Papias

szent, egyházi iró, János tanítványa, hierapoliszi püspök, állítólag 162 körül halt meg. A római martirologiumban febr. 22. említtetik, de nem egészen bizonyos, vajjon valóban vértanu, vagy pedig csak állhatatos hitvalló volt-e? Nevezetes művéből, melyet szt. Jeromos Explanatio sermonum Domini-vel fordít, csak töredékek találhatók Irén, Eusebius, Apollinaris, Photius stb. műveiben. E töredékekre nézve v. ö. Wetzer-Welte, Krichenlexikon (IX. öt., 1379-82. old.).

Papi érdemkereszt

Osztrák katonai érdemkereszt, melyet II. Ferenc császár 1801 nov. 23. tábori lelkészek részre alapított két osztályban. Jelvénye lóherés latin kereszt, az I. osztálynál arany, a II. ezüstből. Az első osztály középpaizsa aranyszegélyü, fehér szinü, a másodiké ezüstszegélyü, kék szinü, rajta arany illetve ezüstben «Piis meritis» fölirat. Mindkét osztálynál kerek. Szalagja fehér, három vörös csíkkal. A bal mellen viselik.

Papier mâché

l. Papirosgyurma.

Papilio

L. (állat), a nappali lepkék csoportjába, a bunkós csápu Equitidák családjába tartozó lepkenem, melynek fajainál a hátsó szárnyak íveltek s hosszu farkban végződnek. Hazánkban két faja: a fecskefarku lepke (l. o.) és a kardos pillangó (l. o.) él.

Papilionaceae

(növ.), l. Vitorlásviráguak.

Papilla

(lat.) a. m. szemölcs, bimbó, p. a nyelv izlelő szemölcsei (papillae filiformes a. m. fonalas; p. fungi fomres a. m. gombaszerü; p. circum vollatae a. m. körülsáncolt szemölcsök) vagy a csecsbimbó; számosak azonban a mikroszkopikus nagyságu ilyen képletek, igy a bőrben (l. o.). - Papilliformis, szemölcsalaku; Papillosus, szemölcsös, szemölcsökkel megrakott.

Papilloma

(gör.-lat.), szemölcsszerü v. bolyhos v. karfiolalaku növedékek v. újképletek a bőrön és a nyálkahártyákon. Lehetnek egyszerüen kötőszövetes növedékek bolyhos v. fagyökérszerü finom elágazatokkal, néha igen tág véredénnyel és felületén hámmal borított; de lehetnek rákos természetüek (carcinoma, papillare). Előfordulnak a méhszájon, a hólyagban, a petefészkekben, a gyomor-bélhuzamban, a köztakarón, ahol a P. legkisebb alakjai porrum név alatt ismeretesek.

Papin

(ejtsd: -peń) Dénes, francia fizikus, szül. Bloisban 1647 aug. 22., megh. valószinüleg Londonban 1712. Első oktatását szülővárosának jezsuita kollégiumában nyerte, tanulmányait az angersi egyetemen folytatta, az orvostudomány doktorává promoveálták. Ezután Párisba ment, hol megismerkedett Huygensszel és annak kuutatásaiban részt vett. Ugyanott ismerkedett meg Leibniczel is, kivel majdnem haláláig folytonos levelezésben állott. Rövid idő mulva Londonba ment, hol őt Boyle, felismervén benne a tehetséget, pártfogásába vette. Itt különböző találmányokat tett, igy szerkesztette az első kétköpüs légszivattyut és pállítóját, melyben a gőznyomás segítségével a magas hegyen a hiányzó légnyomást pótolni, s ekként a hóst és főzeléket puhára lehet főzni. Találmányai alapján 1680. a Royal Society tagja lett. 1687. a hesseni gróf meghivására Marburgba költözött, mint a matematika tanára. Ezen időben találta föl a centrifugal szivattyut és különböző javításokat tett a gőzgépen. Szerkesztett is egy gőzgépet, melynél a dugattyu visszatolását az előtte levő gőz kondenzálása által eszközölte (l. Gőzhajó). Nevezetesebb munkái: Expériences du fluide, avec la description des machines qui servent á les faire (Páris 1674); A new Digester or Engine, for softaing Bones, containing the Description of its Make und Use in Cookery, Voyages at Sea, Confectionary, Making of Drinks, Chymistry and Dying (London 1681); A continuation of the new Digester of Bones, together with some improvements and new uses of the airpump (u. o. 1687); Description du bateau plongeant fait par l'ordre de S. A. S. Charles Landgrave de Hesse (1698); Ars nove ad aquam ignis adminiculo efficacissime elevandam (M. m. Frankfurt 1707).

Papin-féle pállító

a rendes légnyomásnál magasabb nyomás alatt, tehát ennek megfelelő magasabb hőmérséknél való főzésre szolgáló edény. Az edény fémből készül és gőzmentesen ráerősíthető fedéllel van ellátva. A fedélen az edény szilárdságának megfelelő nyomással záródó biztosító szelentyü és egy a gőz kibocsátására szolgáló csap van. Ha az elzárt edényben a vizet forrásig melegítik és a biztosító szelentyü, p. csak a gőznek egy atmoszferányi tulnyomásánál nyilik, akkor az edényben rendes viszonyok között állandóan két atmoszférányi feszerejü gőz lesz, a viz hőmérséke pedig ennek megfelelően állandó 121 °C. Ennek folytán a P. igen alkalmas nehezen főző anyagok főzésére v. egyáltalában a rendesnél gyorsabb főzésre, esetleg pedig tengerfeletti nagy magasságokban való használatra.

Papinianus

Aemilius, a legnagyobb római jogtudós volt, kinek a Pandektákban (számra 595) fönmaradt tételét éles logika és helyes itélet jellemzi. Hosszu állami szolgálata alatt, melyet még Marcus Aurelius császár alatt kezdett meg, a praefectus praetorio méltóságig jutott s mint ilyet gyilkoltatta meg Caracalla (212) mivel P. vonakodott a császárt védeni, ki testvérét, Getát megölette. V. ö. Costa, Papiniano (Bologna 1894).


Kezdőlap

˙