget a Requesens-családé, amely róla kapta a hercegi címet. A főhely P. vagy Oppidola (3167 lak.) az ÉNy-i részén van, meleg, szénsavtartalmu forrás mellett, egy citadellával, amely börtönül szolgál.
Hermann Tivadar, iró és lapszerkesztő, szül. Mitauban (Kurland) 1843 okt. 10-én. Teologiát tanult, de rövid ideig tartó házi tanítói működés után a hirlapirói pályára lépett. 1876. társszerkesztője lett a Daheim c. folyóiratnak, melynek vezetését 1889. végleg átvette. 1886 óta szerkeszti a Velhagen és Klasing-féle Neue Monatshefte c. folyóiratot, melyet az előbbivel egyetemben 1891 óta Berlinben szerkeszt. Theodor Hermann álnév alatt regényeket ir a Balti-tenger mellékén élő népéletből. Ismertebbek: Wilhelm Wolfschild (2. kiad., Mitau 1873); Allein und frei (u. o. 1875, 2. kiad.) Ugyancsak ebből a környezetből merítették tárgyukat a következő saját neve alatt megjelent művei: Im Gottesländchen (1880); Das rote Gold (Hamburg 1881); Die von Kelles (Bielefeld 1885) és Kurländische Geschichten (Lipcse 1893, 2. kiad.).
(gör.), eredetileg közös temploma mind a 12 olimpusi istenségnek. Később a haza körül maguknak nagy érdemeket szerzett polgároknak hamvait v. emlékszobrait magába foglaló templomot v. templomszerü épületet nevezik P.-nak. Ilyen manapság (és egyszersmind a leghiresebb az enemü épületek között) a római P., mely eredetileg a termákhoz tartozott (l. Építészet, IX. melléklet); szintén joggal hires a párisi P., Soufflot remekműve.
l. Kárpátok.
a görög mitologiában Helenának egyik szolgálója.
l. Pantáj.
a homeri hősmondában a trójaiak egyik legvénjebbje, aki a tanácsadásban körülbelül azt a szerepet játsza Trójában, amit Nestor a falakon kivül. P. Phrontis férje, Euphorbosnak, Polydamasnak és Hyperernornak apja. A későbbi hagyomány szerint (Vergil) Apollónak papja volt.
Endre, egyházi iró, címzetes püspök, született Tályán (Zemplén) 1820-ban. Mint érseki titkár törökszentmiklóson plébános lett, majd egri kanonok. Jelenleg az egrő főszékesegyház nagyprépostja, olchini választott püspök, monostori apát. 1894 jul. 26. ülte meg áldozópapságának 50 éves jubileumát. Irodalmi munkássága: számos, rendesen álnevek alatt irt cikkein, értekezésein kivül, önálló művei: Hét sz. beszéd (Eger 1856); Szózat Eger város összes lakóihoz (u. o. 1856); Pap a világban (u. o. 1878); A dinnyész munkaköre (u. o. 1880) stb. V. ö. Koncz, Egri egyházmegyei papok az irodalmi téren.
l. Kercs (2).