(lat.) a. m. nyomozás, kutatás, jelesül ház- és személykutatás.
(ejtsd: peró) Károly, francia iró, szül. Párisban 1628 jan. 12., megh. u. o. 1703 máj. 16. Miután az ügyvédi pályának hátat fordított, egészen az irodalomnak adta magát, nagy szolgálatokat tett Colbertnek (1664) a francia művészakadémia szervezésénél, melynek könyvtárnoka lett; 1671. a francia akadémia tagja, aztán a kir. épületek főellenőrje. Az 1687. ez akadémiában fölolvasott költeménye Le siecle de Louis-le-Grand, heves polémiára adott okot, s ebben P. hasztalan kisérelte meg az ókori irodalmat a modern rovására kisebbíteni (Parallele des anciens et des modernes, Páris 1688-96). Legnagyobb érdeme, hogy a mondákat összegyüjtötte: Contes de ma mere l'Oye (u. o. 1697. s azóta többször, 1861. Doré illusztrációival); egyéb említésre méltó művei: Les hommes illustres qui ont paru en France pendant ce siecle (u. o. 1696-1701); Mémoires (u. o. 1759). - P. Kolos, az előbbinek öccse, szüll. 1613., megh. 1688 okt. 9. Előbb orvos, majd építőmester volt és rajzai nyomán készült a Louvre K-i homlokzata s az obszervatorium. Lefordította Vitruvius művét (Páris, 1873. és 1684.) és irta: Essais de physique (2 köt.) köztük a hires Mécenique des animaux c. tanulmányt.
azoknak a jogszabályoknak összege, amelyek a vitás magán jogügyek eldöntését célzó birósági tárgyalásokra vonatkoznak. Szabályozza a támasztott igények előterjesztésének, tisztázásának, bizonyításának és itéletre előkészítésének módját, (l. Per). Magyarországban az idegen törvények hatályának megszüntetésével az országbirói értekezlet a perrend szabályozására is kiterjeszkedett. Csakhamar azonban új P. keletkezett az 1868: LIV. t.-cikkben. Ezt az 1881. LIX. t.-c. módosította és kiegészített és főleg - a külön semmítőszék megszüntetésével - a felebbviteli eljárást új alapokra fektette. Ezt a törvényt követte az 1893. XVIII. t.-c., mely a sommás eljárásra is ki lőn terjesztve, mig viszont az 1868. LIV. és az 1881. LIX. t.-cikkek több rendelkezése a sommás eljárásra vonatkozólag is fennvan tartva; ugy hogy jelenleg ugy az irásbeliségen nyugvó és az esetlegességi elvnek hódoló rendes eljárásra, mint a szóbeliség érvényre emelésével a tárgyalási elvet követő sommás eljárásra vonatkozólag, P.-unk mind a három idézett törvényben birja jogforrását. Az általános, a rendes és a sommás eljárásra egyaránt kiterjedő P. tervezete legújabban elkészült (Plósz-féle javaslat), de törvényhozási intézkedések e tekintetben még nincsenek ez idő szerint folyamatba véve.
(ejtsd: pereń) Ferenc Tommy, francia történetiró, szül. Bordeauxban 1822 szept. 20. Elvégezvén az École normalet, 1853. tanár lett a Lycée Bonaparte nevü iskolában Párisban, 1862 óta pedig az Académie des sciences morales et politiques tanára. Művei közül megemlítendők: Jérôme Savonarole (1853, 3. kiad. 1859, 2 köt.); Deux and de révolution en Italie 1848-49 (1857); Étiennen Marcel et le gouvernement de la bourgeoisie au XIV. siecle (1860; újabb átdolgozásban Histoire de Paris, 1875); Histoire de la littérature italienne (1867); Les mariages espagnols sous le regne de Henri IV et la régence de Marie de Médicis (1869, melyet az akadémia kitüntetett); Éloge historique de Sully (mely 1870. az akadémia jutalmát nyerte); l'Église et l'État sous le regne de Henri IV et la régence de Marie de Médicis (1872, 2 köt.); La démocratie en France au moyen-âge (1873, 2. kiad. 1875, 2 köt.); Histtoire de Florence jusqu'ŕ la domination des Médicis (1877-84, 6 köt.); Histoire de Florence depuis la domination des Médicis jusqu'ŕ la chute de la République (1888 és köv.); La civilisation florentine du XIIIe et XIVe siecle (1893).
(franc., ejtsd: peroń), 1. alacsony terrassz, mely valamely épület v. annak bejárója előtt fut végig és melyre egy-két lépcsőfok, v. többé-kevésbbé díszes, sokszor hajlított lépcsőkar vezet. - 2. Magasított térség vasúti állomások között terül el; ez utóbbi esetben a P. rendszerint födött.
János, olasz teologus, szül. Chieriben (Piemont) 1794., megh. Rómában 1876 aug. 28. Tanulmányait befejezvén és a teologiai doktori fokot elnyervén, az elsők egyike volt, aki a visszaállított Jézus-társaságba belépett. A dogmatika tanár volt Orvietóban, később a római kollegiumban. 1848. Angolországba menekült, de csakhamar visszatért. Több római kongregációnak teologusa volt és tevékeny részt vett a hermesianismus elitélésénél és a szeplőtelen fogantatás dogmatizálásánál. Művei: Praelections theologicae (Róma 1835-1842, 9 köt.); Thesis dogmatica de immaculata B. V. Mariae conceoptione (u. o. 1855); Pr. theol. de virtutibus fidei, spei et charitatis (Regensburg 1865); Il protestantismo e le regola di fede (Róma 1853, 3 köt.); De matrimonio christiano libri 3 (u. o. 1858); De romani pontificis infallibilitate etc. (u. o. 1874) stb. és számos értekezés és könyvbirálat az Annali delle scienze religiose folyóiratban. V. ö. Wetzer-Welte, Kirchenlexikon (9. köt.).
(franc., ejtsd: perrokké) a. m. papagáj; köznyelven a. m. abszint; á la P. leves, borba mártott kenyér.
(ejtsd: perró) György, archeologus, szül. Villeneuve-St.-Georgesban (Seine-et-Oise) 1832 nov. 12. 1855-58. az athéni francia iskola látogatója volt. 1861. bejárta Kis-Ázsiát, hol különösen az ankirai emlék (l. Ancyranum monumentum) első pontos másolatával szerzett érdemeket, 1872 óta mint a görög nyelv tanára működött a párisi École normale supérieureben, melynek 1883-tól igazgatója, azonkivül pedig 1877től a régészet tanára a párisi egyetemen. Művei: Eyploration archéologique de la Galatie et de la Bithynie (Páris 1862-72); L'île de Crete (1866); Mémoire sur l'île de Thasos (2. kiadás 1871); Essai sur le droit public et privé de la république athénienne (1867); Les précurseurs de Démosthenes (1873); Mémoires d'archéologie, d'épigraphie et d'histoire (1875). De legnagyobb munkája, melyet Chipiezvel da ki, a Histoire de l'art dan l'antiquité (eddig 5 köt., Páris 1881-1895).
l. Szinnyomás.
1. István József, angol csillagász, szül. Londonban 1833 aug. 26., megh. 1889 dec. 27. Papi pályára készült és 1853. Rómában a jezsuita-rendbe lépett. Tanulmányai befejeztével a stnyhursti jezsuita kollégiumon a matematika tanárává s a csillagvizsgáló igazgatójává lett; fő figyelmét a Nap spektroszkopikus vizsgálatára fordította, az eredményeket évről-évre közölte. 1868., 1869., és 1871. Franciaország keleti és nyugati részén, valamint Belgiumban földmágnesességi méréseket végzett; az 1870 dec. 22-iki teljes napfogyatkozást Cadixban észlelte, az 1874-iki Venus-átvonulás megfigyelésére a Kerguelen-szigetekre küldött angol expediciót vezette, az 1882-iki átvonulást pedig Madagaszkarban észlelte. Az 1886 aug. 29-iki teljes napfogyatkozás megfigyelésére Carrinconba, az 1887 aug. 19-ikire pedig Oroszországba ment, végre az 1889 dec. 22-iki teljes napfogyatkozás észlelésére angol expediciót vezetett a Salut-szigetekre és ez útjában Demerara partján meghalt.
2. P. János, angol gépészmérnök és elektrotechnikus, szül. Garoaghban 1850 febr. 14. Belfastban tanult s aztán Thomson asszisztense volt Glasgowban; 1875. a tokiói császári mérnöki iskolába hivták meg tanárnak, honnan 1879. visszatérve, gyakorlatilag működött 1882-ig, amikor a Finsbury Collegeben a gépépítés tanára lett; 1885 óta a Royal Society tagja. Számos műve, melyek nagy részét Ayrtonnal irta, mérőkészülékek (l. Fotometer és Galvanometer) szerkesztésével, dinamo-gépekkel, elektromos vasutakkal, s más fontos elektortechnikai kérdésekkel foglalkozik.
3. P. Máté Calvraith, amerikai tengerész, szül. Newportban (Rhode-Island) 1794 ápr. 10., megh. New-Yorkban 1858 márc. 4. 1852-54. az Egyesült-Államok nagy kelet-ázsiai expediciójának vezetője volt, mely expediciónak Japán átalakulása által világtörténeti nevezetessége van. Útleirása Narrative of the expedition to China and Japan 1852-54 (1856).