v. Pz., természetrajzi nevek után a Panzer György Farkas Ferenc német entomologus nevének rövidítése; szül. 1755., megh. 1829. mint a Nürnberg melletti Hersbruck főorvosa. Főleg a rovarok tanulmányozásával foglalkozott s több új fajt irt le.
Ferenc György Farkas, német bibliografus, szül. Sulzbachban 1729., megh. 1804. Tanult 1747-től kezdve Altdorfban; 1749. bölcselettudorrá, 1751. Nürnberg mellett, Etzelwangban hitszónokká, 1760. nürnbergi diakonussá, 1772. szeniorrá, majd u. o. 1773. lelkipásztorrá lett. Annales typographici címü fő művén kivül több munkát irt a német biblia és az ágostai hitvallás történetéhez. E mellett jelentékeny gyakorlati egyházi tevékenységet folytatott, amennyiben sok javítást vitt véghez egyháza énekes könyvein és a Nürnbergben az ő idejéig szokásos magángyónás helyett behozta a nyilvános bűnvallást.
az ugyanily nevü járás székhelye Cosenza (ettől 20 km.-nyire) olasz tartományban, a Tirreni-tenger partján, (1881) 8465 lak., bor- és olajtermeléssel; kastéllyal. Nápoly és Messina városokkal rendes gőzhajó-összeköttetésben áll. Paolai szt. Ferenc szülővárosa; a város közelében egy völgykatlanban van az ő klastroma is.
l. Ferenc szentek (2).
1. Pascal, korzikai szabadsághős, ama P. Jácint tábornok fia, aki 1702. a sziget függetlenségét Genova és Franciaország ellenében megvédelmezte s aki 1756. Nápolyban halt meg. P. szül. Morosagliában, Korzika szigetén 1726., megh. London mellett egy faluban 1807 febr. 5. Atyjával (1739) Nápolyba költözködött, ahol a katonai intézetbe került. 1753. visszatért hazájába, hogy részt vegyen a Genova ellen folytatott szabadságharcban, mire a hazafias párt 1755. a sziget főkapitányává megválasztotta. Ebben az állásban szerencsésen harcolt Genova ellen, sőt egy kis tengeri hajóhad élén Genova tengeri kereskedelmén csorbát ütött. Azonfelül üdvös törvényeket hozott (nevezetesen a vérbosszu ellen), iskolákat alapított s előmozdította a földmívelést. Miután Genova Korzikáról 1768. a franciák javára lemondott, P. eme újabb és hatalmasabb ellenséggel szemben is dacolt még egy évig, mignem a Nuovo mellett vívott szerencsétlen csata után Angolországban kellett menedékhelyet keresnie. Miután a francia nemzetgyülés 1789. Mirabeau ajánlatára őt és számkivetésben élő honfitársait visszahivta, P. Párisba jött és megkapván XVI. Lajostól Bastia kormányzóságát, 1790. a korzikaiak a nemzeti gárda és a közigazgatás élére állították. XVI. Lajos kivégzése után kivált a sziget demokratikus pártjából és miután ezért a konvent árulással vádolta, nyiltan kitűzte a lázadás zászlaját. Az angolok segítségével kiűzte a franciákat s a Cortében 1794 jun. 10. tartott gyülésen helyreállítván a régi alkotmányt, Korzika koronáját Angolország királyának ajánlotta föl. Számításaiban azonban csalódott, mert az angol király, hitelt adván Pozzo di Borgo rágalmazásainak, nem őt nevezte ki a sziget alkirályává. P. 1796. újra Londonba ment s a parlament elé vitte panaszát, de mit sem érhetett el. Hazájának tanügyi célokra tetemes összegeket hagyott hátra. Életrajzát megirták: Arrighi (2 kötet, Páris 1843); Klose (Braunschweig 1853); Bartoli (Jaccio 1867).
2. P. Betty, l. Glück (1).
régebben római ezüstpénz volt az Egyházi-Államban = 10 bajochi vagy 1/10 scudo; értéke a mi pénzünk szerint 50 fillér volt.
olasz festő, l. Veronese.
(lat. sacerdos, gör. presbyter), az isteni tisztelet és vallási szertartások végzésére felhatalmazott személy. Ős időkben a család- vagy törzsfő volt egyszersmind a pap is, később ezt a hivatalt a királysággal kötötték egybe. Athénben és Rómában, sőt másutt is a legfőbb pap királyi címet viselt, mig ellenben a Kelet zsarnoki államaiban a papi méltóságot csakhamar külön választották az uralkodóétól, s ott részint a választás vagy hivatás, részint az örökösödéssel járó magasabb műveltség és bölcseség egy kiváltságos, elzárkozott papi kaszt kialakulására vezetett. Egy az egyiptomiaknál, görögöknél és rómaiaknál a papok, mint kormánytanácsosok, nagy befolyással voltak az államügyekre is. Eredeti hivatásuk az volt, hogy titkos jelekből (orákulumok, madarak röpte, béljóslás) az istenek akaratát kifürkésszék, s a nemzeti vallásos szertartásokat (áldozatok, imák, körmenetek) vezessék. Mint másutt, ugy a zsidóknál is, a papoktól származott a vallásos törvényhozás, mely jobbára csak az áldozati szertartásokkal, az ünnepekkel, az evési és tisztálkodási szabályokkal foglalkozott, s ezekkel kezükbe adta a nép politikai és vallási vezetését mindaddig, mig ezt az irástudók magukhoz nem ragadták. A zsidó papság csak később fejlődött önálló kaszttá, melynek élén a főpap állt, s a templomi szolgákat, meg az áldozati szertartások teljesítését 24 papi osztály végezte, melyek mindegyikének megvolt a maga elüljárója, s mindegyik egy hétig állt szolgálatban. Jövedelmüket a tizedekből s áldozati zsengékből kapták; ruházatuk fehér kabát, tarkán himzett öv és fehér turbán, vagy bisszus-fejszalagok voltak. L. még Klérus és Egyházi rend.
1. (Kohn) Dávid, l. Koh.
2. P. Endre, költő és publicista, szül. Zsarolyán (Szatmár) 1817., megh. Pesten 1851. Iskoláit Debrecenben végezte s eleinte az egyházi pályára lépett, később azonban megváltoztatván szándékát, Sárospatakon a jogot hallgatta. Ekkor lépett fel az irodalomban először nyilvánosan az ifjuságtól kiadott Parthenon címü zsebkönyvben. Joggyakorlaton Kölcseynél, akkor Szatmár vármegye főjegyzőjénél volt Csekén, s 1840. letette az ügyvédi vizsgát, azonban e pályáról csakhamar lemondván, az irodalomnak kezdett élni. Apró lirai dolgozatok mellett e korszakra esik első balladája is, mely a Kisfaludy-társaság pályázatán jutalmat nyervén, nevét ismeretessé tette. Kölcsey összegyüjtött munkáinak szerkesztését is majdnem egyedül P. végezte, mert Szemere, Eötvös és Szalay, kiknek neve a címlapon szerepel, a felügyeleten kivül egyébként nem avatkoztak a munkába. 1842. Szatmáron lakott, itt látogatta meg Petőfi. Részt vett a szatmárvármegyei szabadelvü párt alkotmányos küzdelmeiben s mérsékelt hangjával, szelid jellemével nem kis hatást gyakorolt pártfeleire. Közgyülési tudósításai az Erdélyi Hiradóban és a Pesti Hirlapban a kiválóbbak közé tartoztak. A megyei viták elmérgesedtével gazdálkodni vonult vissza és ügyvédkedett, egyúttal vezércikkeket és egyéb publicisztikai dolgozatokat irt a Pesti Hirlapba, mint Eötvös és Szalay hive, s mindvégig e lapnál maradt. 1848-ig családja körében élt, akkor Szatmár vármegye egyik kerületének képviselője lett s a magyar minisztérium megalakulásakor közoktatási tanácsossá nevezték ki. A világosi katasztrófa után az irodalom központjába, Pestre költözött, de alig két év mulva meghalt. Jeles lirikus volt; eleinte Kölcsey hatása alatt fejlődött, később Goethe és Heine voltak kedvelt költői; főleg kedélydalai tetszettek egyszerü melegségökért és formatisztaságukért. Balladáiban a kor divata szerint a szónokias pátosz uralkodik. Próza munkáiban is jeles stiliszta volt. Vezércikkei mellett igen értékes dolgozata Kölcsey Ferenc jellemzése a Magyar státusférfiak és szónokok könyvében. Mint műfordító is kitünt, Heineból, Goethéből s Uhlandból fordított, igen jelesen fordította Cicerót is. Összegyüjtött munkáit Csengery Antal és Kemény Zsigmond báró adták ki: P. E. hátra hagyott munkái címen (Pest 1852).
3. P. Gyula (nógrádi), költő, szül. Felső-Pálfalván (Nógrád) 1843 máj. 20., földbirtokos nemes szülőktől; a család nemesi előneve «révkomáromi». Losoncon kezdte iskoláit, Selmecbányán folytatta és Sárospatakon végezte, hol Erdélyi János nagy hatással volt fejlődésére és irodalmi tanulmányaiban külön is vezette. Kiváló kedvvel foglalkozott a népköltészettel, sok mesét és népdalt gyüjtött s a népköltés műformáit saját költeményeiben is alkalmazta. Irodalmilag Arany János Koszorujában lépett föl, először egy fordított verssel, majd Szép piros, Örzsébet c. népballadával. Azóta a Vasárnapi Újság, Magyarország és a Nagyvilág, Nefelejts, Hölgyfutár, Fővárosi Lapok, Hét, Új Idők közölték költeményeit, részint Nógrádi (megkülönböztetésül egy hasonnevü irótól), részint a nélkül. Szent Péter c. verse Arany L. pályanyertes Elfridája mellett dicséretet nyert a Kisfaludy-társaságnál. Dolgozótársa volt Abafi Figyelőjének és a Nyelvőrnek. Irodalmi érdekü cikkeket is irt a lapokba, többnyire névtelenül; nagyobb tanulmánya: Erdélyi Jánosi irdalmi hatása, a Helfitől szerkesztett Magyar Újságban jelent meg névvel. Nevezetesebb népköltési gyüjteményeink közé tartozik az ő Palóc népköltemények c. mese- és dalgyüjteménye (Sárospatak), jeles tanulmánnyal a palóc nép szokásairól és etnográfiai sajátságairól; a mesék a tanulmánnyal együtt angol nyelven is megjelentek The Folk-Tales of the Magyars collected by Kriza, Erdélyi, Pap and others c. London). P. az ügyvédi vizsgálatot 1868 nov. letette s azóta Füleken él, részt vesz a közéletben is. Pósa Lajos neki ajánlotta Tiz év alatt c. verskötetét.
4. P. Henrik, genrefestő, szül. Kassán 1864. Gimnáziumi tanulmányait kitünő eredménnyel a budai főgimnáziumban 1882. végezte s ugyanekkor, művészi vonzalmának engedve, a müncheni művészeti akadémia növendékei közé iratta magát, hol 1883. bronz, a következő évben pedig ezüst éremmel tüntették ki természet után készített rajzaiért. A festőiskolát Löfftz vezetése alatt három esztendeig látogatta s e közben nagy kedvvel foglalkozott a rézkarc technikájának elsajátításával is. E téren produkált munkáiért 1886. bronzérmet kapott a tanári kartól. Katonai kötelezettségének eleget téve, 1889. a Benczur Gyula vezetése alatt álló mesteriskolába lépett s egyúttal tevékeny részt vett a képzőművészeti társulat kiállításaiban. Jelentékenyebb festményei: A hadi zsákmány, mely Amerikába került; Október elseje, Melyik itt a Lizi kisasszony? (mindkettő ő felsége a király birtokában) s Az üres bölcső. Rézkarcai közül felemlítendők: A börtönben, Baditz Ottó, a Vig társaság, Vágó Pál s Tisza Kálmán arcképe Benczur Gyula olajfestménye után. Az 1891-ben rendezett legyezőkiállításon a műbarátok köre harmadik díjjal tüntette ki Lepkét fogó faunok címü legyezőlapját.
5. P. Zoltán, iró, költő, szül. Budapesten 1862 márc. 1. Iskolai tanulmányai végeztével Szegeden hivataloskodott, majd a fővárosba tette át lakását, hol szintén a tisztviselői pályán működött. A magyar dalszerzés iránt is nagy hajlamot érezvén: egészen az irodalom és a dalköltés terére lépett, melyen hamar népszerü lett s dalai, melyekben eredeti fordulatok s igaz magyaros érzület nyilatkozik, hamar elterjedtek. Első nagyobb sikerü dalát: Iszogatok, dalolgatok id. Ábrányi K. harmonizálása s letétele mellett bocsátotta közre, s azóta különféle kiadóknál számos kedvelt és keresett népdala forog közkézen, melyeknek nemcsak dallamait, hanem szövegeit is maga irja. 1893. a Petőfi-társaság tagjai közé választotta. Önálló verskötete is jelent meg.
rendezett tanácsu város Veszprém vármegyében, egyike csinosabb vidéki városainknak, székhelye a pápai járási szolgabirói hivatalnak, van járásbirósága, királyi közjegyzősége, bencésrendi algimnáziuma, ev. ref. főiskolája és tanítóképző-intézete, irgalmasrendi és ferencrendi zárdája, nőnevelő-intézete a szürke nénék vezetése alatt, számos közhasznu és jótékony egyesülete, elég élénk ipara és forgalma, vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Három magyar lap jelenik itt meg, u. m. Pápai Lapok (XXIII. évf.), Pápai Közlöny (VI. évf.) és a Dunántuli Protestáns Lap (VII. évf.). Esterházy Miklós grófnak itt szép kastélya és parkja van. 1896 szept. 7. leplezték le a honvéd-emlékszobrot, ifj. Vastag György művét, s a Petőfi- és Jókai emléktáblát.
[ÁBRA] Pápa város pecsétje.
Pápán már a XVI. sz.-ban volt nyomda, melyet Huszár Dávid (Huszár Gál fia) állított fel. Pápa régi magyar város, s sok nevezetes eseménynek, szinhelye. 1401. Zsigmond magyar király, midőn siklósi fogságából kiszabadult, itt általános bűnfeledést hirdetett és esküt tett, hogy fogsága okozóin bosszut nem fog állani, II. Dobzse Ulászló pedig azon ötszáz pápai polgárt, kik Dózsa György pórhadai maradványát legyőzni kiválólag segítettek, nagy kiváltságokkal jutalmazta meg. 1597. Miksa osztrák főherceg a törököktől ismét visszafoglalta. 1600 jul. 24-én a francia és wallon katonaság zsoldja miatt fellázadván, a várat a törököknek átadta, s aug. 10-én a kivonuló francia őrséget a magyarok a bakonyi erdőségben utolérve, felkoncolták. 1620. Bethlen Gábor foglalta el, 1809. János osztrák főherceg és Beauharnais Jenő olasz alkirály közt itt ütközet folyt le. 1849 jun. 27. az Ihásznál e város közelében vereséget szenvedett Kmety magyar tábornok Schütte osztrák tábornok által ide szoríttatott. - Ref. főiskolája 1531. jött létre, amint a felől a P. birtokában levő két kis harang is tanuskodik, amelyeken ez a fölirat van: Scholae Reformatae Papensis 1531. Az iskola latin nyelven irt legrégibb törvényei 1585-ből származnak. A XVII. sz. első hat évtizedében is, az államreformáció idején az iskola - mint végvárban levő - zavartalanul folytatta működését. 1660., midőn Esterházy Pál gróf lett Pápa földesurává és főkapitányává, szomoru idők következtek a pápai ref. egyházra és iskolára. Ezen év máj. havában Esterházy Pál gróf, Pápa főkapitánya elvétette a reformátusoktól a templomot, az iskolát és a protestánsokat különféle zaklatásokkal a kat. egyházba áttéríteni törekszik. A Rákóczi-felkelés alatt ismét nagy veszedelem érte a főiskolát; miután az egész város egy szivvel-lélekkel a kurucokkal tartott, ugy hogy még az itteni ferencrendi szerzeteseket is «kuruc-barátoknak» nevezték, Heister 1707 aug. 14. az egész várost s ebben az iskolát is felperzseltette. A város felépült hamvaiból s egy évtizeden át megvolt békességben az iskola, de 1718. a passzarovici béke megkötése után, vagyis a törököktől való félelem megszünése után megkezdődött a pápai reformátusok zaklatása; elveszítvén Pápa végvárosi jellegét, elvesztették - mint mondák - a reformátusok is szabad vallásgyakorlati jogukat; a vármegye elrendelte, hogy templomuk és iskolájuk kulcsait adják át a földesúrnak. 1752. az iskola is elfoglaltatott, a deákok a városból kitiltattak. A reformátusok ekkor a közelben levő teveli egyházhoz csatlakoztak, az itteni templomot kibővítették, a templom szomszédságában vásárolt telken iskolát építettek s itt gyermekeiket - de csak a grammatikáig - taníttathatták. Ez állapotnak II. József vetett véget 1783.; a pápai reformátusok hozzá kezdhettek új iskolájuk felépítéséhez, visszaitéltetvén számukra az 1752. elvett egyházi és iskolai épületeik becsértéke kamatostul együtt. Az 1790-1831. ezen iskolánál működött nagy hirü tanár, Mándi Márton István (l. o.) egyik kiváló tiszttársával, Tóth Ferenccel ritka tevékenységet fejtettek ki ezen iskola jó hirnevének megalapításán, anyagi és szellemi felvirágoztatásán és 1804. megérték azt az örömöt, hogy a magyarországi reformált egyház egyetemes konventje az iskolát a debreceni és pataki iskolákkal egyenrangunak (kollegiumnak) ismerte el. A negyvenes években fokozták az iskola hirnevét akkori jeles tanáraik: Stettner (Zádor) György, Váli Ferenc, Bocsor István, Tarczy Lajos, Kerkápoly Károly; a tanítványok közül pedig: Petőfi, Jókai és sok mások. A főiskola kebelében a jogi tanszék 1832. szerveztetett, fennállott 1853-ig, 1861. újból felállíttatott a jogakadémia s fennállot 1885-ig; az 1875-ik évben tanítóképző-intézet is állíttatott fel a lelkészképző-intézettel kapcsolatban, mely 1885. négy éves tanfolyammal önállóvá szerveztetett 1890. részint anyagi okok, részint a növendékek nagy megapadása miatt beszüntettetett. 1896 szept. köezpén a tanítóképző-intézet újra megnyilt. A mult század végén emelt iskolaépület a jelen század közepén bővebbel cseréltetett fel, majd később ez is szűknek találtatván, új épület emeltetett, melynek felépítéséhez az állam 80 000, a pápai ref. egyházmegye 10 000, egyesek közel 25 000 frttal járultak. V. ö. Kis Ernő, A dunántuli ev. ref. egyházker. pápai fősikolájának tört. 1531-1895. (Pápa 1896).