(gör., a. m. körülvezetők), ókori fogalmak szerint eredetileg igazában azok, akik az idegeneket kalauzolják és a látnivalókat magyarázzák nekik, később aztán azok az irók, akik hasonló irányu működést fejtettek ki, első sorban útleirásokat szolgáltattak. Ezen Alexandirából kiinduló műfajnak kiválóbb művelői (az úttörő kisérleteket ide nem értve): Polemon, Pausanias és Dionysios Periegetes (l. ezeket külön-külön). A P. műveinek töredékeit összeszedte a két Müller (Fragmenta Historicorum Graecorum, 5 köt., Páris 1841-70) s ugyancsak Müller (Geographi Graeci Minores, 2 köt., u. o. 1855-61).
(ejtsd: perié) Kázmér, francia államférfiu, szül. Grenobleban 1777 okt. 21., megh. Párisban 1832 máj. 16. (kolerában). Miután 1798-1802-ig a francia-olasz hadsereg soraiban szolgált, Párisba ment, ahol Scipion (l. alább) bátyjával banküzlete nyitott, mely már a császárság idején is virágzott, igazi jelentőségére azonban csak a Bourbonok alatt emelkedett. P. egyúttal mint iró is adá jelét szakképzettségének és az 1817-iki államkölcsön ellen oly kiméletlen cikkeket irt, hogy nevét közismeretessé tette. Ugyancsak 1817. képviselőnek választották. A kamarában az alkotmányos ellenzékhez csatlakozott s nagy eréllyel küzdött a reakció, első sorban a Villele-kabinet ellen. 1828. a Martignac-minisztériumban kereskedelmi és pénzügyminiszterré lett, Polignac kineveztetésekor azonban azonnal leköszönt. 1830. élénk részt vett a juliusi monárkia megalapításában, aug. 3. az új kamara elnöke lett, aug. 11. pedig tárca nélküli miniszter. De midőn nov. 2. Laffitte került a kabinet élére, P. kivált a kabinetből, mert Laffitte elveit forradalmiaknak tartotta. Egyúttal újra a kamara elnökévé választották. 1831 márc. 13. Laffitte utóda lett a miniszterelnökségben s a belügyi tárcát is elvállalta. Ebben az állásban a radikális és még inkább a szocialista és anarkikus törekvésekkel szemben mint a juste milieu hive nagy szigort alkalmazott, minek folytán népszerüsége nagyon megcsappant. Műveit és beszédeit Rémusat adta ki (Opinions et discours, Páris 1838). Két fia maradt, Pál és Kázmér Ágost Viktor Pál (szül. 1809.) a bankházat vezette, Kázmér ellenben, aki 1874 óta casimir-P.-nek nevezte magát (szül. 1811 aug. 20. és megh. 1876 jul. 6.) a diplomáciai pályán működött, tagja volt az 1848-iki képviselőháznak és a 1849-iki nemzetgyülésnek. A decemberi államcsíny ellen tiltakozott, amiért Napoleon egy időre elzáratta. A császárság proklamációja után visszavonult a magánéletbe. 1871. a nemzetgyülésbe választották. 1871 okt. 12-től 1872 febr. 2-ig belügyminiszter volt, 1876. pedig szenátorrá választatott. Id. P. Kázmér bátyja, P. Ágoston (szül. 1773 máj. 12., megh. 1833 dec. 2.), atyja banküzletében és 1827 óta mint képviselő és pair működött. Egy másik testvére, P. Antal Scipion (szül. 1774., megh. 1821 ápr. 2.), több bankot és takarékpénztárt alapított és kőszénbányák útján is szerzett nagy vagyont. A legifjabb testvér, P. Kamill (szül. Grenobleban 1781 aug. 15-én, megh. Párisban 1814 szept. 14.), szintén képviselő volt és 1837. pair lett.
János Pál Péter (helyesebben Casimir-Périer) francia politikus, szül. Párisban 1847 nov. 8. Unokája a juliusi monárkia hires miniszterének és fia az 1876. meghalt belügyminiszternek, P. Kázmérnak. Jogot tanult és 1870-71. mint az Aube département nemzetőrségének kapitánya részt vett Páris védelmezésében. 1876. mint a republikánus párt tagja a képviselőházba lépett, s 1885-től fogva a budget-bizottság alelnöke volt. 1891-ben szenátornak választották, 1893. a budget-bizottság elnöke lett, dec. 1. pedig Dupuy helyett miniszterelnök. Erről az állásáról azonban 1894 máj. 29. lemondott, mire a kamara őt jun. 4. elnökévé választotta. Carnot megöletése után a nemzetgyülés jun. 27. 423 szavazattal 845 közül P.-t a köztársaság elnökének választotta. A szocialista és részben a radikális képviselők azonban oly heves támadásokat intéztek P. és különösen elhunyt atyja ellen, kit uzsorával és zsarolással vádoltak, hogy P. a Dupuy-kabinet bukása után, a fölötti elkeseredésében, hogy az alkotmány keretén belül nem talált fegyvert az elnöki méltóság kellő védelmére, 1895 jan. 15. önként lemondott és a magánéletbe vonult. Azóta csak egy ízben 81896 jul.) mondott politikai beszédet, melyben a köztársasági pártok egyetértének szükségességét hangsúlyozta. Faure lett utóda.
l. Kerület.
l. Körülirás.
l. Apogéum.
vagy peerianthium (gör.) a. m. viráglepel vagy csak lepel (l. Lepel). A lombos mohák közt a hím ivarszerv fedő levelét is P.-nak nevezik.
(ejtsd: perigór), Guyennehez (l. o.) tartozó egykori francia grófság, amely a mai Dordogne egy részét alkotja. Felső- (Périgueux fővárossal) és Alsó-P.-ra volt fölosztva. A középkorban eleinte a nyugati gótoké, későbben a frankoké volt. 1154. Angliához került és sokáig volt közte és Franciaország közt viszálykodás tárgya. 1399. VI. Károly P. grófját, Archimbaldot száműzte és Lajos orléansi hercegnek adta; ennek fia azután 1437. jogait Blois Jánosnak adta el. Ez utóbbinak unokahuga, Franciska nőül ment egy Albret herceghez, akinek leánya Johanna Bourbon Antalhoz ment nőül és örökségképen P.-t is neki juttatta. Fia, IV. Henrik azután P.-t a francia korona birtokaihoz csatolta.
abbé, l. Talleygrand.
(ejtsd: perigő), Dordogne francia département és az egykori Périgord grófságnak meg püspökségnek székhelye, az Isle és vasút mellett, (1891) 31 439 lak., hires szarvasgomba-tenyésztéssel; szarvasgomba-pástétom-, különböző mezőgazdasági eszköz-, kés-, rövidárukészítéssel, dohánygyárral, vaskohókkal, sör- és bőrgyártással és selyemszövéssel; gabona-, vas-, szarvasmarha-, sertés-, bor- s szarvasgomba-kereskedéssel. A régi város (la Cité) szűk és görbe utcáival, régi, érdekes házaival a síkságon terül el, mig az új város (le Puy St. Front) amfiteatrumszerüen épült egy magaslaton. A jelentékenyebb épületek: a székesegyház, amelyet 984-1047-ig építette és 1865. restauráltak, 56 m. hosszu és széles, boltívei 27 m. magasak, tornya bizánci stilusban készült, 5 kupolája van (belsejének képét l. Építészet, V. köt. 246 old.); a régi Szt.-István-székesegyház a Citében hasonló stilusban, két kupolával és óriási tölgyfából faragott oltárképpel; a szinház, a kórház stb. Szép terek: a Cours Michel Montaigne, Montaigne és Daumesnil bronz-szobraival; a Place Tourny Fénelon bornz-szobrával (Lannótól), végül a Place Bugeaud, Bugeaud marsal bronz-szobrával (Dumontól). A Citében még római falaknak és tornyoknak, másutt egy amfiteátrumnak és egy Augustus korabeli thermának maradványai láthatók. Különféle közép- és népiskolán kivül van P.-ben rajziskola, nyilvános könyvtár (20 000 kötet), muzeum számos római régiséggel, fegyverrel és éremmel; ásványgyüjtemény; tudományos és művészeti társaság és mezőgazdasági egyesület.