(növ., Papyrus Willd., Cyperus Papyrus L. v. P. antiquorum Willd.), a sásfélék családjába tartozó egyszikü növényfaj, melynek dús pázsitja Észak-Afrika és a legdélibb Európa mocsaraiban 1, sőt 3 méteres szára tetején sűrü levélüstök közepéből széthajló ecsetvirágzatot fakaszt. Tőkéjét eszik. Ma a P.-t és közel rokonainak belét és szalmáját fonatokra használják. V. ö. Zimmermann, De Papyro (Boroszló 1886).
l. Valuta.
(növ., Antennaria R. Br.), a sugaras fészkesek génusza; fészekpikkelye csinos szinü és hervadatlan, azért a P.-ot a szalmavirágok közé sorozzuk. Tiz faja (hazánkban 2) Afrika kivételével a földkerekségen elszórva terem. Az A. margaritacea Rafin. 3-6 dm. magas, fehér molyhu, levele szálas-lándsás, virága ezüstszinü, a szinte amerikai A. plantaginea D. C. fajjal együtt kertben termesztik. Az A. dioica Gärtn. (Gnaphalium diohium L.) virága fehér, rózsaszin vagy piros, nálunk száraz lejtőn gyakori, mint immortella helyenként turistavirág, a Szemenik hegy környékén Szemenik-virágnak nevezik. P.-nak különben a Xeranthemum szalmavirágot is nevezik.
(lat.) a. m. pápaság, különös vonatkozással a pápára, mint Krisztus földi helytartójára és csalatkozhatatlanságára. - Pápista, a pápa föltétlen hive.
l. Tizedjog.
Ilarian Sándor, román történész és politikus, szül. Bezdéden 1828., megh. Bukarestben 1879. Vásárhelyt végezte a gimnáziumot, a bölcsészetet Balázsfalván és Kolozsvárt. Ugyanitt végezte 1847-ben a jogot is. Mint joghallgató 1845-47. Zorile (Hajnal) c. lapot szerkesztett, mely erős tényezője volt az akkori román ifjuság nemzeti érzelmei fölélesztésének. 1848. fölvétette magát a marosvásárhelyi táblai irnokokközé, ahol ez időben már sok román ifju talált alkalmazást. A románság közt megindult politikai mozgalom még ez évben magával sodorta s az 1848 máj. 15-iki balázsfalvai gyülésnek rendező tagja, a békéltető bizottságnak pedig titkára és levéltárosa volt. A szabadságharc lezajlása után 1850. Bécsbe, majd Padovába ment jogi tanulmányai kiegészítése végett, hol doktori rangot nyert. 1856-ban Ghica fejedelem tanárnak hivta meg Jassyba, ahol a jogi fakultáson a büntető jogot és statisztikát, majd a római jogot és egyetemes történelmet adta elő. 1860. jogtanácsos, 1861. a Cogalniceanu-minisztériumban igazságügyi miniszter lett, amikor a szultán a II. osztályu Medsidie-renddel tüntett ki. Főbb művei: Isotira Dacie(ibreve) superioare (2 köt., Bécs 1851-52); Independinţa Transilvanie(ibreve) (Erdély önállósága, Nagy-Szeben 1860)- Viaţa, operele si ideile lu(ibreve) Georgiu Sinca(ibreve) (Sincai György élete, munkái és eszméi, Bukarest, akadémiai székfoglaló 1868); Tesaur de monumente isorice (3 köt. u. o. 1862-65).
voltak azok, amelyeket Józsua a róla nevezett könyv elbeszélése szerint Áron nemzetségének ajádnékozott.
(növ.), l. Huryor.
neve annak az ágynemünek, amely éjjeli takaróul szolgál; belseje rendesen gyapot, melyet vászonnal, gyolccsal vagy selyemmel vonnak be.
(növ.), tulajdonképen a folyókának (l. o.) algénusza, hegye-levele apró, a kehelytől távolra esik, holott a folyókáé nagy és a kehely alatt van. A mezei P. (apró felfutó Csapónál, gyöjtén, gyöjtin, győtény vagy gyüjtén a Balaton mellékén, kis szulák vagy iszapfű, Convolvulus arvensis L.), nyilas levelü. Tölcsérded virága fehér vagy pirosas. Mezőn és művelt földön gyakori, nagyobb füvekre csavargódzik s elnyomja. Gyökerében csípős gyánta van. A jószág eszi. A C. tricolor L. gyalogszáru, alacsony, kedvelt és gyakori kerti virág. Európa D-i részéről ered, egynyári, levele hosszas, épszélü. Virága kék, a közepén fehér, a fenekén sárga.