1. Antal, báró, német iró, szül. Landsbergen 1853 dec. 11. Münchenben természettudományokat tanult, s u. o. nőül vette Irschik Magdolna szinésznőt, kit elkisért művészi útjában Amerikában, honnan visszatérve Schlierseeben telepedett le. Irta: Über alle Gewalten (Stuttgart 1889); Harte herzen (u. o. 1890); Auf Irrwegen der Liebe (u. o. 1891); Totenröschen, Licht (Jena 1892); Romanzero (Stuttgart 1892); Die Sünde (Berlin 1895); Justiz der Seele (u. o. 1889); Dämon Ruhn (u. o. 1889); Gift u. Gegengiftt (1890); Das Erdmannshaus (u. o. 1890); Unterwühlter Grund (Stuttgart 1892); Truggeistter (Lipcse 1892); Das verlorne Paradies (u. o. 1896), stb., továbbá két drámát: Merciana (1890) és Aus Kunst und Leben (1894). Magyarul is megjelent: Zátonyok (ford. Madzsar G., Budapest 1893).
2. P. Károly Tivadar Manó, német zeneszerző; szül. Münchenben 1824 jan. 29. Eleinte az állami szolgálatra készült, 1849 óta azonban Lipcsében kizárólag zenei tanulmányoknak élt. 1851. átvette a müncheni dalárda elnökségét; 1854-64. az oratorium-egyesületnek élén állott; 1867. szervezte az újonnan alapított müncheni zeneiskolát, 1872. az udvari szinház intendánsa lett és mint ilyen sokat tett a műsor megnemesítése és az előadások szinvonalának emelése ügyében. Zeneművei közül első helyen említendőn az operák: Sakuntala 81853); Das Konterfei (1863); Melusine (1881) és Junker Heinz (1886); továbbá zenés mesék (Dornröschen, Undine, Rübezahl) és ünnepi daljátékok (Barbarossa, Prinz Karneval, Frühling im Winter).
l. Fas.
(lat.), a keresztény hittudomány mezején az embernek tökéletességre való képessége. A montanisták körében merült fel először ez a hittétel a II. sz. közepén, akiknél az őket az egyetemes egyháztól megkülönböztető egyik legfőbb gondolat az volt, hogy ők vannak hivatva egyedül arra, hogy a kereszténységet a tökéletesség legfelsőbb fokára fejlesszék, erre a célra pedig leghathatósabb eszköz a világi élvek teljes mellőzése. L. Montanisták.
(lat.) a. m. bevégzés, befejezés, valamely ügylet létrejövése. Az ügylet perfekt, ha p. vevő és eladó az áruban és árban megegyeztek. Perfectum, l. Igeidők.
(lat., a. m. tökéletesedők) v. bibliai kommunisták, kiket köznéven szabadon szeretőknek vagy a szabad szerelem prédikátorainak is neveznek. É.-Amerikában az Oneida folyó vidékén (innen Ineida község is a nevök) egy kis szekta, melynek alapítója a Vermont államban, Brattleboroughban született Humphrey Noyes János, ki 1831. bűneinek tudatára ébredvén s az üdvösség utai után tudakozódván, elhagyta addigi jogi pályáját és a teologia tanulmányozására adta magát, lelkésszé lett egy kongregacionalista gyülekezetben, majd tovább menvén, egy külön felekezetet, általa u. n. családot alkotott, tiszta vagyon- és szigoruan rendszabályozott nőközösséggel. A P. felfogása szerint egy igaz család szervezéséhez a következő dolgok szükségesek: tagjainak istennel való kiengesztelődése; bűntől való váltságuk; a testvériség elismerése s a férfinak és nőnek egyenlősége; a munka és a munka gyümölcseinek közössége. A kommunizmus csak ugy virágozhatik, ha az előbbi föltételek megvannak. Azt tartják, hogy az istennel való kiengesztelődésre és a bűntől való váltságra a hiten kivül semmi egyéb sem szükséges.
l. Illuminatusok.
a telekkönyvi feljegyzésnek az a neme, melynél a eljegyzés tárgyait a per folyamatban léte teszi, és melynek célja az, hogy a perben hozandó itéletnek és az itélet végrehajtásának hatálya a eljegyzéssel terhelt ingatlan vagy dologi jog tekintetében a feljegyzési kérvény vagy megkeresés beérkeztének időpontjára legyen visszavezethető. A P. és az itélet végrehajtása közötti időben harmadik személyek javára a telekkönyvben bejegyzett jogok tehát az itélettel szemben hatálytalanok, az itélet a P. idejétől fogva a perben nem állott ama harmadik személyek irányában is hatályos. Újabban a P. köre tetemesen meg van szorítva és csak a telekkönyvi bejegyzés érvénytelensége v. megszünte okából támasztott kitörlési keresetekre terjed. Másnemü perben hozandó itélet tekintetében oly joghatályt, aminővel a P. bir, csak a végrehajtási eljárásban szabályozott biztosítási intézkedések (biztosítás, zárlat) útján lehet előidézni.
Szabály szerint minden jogalanynak megvan az a képessége, hogy jogait a biróság előtt érvényesítse és megvédje. A polgári per azonban a felek oly cselekményeit igényli, amelyek jogi hatállyal birnak; s ezért az, aki önálló perfél akar lenni, kell, hogy az anyagi jog értelmében cselekvési képességgel, valamint az igénybe vett vagyoni jog fölötti rendelkezési jogosultsággal birjon. Ennélfogva az anyagi polgári jog rendelkezéseitől függ, hogy valaki a per önálló vitelére képes, hogy P.-gel bir-e vagy sem. És ugyanezért nem lehet valakinek P.-éről általában, hanem mindig csak bizonyos ügybeli P.-éről szólni. A P. hiánya semmisség teszi a pert; aminél fogva a biróságnak hivatalból kell ügyelnie arra, hogy ez a képesség (legitima persona standi in judicio) megvan-e; ha pedig az elsőbb biróság ezt elmulasztotta, a felebbviteli biróságnak feladatában áll az eljárást abbeli panasz nélkül is megsemmisíteni.
a rendes (irásbeli) polgári eljárásban az a cselekmény, melynek telesítésére a biróság a feleket a kereset elintézéseül bizonyos határidő kiűzetése mellett azzal idézi, hogy az egyiknek vagy a másiknak elmaradása esetében a makacsság (l. o.) következményei fognának beállani. A P.-kor, mely a pertárban (l. o.) történik, az alperes ügyvéd által képviselve köteles megjelenni. Ha személyesen jelent meg, a pertárnok új határidőt tűz ki a törvényes megjelenésre; és ha ekkor ismét személyesen jelenik meg, ugy tekintetik, mintha egyáltalában elmaradt volna. A P. határnapján, vagy az újabban kitűzött határnapon az alperes vagy beadja elleniratát, v. ennek beadására halasztást kér. A P.-nek az irásbeli eljárásban ugyanaz a jelentősége van, mint a szóbeli eljárásban az első tárgyalási határnapon az ügy felhivása után a perfelek jelentkezésének. Különben a szóbeliség alapján álló perrendek némelyike a P.-t szintén ismerik, és annak nevezik azt az első tárgyalást (megkülönböztetvén ettől a főtárgyalást), amelynek tárgyát csupán némely különösen megjelölt percselekmények teszik. Ilyenek: az egyességi kisérlet, a pergátló kifogások előterjesztése, a jogelőd megnevezése iránti kérelem, az elismerésre, lemondásra vagy mulasztásra alapított határozat hozatala.
(lat.) a. m. hűtlenség, álnokság; perfid, hűtlen, csalfa.