(új-lat.) a. m. személyiség; a külön létel, melynek alapján valamely lény magában létezik.
l. Megszemélyesítés.
(ejtsd: -szun) Keresztély Henrik, afrikai származásu botanikus, korának legjelesebb gombásza, szül. Jóreménység fokán Capetownban 1755., megh. Párisban 1837 febr. 17. Lejdában és Göttingában az orvosi pályára készült, de a természettudományokkal is foglalatoskodott, mint párisi orvos pedig a botanikát művelte. Ő a leiró mikologiának megalkotója. Ő alkotta meg a gombáknak első tudományos rendszerét, ő nevezte meg a legtöbb gombagénuszt, valamint számtalan gombafajt is. Nevezetesebb munkái: Traité sur les champignons comestibles (Páris 1818); Observationes mycologicae (Lipcse 1796-99, 2 köt.); Dynopsis methodica fungorum (Göttinga 1801); mycologia europaea (Erlangen 1822-28, 3 köt.); Synopsis plantarum, seu enchiridion botanicum (u. o. 1805-7, 2 köt., második kiad. Species pl. címen Szt.-Pétervár 1817-21).
l. Légtávlat és Távlat.
(lat.), a bőr útján való légcsere. L. Bőr és Lélekzés.
l. Per capita.
(lat.) a. m. meggyőzés, rábeszélés; persuadeál, rábeszél.
(a persák városa), az ókori Persia (Persis) főhelye, az Araxes folyó mellett. Volt egy háromszoros (16, 48, 60 rőf magas) fallal körülvett vára, mely a királyi palotát, kincses házat és sírboltot rejtette magában. Nagy Sándor elfoglalta és felégette, de végleg el nem pusztította, mert halála után ismételten emlegetik. A középkorban Istichar néven fordult elő, nagyszerü romjai jelenleg Takti-Demsid mellett láthatók. (Xerxes perszepoliszi palotájának képét l. az Építészet 3. mellékletén). V. ö. Stolze, P. (1882).
(lat.), két v. több államnak az az összeköttetése, mely az uralkodó természeti személyének közösségén nyugszik. A trónokon ugyanaz a fizikai személy ül, de a benne összetalálkozott fejedelmek közjogi személyisége egymástól független és teljesen külön áll. Az államok megőrzik szuverénitásukat, egyik állam a másikra jogilag idegen, közöttük csak nemzetközi viszony lehet, egyik állam egyoldalu akarata a másikra nem hat ki. Vannak, akik az ilyen P.-t nem is tekintik az államok közti összeköttetésnek (Weineccius) és ez annyira laza is lehet, hogy előfordult már, miszerint az egyik állam háborut viselt, a másik békében maradt; de mindenekelőtt az a tény, hogy a fejedelem két vagy több állam uralkodója, bizonyára kihat az államok politikai életére és azután a P.-ban levő államok egymással háborut nem viselhetnek. Az újabb német iskola csakis az ilyen véletlenen, történeti eseményen nyugvó közösségét a fejedelmi személynek tekinti P.-nak, mig ha ez jogi alapra helyeztetik, az államok kölcsönös megegyezésében, ami már rendszerint a dinasztia közösségére vonatkozik és igy a trónörökösödési rendre is kiterjed, az összeköttetés állandóságát biztosítja, azt már reáluniónak nevezi. Egy másik felfogás szerint, amely inkább nálunk talál követőkre, az épp mondott összeköttetés még a P. fogalma alá tartozik, vagyis a reálunio kezdetét csak ott veszi, hol a fejedelmi közös személy által összeköttetésbe hozott államokban már bizonyos állami ügyek, a felségjogokhoz tartozók (főkép hadügy, külügy) ez államok közös ügyeivé tétetnek és közös organumok által intéztetnek. De még e reálunióban is megőrzik az államok teljes szuverénitásukat és a viszony közöttük még mindig csak nemzetközi jellegü. Ez alapon a régebbi meghatározások (a terminologia) az ilyen összeköttetést is a P. kategoriájába sorozták és reáluniónak az államok azon egyesülését tekintették csak, mely a közös uralkodó alatt magára az állami életre történt, melyet az előbbi irányok ma már szövetséges államnak vagy erősen decentralizált egységes államnak mondanak. De régebben és hosszu időn keresztül a P. fogalmának ez volt, mondhatni általánosan elfogadott meghatározása és tagadhatatlanul még ma is vannak hivei, habár a részletekre igen különböző variációkkal. Ebben az értelemben volt sérelmes a reálunio elnevezése Magyarországnak Ausztriához való viszonyára és hogy vele szemben védekezzünk, nevezik nálunk ez összeköttetést ma is leginkább P.-nak. Különben pedig P.-k voltak: Anglia viszonya Hannoverhez, Spanyolországé Németországhoz, Szászországé Lengyelországhoz, Schleswig-Holsteiné Dániához, Luxemburgé Hollandiához, Magyarországé Ausztriához (némelyek szerint csak 1723-ig vagy 1867-ig), Svédországé Norvégiához (mások szerint ez reálunio).
(Izoperszulfoviánsav, xantánhidrogénsav), H2C2N2S3. Képződik (diciociánsav mellett) erős savaknak szulfociánsavra való hatásakor. Előállítása ugy történik, hogy ammoniumszulfociánátot sósavval elegyítve néhány napra félre tesznek, a keletkezett sárga szinü testet forró ecetsavban oldják, amelyből kihüléskor a P. kiválik. Egészen tisztán kapható a báriumsónak sósavval való elbontása útján. A P. arany fényü, vékony tűkből áll; 400 sr. vizben oldódik; az ecetsav könnyebben oldja, ugyszintén a koncentrált kénsav is. Káliumcianidban oldva káliumszulfociánáttá lesz. A P. vizes oldata a legtöbb fém sójának oldatában csapadékot idéz elő, mely az illető fémnek P.-as sójából áll; e sók vizben többnyire oldhatatlanok.