az Atellanae fabulae (l. o.) állandó komikus alakja.
(növ.), l. Bóbita.
kisközség Trencsén vármegye vágbesztercei j.-ban, (1891) 2690 tót lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.
a pálinkás tréfás neve.
(Benkő), kerti bors (Bod), török bors (Molnár Albert), spanyol bors (növ., Capsicum L.), a burgonyafélék génusza, melynek dudvás egynyári, a délibb vidéken pedig fás tövü több évi, elágazó kóróján magános v. páros és osztatlan épszélü levelei s az ág hegyein egyenként, kettesével v. hármasával álló fehér szirmu karikás virágai állanak, utóbbiakból felpuffadozó kiszikkadt és más-más szinü sokmagu bogyói (fructus Capsici) fejlődnek ki. Mintegy 50 faja Amerikában vadon él, egy pedig Japánban; akárhányukat az egés földön fűszerül termesztik. Legismeretesebb a közönséges P. (C. annuum L.) magános virágokkal; vadon eddig nem ismeretes. Vörös, sárga, sőt kétszinü, sokféle alaku gyümölcse 5-10 cm. hosszu. Aszalva és őrölve tüsszentő, a nyálkahártyát, kivált az emésztést erősen izgató fűszer, melynek mértéktelen élvezete v. bőrre való jutása gyulasztó, sőt hólyaghúzó hatásu. Hazánk, Dél-Európa és a térítők közt Amerika rendesen használja. Orvosságul is szolgál, p. nálunk pálinkában félbenhagyó láz ellen házi szer. Sokféleképen hamisítják. Éretlen gyümölcsét salátául ecetbe elrakva már Diószegi ajánlja. A P. más fajai a szelid ízü P. (C. tetragonum Mill.), az égető sárga P. (C. luteum Lom.), a braziliai (C. Brasilianum Clus.) számos fajtájával és elváltozásával és a cseresznye-P. (C. baccatum L.). Ez utóbbi és a közönséges P. apró elváltozása (C. fastigiatum Bl.) szárazon v. ecetben elárusított angol v. amerikai P. (chilei, guineai, arany, cayennei bors) néven kerül a világkereskedés piacaira. A kurri (curry) nevü csípős keletindiai keverék-fűszer főképen P. A P.-t először Columbus 1494-iki utastársa Chanca orvos említi; de Európában oly gyorsan terjedt, hogy Clusius tanusága szerint 1585. Morvaországban (talán nálunk is) szerteszét termesztették. Közmondásba is fölkapták. Mint keresett magyar fűszert magyar borsnak is mondják. V. ö. Hangay Oktvá, A P.-ról (Székesfehérvár 1887).
A P. sikeres termelésének fő feltétele meleg éghajlat és termékeny, humuszban gazdag és kertileg művelt talaj. A melegágyakban nevelt rászákat májusban ültetik ki 50-60 cm.-nyi távolságu sorokban, egymástól 30-40 cm.-nyire, egy-egy fészekbe 2-3 rászát téve. Azontul többszörös kapálásban részesítik. A fűszernek termelt P. piros gyümölcsét zsinórra fűzve megaszalják és e célra szolgáló malmokban, Szegeden gőzmalmokban megőrlik. Az őrlés módja szerint csörmő- és rózsa-P.-t különböztetnek meg. A csörmő készítésénél a bogyóból a magvak és csumák eltávolíttatnak; az ilyen P. nagyon szép szinü, édeses ízü és nem tulerős. A rózsa-P. készítésénél a magvak a csumák közé őröltetnek. Kataszt. holdjáról 5-800 kg. törött paprika várható. - A P.-t ritkán támadják meg betegségek. A Colletotrichum nigricans Ell. et Halst. nevü gomba a termésen okoz bemélyedő foltokat, továbbá felemlítendő, hogy a P.-n is észleltetett ugyanaz a bakteriozus betegség, mely mézgaképződés között a paradicsom szárát rothasztja. L. Paradicsom.
l. Hanswurst és Hisztriók.
l. Klérus és Ordinatio.
(növ., csúszóka a Balatonnál, Malva L., Bismalva Med.), a mályvafélék egy- v. többnyári füve. Levele kerek szögletes, szabdalt v. ujjas karéju. Virága a levél tövében csoportos vagy magános, ritkán szártetőző fürt. Öthasábu kelyhén kivül háromlevelü külső kelyhe van. Magrejtője kerek több rekeszü, rekesze egmyagu, a középponti oszlop körül kis sajtot ábrázol, éréskor egy-egymagu gerezdre hull szét. 16 faja (hazánkban 7) az óvilágban terem, Amerikában behurcolódott. A M. alcea L. (szentsimeonfű) többnyári, egész 1,25 m. magas, durva szőrü. Európa közép és déli részén, hazánkban is terem, de a hasonló pézsmás P.-tal együtt (M. moschata L.) kertbe is ültetik. A bodros M. vagy fodor-M. (M. crispa L.) levele kerekded, az alja szivformán metszett vagy csaknem paizsdad, többnyire hét karéju, bodros. Egynyáréltü, Sziriából ered, itt-ott elvadul, szára rostját felhasználják, fiatal leveleit főzeléknek készítik. A M. vulgaris Fr. és M. rotundifolia L. (apró vagy uti mályva, haslágyítófű) 1-3 nyáréltü, levele kerekded, virága csoportos, fehér vagy pirosas, apró. Hazánkban, kivált ház körül. udvarban, elhagyott helyen gyakori, a földön hever. A M. silvestris L. (nagyobbik P.) nagyobbra nő, nagyobb, piros virágu.
vagy sajtfa (növ.), l. Gyapjufa.
l. Egyházi rend és Ordinatio.