(állat), az ízeltlábuak állatkörébe tartozó érdekes állatcsoport, amelyet korábban majd a pókfélékhez, majd a rákfélékhez soroltak, újabban azonban önálló osztálynak tekintenek. Görögös nevöket magyarra lábállatok kifejezésben adhatjuk vissza s tényleg lábaik a törzs rovására igen erőteljesen fejlettek. Fejük, törzsük aránylag igen kicsiny, annyira, hogy bélcsatornájuknak és szaporító szerveiknek is egy jó része a lábakban helyezkedik el. Nyolc lábuk van ugyan, de ezekhez járul két pár szájmelletti végtag s a himeknél még egy költő lábpár, amelyben a him a nősténytől lerakott petéket a lárva teljes kifejlődéséig magával cipeli. Szájnyilásuk egy orrmányforma meghosszabbodáson fekszik és csupán nedvek felvételére alkalmas. Szivök tökéletlen. A lélekzést a bélcsatorna eszközli. Valamennyien tengeriek s a tengerek fenekén, néha nagyobb mélységekben élnek növények között, kövek alatt v. az iszap fölületén. Mindannyian mikroszkópikus nagyságuak s alig egy pár éri el a 0,5 m. nagyságot kiterjesztett lábaival.
l. Robbanó szerek.
olyan kötés, melyben a kapcsoló pántot ékek szorítják az összekapcsolandó tárgyakba. Ezeket a kötéseket a lendítő kerekek koszoruihoz és az öntöttvas gépágyak egyes részeinek összekapcsolására gyakran alkalmazzák.
(gör., a. m. aki mindent megtesz), Rabelais egyik alakja (Panurge), a. m. furfangos, ravasz ember.
(állat), l. Cinegefélék.
v. Panyassis, régi görög epikai költő, aki Halikarnasszusból v. Szamoszból származott és Kr. e. 468 körül élt. Nagybátyja volt Herodotosnak, a hires történetirónak és élénk részt vett hazája politikai mozgalmaiban, ami utoljára is oda vezetett, hogy Lygdamis nevü zsarnok megölette. Irt egy eposzt Heraklesről és egy másikat a jón népvándorlásról (Jonika), a nélkül azonban, hogy kortársaira jelentékenyebb hatást gyakorolt volna. Műveinek töredékeit összeszedte Tzschirner (1842), továbbá Kinkel az Epicorum graecorum fragmenta címü gyüjtemény I. kötetében.
ispán, a Hahót-Buzád-nemzetségből, Arnoldnak, a zala-hahóti monostor alapítójának fia. Pauler szerint (A magyar nemzet története II. 328.) «szörnyü ember, rabulista és középkori vitéz egy személyben»; erős pert folytatott Ebed fiaival, a Niczky-család őseivel. IV. Béla országos birósága elmarasztalta ugyan, ez itéletet azonban V. István ellenkirály, kihez menekült, megsemmisítette s 1264. megigérte neki, hogy ha király lesz, minden jószágát visszaadja.
egészen föl nem öltött, csak vállra vetett, zsinóron függő felső ruha; P.-n, azaz nyakba akasztva viselik a huszárok a mentéjüket.
kisközség Szatmár vármegye fehérgyarmati j.-ban, (1891) 1387 magyar lak.
az a kötél, mellyel a lovat valamely fához vagy cövekhez kötik.