(gör.), a keringés ideje és általában valamely ismétlődő időtartam a csillagászatban; a matematikában a számoknak és mennyiségének ismétlődő sora, p. a tizedes törtek v. lánctörtek periodikusak, ha ugyanazon számcsoportok ismétlődnek; a függvények w periodusuak, ha f (u + w) = f (u) az µ minden értékére fennáll; ilyenek p. a trigonometrikus, az elliptikus függvények. - Kronologiailag a P. egyértelmü az időszakkal (l. o.), bár gyakran felcserélik a ciklussal magával. - P., a mondattanban a stilisztikában a. m. körmondat (l. o.), a ritmikában és verstanban pedig két vagy több ritmusi rendből alakult egység, melyből viszont a strófa alakult. Rend p. a két ütemü magyar hatos vagy nyolcas sor, periodus ellenben a két hatosból álló Zrinyi-sor (alexandrin) vagy a Himfy-versszaknak egy nyolcas és hetes sorból álló része. A P. első rendje a periodusi előszak, utolsó rendje pedig a P.-i utószak. - P. a zenében két-két taktus összetétele, ennek 4-4, 6-6 v. 8-8 s még több taktusra való kinyujtásából alakulnak a hosszabb P.-ok. A zenei P.-ok alkotó elemei a ritmus, a taktusértéki beosztás, a harmonia s a kiséreti háttér. - P. a fiziologiában a. m. hónapszám (l. o.). - P.-os rendszer (kémia), l. Elemek.
(gör.-lat.) a. m. körüllakók, l. Antipodok.
(gör., a. m. körüllakók), különféle görög államokban (Argosz, Kréta, de különösen Spárta) a benszülött őslakosság utódainak együttes elnevezése, ellentétben a foglaló hellének származékaival. Elnevezésök onnan eredt, mert mindig a főváros és annak közvetlen környéke körül laktak, mig a fővárost a hatalomra került bevándorlók tartották elfoglalva.
(gör.), l. Csonthártyagyuladás.
Aristoteles iskolájának, illetőleg ez iskolákhoz tartozóknak a neve; Aristoteles ugyanis a Lykeiva fasoriban (peripatoi) sétálva szokta volt tanítványainak szűkebb körét (peripatétikoi) tanítani, innét e név. Aristoteles halála után Theophrast állott az iskola élén; a kiválóbbak a tanítványok közül azután Eudemus Rodusból, Aristoxenes, Dikaiarchos, Straton és mások; ezek főleg természettudományi és erkölcstani kérdésekkel foglalkoztak, mig a későbbiek inkább mint Aristoteles magyarázói nevezetesek. Ezek közé tartozik Andronikus Rodusból (Kr. e. 70 körül), Aristoteles műveinek rendezője, Boëthus, Szidonból, Nicolaus Damaszkusból, Alexandeer Aphrodisiasból, a fő magyarázó; még későbbiek Porphyrius, Themestius, Philopinus, Simplicius.
Guild. (állat), az őslégcsövesek v. karomlábuak osztályának egyetlen neme, fejre és törzsre különült féregszerü testtel; a fejen egy pár csáppal és állkapoccsal; a törzs minden szelvényén egy pár karomban végződő lábcsonkkal. Több faja ismeretes, a P. Edwardsii Blanch. és a P. capensis Gr. a jobban ismer; az első nyugat-indiai, a második kapföldi.
(gör.) a. m. fordulat, a drámában váratlan átmenet szerencséből szerencsétlenségbe, v. balsorsból jó sorsba. A végkifejlődést megelőző része a drámai tagolatnak. L. Dráma.
(állat), l. Csótány.
(gör.), a mellhártyát körülvevő kötőszövet gyuladása.
(gör.) a. m. körülhajózás. Ó-görög művek címe. L. Hanno.