gyűrüalaku tárgy v. fonadék; továbbá gyűrüalakba font tekervényes sütemény, vagy sima gyűrüalaku apró sütemény (debreceni P.); azután hengerded v. gyűrüalaku csontok az állati v. emberi testben (vállperec, máskép kulcscsont).
kisközség Szilágy vármegye szilágysomlyói j.-ban, (1891) 2181 magyar és oláh lak.; igen jó hagymát termel.
(Perecsin), kisközség Ung vármegye bereznai j.-ban, (1891) 1348 rután és tót lak.; van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. P. mellett kovasavas mészkő fordul elő, mely cementkészítésre alkalmas.
nagyközség Pozsony vármegye galántai j.-ban, (1891) 3248 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
l. Hébert (2).
1. (Virág-P.), nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegy pesti alsó j.-ban (1891) 2049 magyar lak. - 2. Kis-P., nagyközség Arad vármegye pécsaki j.-ban, (1891) 2020 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral, gőzmalommal. - 3. Német-P., nagyközség u. o., (1891) 1459 német és tót lak.
l. Girard (3).
spanyol költőnő, l. Aveellaneda (1).
(lat.) a. m. idegen, külföldi bujdosó; peregrinatio, vándorlás, bujdosás, idegen helyen való tartózkodás.
1. Elek, pedagogus, szül. Gálszécsen (Zemplén) 1812 febr. 12., megh. 1886 ápr. 4. Atyja, ki orvos volt, Máramaros-Szigetre tévén át lakását mint a megye főorvosa, Elek is ott végezte elemi és középiskolai tanulmányait 1827. Ekkor a kegyes szervezetbe lépvén, Kecskeméten két évet töltött, azután a szerzetből kilépve, Pozsonyba s Pesten végezte felsőbb iskoláit. 1833. Andrássy Károly gróf házához hivatván meg nevelőnek, ő nevelte a haza egyik díszét, Andrássy Gyula grófot, kivel a külföldön nagyobb utazást is tett. Ettől fogva a nevelés s tanítás tudományát különös szorgalma tárgyává tévén, alaposan megismerkedett a külföldi, főkép német pedagogia bő irodalmával és megkezdte irodalmi hasznos munkásságát is Campe Amerika fölfedezésének fordításával, kinek a gyermeki kedélyhez illő kedves előadását elsajátítani iparkodott. 1836. irta s adta ki Pozsonyban az Életből szedett képek csarnokát. 1840. a pesti egyetemnél a bölcsészet doktorává avattatott. Ez időben az Atheneumba irt nevelési cikkeket s irta a Magyarok történetét az ifjuság számára, mely két kiadást ért; Bánya az ifjuság képzésére címü gyüjteményét, melyből 14 füzet jelent meg s mely az akadémiánál a Gorove-jutalmat nyerte el. 1842. hosszabb pedagogiai utazást tett Németországban, Svájcban, Franciaországban s Londonban. 1843. haza térvén, Károlyi György gróf bizta meg fiai nevelésével, de itt csak egy évet töltött, miután a helytartó tanácsnál a királyi könyvbiráló bizottság tagjává nevezték ki. Az akadémia 1841 szept. 3-án levelező tagjává választotta. Említett munkáin kivül hasonló irányu s becsü munkái még: Természettörténet a tanuló ifjuság használatára (Buda 1842; 2-ik javított kiadás Pest 1844; u. az a gimnáziumi osztályok számára, Buda 1846); János gazda, vagy a falu barátja (Pest 1843); Új ABC (u. o. 1844); Mythologia a két nembeli ifjuság használatára (képekkel, u. o. 1845); Olvasókönyv városi és falusi gyermekek számára (u. o. 1846); Természettörténet az ifjuság tanítására s házi használatra (150 szinezett ábrával XVI. lapon, u. o. 1846-47); öt darab Olvasókönyv az elemi iskolák számára, a helytartó tanács megbizásából, ennek terve szerint.
2. P. János, iró, szül. Hajdu-Böszörményben 1853 máj. 2. Jogot tanult és 1878. jogdoktor lett. Miután mát előbb elsajátította a gyorsirást, 1870 nov. az országgyülési gyorsiroda tagja, majd revizora lett. 1880-91. a magyar gazdák társas-körének titkára, 1883 máj. 1. a magyar kir. zeneakadémia titkára volt s mint ilyen, Liszt Ferenc halála után a nagy mester hangszereit és könyvtárát megszerezte az intézetnek. 1889. ebből az állásából az országos képtár és a vele kapcsolatos történelmi képcsarnok titkári állásába lépett át. Mint jogi szakiró is működik; ő rendezte sajtó alá az Eggenberger-cég (Hoffman és Molnár) törvénykiadványait.