(gör.) a. m. körül, köröskörül, fölött; összetételeiben fokozást is jelent.
(persa) a. m. tündér, eredeti alakjában zend nyelven pairika (idegen nő). A máshitüekkeli érintkezéstől irtózó parszik a dévek v. démonok közé sorozták a családi békét zavaró, többnyire rossz erkölcsü idegen nőket. Az Avesztában már mint gonosz nőnemü lények szerepelnek s szokásos jelzőjük mairja (öldöklő, gyilkoló). Később a néphit angyal vagy tündérféle őrszellemeknek gondolta őket, kik a sötétség országától elválva az éterben laknak és az embereket a gonosz démonoktól védik. E mondán alapszik Moore, Lalla Rukh c. költeménye. V. ö. Geiger, Ostiranische Kultur im Alterthum (Erlangen 1882)- Spiegel, Eranische Alterthumskunde (Lipcse 1873, 3 köt.).
Jakab, olasz zeneszerző, az opera megteremtője, szül. Firenzében a XVI. sz. második felében, megh. 1630 körül. 1601-ig a firenzei udvar, azután a ferrarai herceg karnagya volt. Corsival és Caccinival ő irta Rinuccini Dafne c. szövegére az első operát 1594., s Euridice címmel a másodikat is. Összegyüjtött kisebb szerzeményei már 1610. megjelentek.
(Periander), Krontus tirrannusa, az u. n. hét bölcsek egyike, apját Kypselost követte az uralkodásban. Korintust nagy fényre emelte. Kr. e. 585. halt meg.
(növ.) vagy perogonium a. m. lepel (l. o.).
(gör.) a. m. körülfogás, beburkolás, takarás; szónoki értelemben dísz, valamely gondolatnak szónoklati felékesítése.
(gör.), fallal, palánkkal kerített térség, melyben a görögöknél a sokszor terraszokra épített templom állott és amely oszlopcsarnokokkal, díszes bejárókkal stb. volt ékesítve.
(gör.), a finomabb bronchusok, hörög körüli szövetek gyuladása. L. Bronchitisz.
(gör.), a szemzúg kievődése, elroncsolódása.
(gör.-lat.) a. m. szivburok. A szivet takaró, következő részekből álló hártya: külső rostos lemezét (falzati lemez, lamina parietalis), amelyet újabban P.-nak nevezünk és belső szivet takaró vagy zsigeri lemezét (lamina visceralis) különböztetjük meg. Az epicardium ismét az említett külső rostos és belső, savós lemezből (lamina serosa) áll, amely, valamint az epicardium teteje is belhám- (endothel) sejtekkel van takarva. A peri- és peicardium között üreg van (cavum pericardii), amely részben savós folyadékkel (szivburokviz, liquor pericardii) van töltve, amely folyadék szivburok-gyuladás (pericarditis) esetében meggyül s ha nagy mennyiségben képződik: mert összenyomja a szivet, működésében meg is állíthatja azt. A sziv húsát myocardium-nak, a sziv belsejét takaró hártyát pedig endocardium-nak (szivbelhártya) nevezik. L. Sziv.