a törvényszéknek az a helyisége, ahová rendes (irásbeli) eljárásban a felek a perfelvétel (l. o.) végett és a kereset után következő periratok váltására, esetleg pedig a jegyzőkönyv felvételére idéztetnek.
a törvényszéknek az a közege (birósági jegyző vagy aljegyző). aki a rendes polgári perben annak az eljárásnak vezetésére van hivatva, amely vagy a törvény rendelkezésénél vagy a biróság intézkedésénél fogva a pertárban folyik. Igy különösen minden per számára külön perfelvételi jegyzőkönyvet nyit, ehhez a periratokat, jegyzőkönyveket és mellékleteket csatolja; a periratok másodpéldányait az ellenfélnek kézbesítteti; a határnapokat nyilvántartás végett a perfelvételi jegyzőkönyvbe iktatja; ha a perirat a kitűzött határnapon be nem adatik, ezt a jegyzőkönyvben megjegyzi; a személyesen megjelent felet ügyvédvallásra utasítja stb.; végre ha a periratok mind be vannak adva, ugy szintén ha az egyik fél a periratot be nem adta, és az ellenfél az ügynek itélet alá terjesztését kérte, a periratokat a törvényszéknek bemutatja. A P. eljárása s intézkedése által okozott sérelmek miatt a fél a per biróságánál előterjesztés útján kereshet orvoslást.
(litisconsortes), azok a személyek, akik ugyanabban a polgári perben vagy mint felperesek együttesen fellépnek, v. mint alperesek egy keresettel megtámadtatnak (a keresetnek u. n. alanyi kumulációja, megkülönböztetésül a tárgyi kumulációtól, amikor több kereseti igény ugyanabban az eljárásban, ugyanazon alperes ellen vagy alperes társak ellen érvényesíttetik). A perrendtartás a pertársaságot vagy ugy szabályozhatja, hogy az az egy perszerepben fellépő egyes személyek jogait nem érinti, és hogy ezek egymástól függetlenek maradnak, a mennyiben az anyagi jog szerint ilyenek; vagy ugy, hogy az egyes P. jogainak összességét egységesen veszi tekintetbe. A magyar perrendtartás az alperes társakra nézve az első elvet követi, aminél fogva lehetséges, hogy az egyik alperes marasztaltatik, a másikkal szemben a kereset elutasíttatik; ellenben a több felperes társat az eljárás egész folyamán egy személynek tekinti, és ezért parancsolólag rendeli, hogy azok - ha személyesen nem lépnek fel - egy meghatalmazott által kell hogy képviseltessenek.
l. Bellegarde.
1. grófság a skót földön 6737 km2 területtel, (1891) 122 185 lak., akik É-on és ÉNy-on a gael, D-en és DK-en az angol-szász törzshöz tartoznak. É-on a Grampian hegyrendszerhez tartozó magaslatok 1137 m.-re emelkednek, közepén a vidék dombos és D-en sík. A szép hegyi tavak mint a Loch-Tay, a Loch-Rannoch és a Loch-Tummel, továbbá a Tay kellemes, kedves völgye, a Brunar, Tummel és Moness vizesései a grófságot a turistáktól sűrüen látogatott vidékké teszik. A 260 m. magas Dunsinanon állott Macbeth kastélya és a Dull falunál álló kőkeresztek a kereszténység behozatalára emlékeztetnek. A terjedelmes erdők Skócia vadakban leggazdagabb erdei. A földmívelés, állattenyésztés, az esernyőkelme-, zsebkendő-, sálkészítés, sörgyártás, vasöntés és a malomipar a legfontosabb foglalkozási ágak.
2. P., az ugyanily nevü grófság székhelye a Tay torkolatánál, vasutak mellett, (1891) 29 919 lak., pamutszövéssel, üvegiparral, épületfa-, szén-, só- és trágya-importtal. A modern külsejü városnak van filozofiai, matematikai és fizikai akadémiája, Szt. Jánosról elnevezett temploma, amelynek főoltáránál III. Eduárd angol király testvérét Cornwallis hercegét leszúrta, szép városháza. Walter Scottnak és Albertnek, Viktoria királynő férjének szobra ékesítik a várost. P. egykoron római katonai állomás, 1437-ig a skót királynak, parlamentnek és legfőbb biróságoknak volt székhelye. A várostól É-ra van Mansfield gróf kastélya az egykori koronázó-palota helyén.
3. P., Ny.-Ausztrália ausztráliai gyarmat fővárosa, anglikán és kat. püspök székhelye, a Hattyu-folyónál, 15 km.-nyire a torkolatától, (1891) 9617 lak., szép városházzal, több középiskolával; téglagyártással. Kikötőhelyével Fremantlelel vasút köti össze.
angol grófi és hercegi cím, l. Drummond.
(ejtsd: embaj), kikötőváros New-Jersey É.-amerikai állam Middlesex countyjában, ahol a Raritan az alsó New-York-öbölbe ömlik, Staten-Island D-i végével szemben, (1890) 9512 lak. Terrakotta-készítéssel és kémiai gyárral; jelentékeny szén-exporttal. 1680. skótok alapították.
1. német könyvkereskedő és kiadó-család, melynek alapítója, János György Justus, szül. Rudolstadtban 1749 szept. 11., megh. Gothában 1816 máj. 2., ahol a később oly nagy hirnévre jutott P.-céget alapította. Legidősb fia Vilmos (szül. Gothában 1793 jun. 18., megh. u. o. 1853 szept. 10-én) a Stieler-féle atlasz kiadásával egyszerre berendezte a földrajzi kiadványokra szánt speciális üzletet, mely kiváló szaktudósok (Berghaus, Diez, Reichard, Spruner, Sydow) közreműködése folytán világhirre jutott és a magyar iskolák tanszerszállítói sorában a legújabb időkig szerepel. Nem kevésbbé fontos kiadványa a góthai almanach. Az üzlet P. Justus cég néven P. Vilmos fiára Bernát Vilmosra szállott (szül. 1821 jul. 3., megh. 1857 okt. 27.), aki még nagyobb virágzásra emelte a földrajzi kiadványokat. 1855 óta adta ki a Pettermann-féle hires Mittheilungen aus Justus P. Geograhischer Anstalt c. folyóiratot, 1886 óta a Geographisches Jahrbuchot. Az üzletet halála után özvegye és Besser Rudolf (megh. 1883 aug. 11.) folytatták, 1881 óta fiának P. Bernátnak kezén van. A P.-család egy másik ágának alapítója, P. Justusnak unokaöccse, Frigyes Kristóf (szül Rudolstadban 1772 ápr. 21., megh. Gothában 1843 máj. 18.). Mint hamburgi könyvkiadó nemcsak hazája jeleseivel (Claudius, a Stolberg grófok) lépett benső viszonyba, de 1813. kiváló szolgálatot tőn a szabadság ügyének. Ezért menekülnie kellett és bujdosása közben üzlete is rendkivül sokat szenvedett. Mire a szenteskedéseket kiheverte, felesége meghalt és ő 1821. Gothába költözött, hol jelentékeny dolgokat adott ki (Ukert és Heeren történeti művei), egyúttal pedig a kiadók szellemi érdekeivel sokat foglalkozott (utánnyomás, sajtótörvény stb.). Fiai közül a harmadik András Hansa Traugott (szül. Kielben 1813 dec. 16-án, megh. 1890 január 1-én) eleinte apjának hamburgi üzletét folytatta, majd Gothában külön üzletet alapított, utójára a kettőt egyesített és 1874 Emil nevü fiára hagyta.
2. P., francia iró, l. Boucher de Crevecour de Perthes.
(ásv.), olyan ortoklasz földpátkristály, mellyel albit- v. oligoklasz-lemezek nőttek össze. Mivelhogy legszebben ismeretes Perth vidékéről (Kanada), azért a név.
Ottó, egyetemi orvoskari tanár, szül. Budapesten 1852 dec. 11. Gimnáziumi és egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, 1876. nyert orvosdoktori oklevelet. Előzőleg Scheuthauer tanár, utóbb Mihalkovics tanárnak volt segédje, s magát főleg az ép és kóros boncolástan és szövettanban képezte. Azután részben állami segéllyel hat és fél évet töltött külföldön, Párisban, de főleg az 1870 óta hirnevessé lett strassburgi egyetemen, ahol 1880-84 végéig Waldeyer boncolástani és Recklinhausen kórboncolástani tanszékei mellett volt tanársegéd. Innét de Bary, a nagy mikologus laboratoriumába ment bakteriologiai tanulmányokra. 1884 végén kapott tanári meghivást Dublinba s Pasteur beleegyezését, hogy magához fogadja, ha 3-4 évi ott maradásra vállalkozik. P. azonban 1885 elején hazatért, hol az új Szt.-István-kórház boncoló főorvosává neveztetett ki. 1887. a kórboncolástan egyetemi magántanárává lett s a székes főváros által Berlinbe Koch Róbert laboratoriumába tanulmányútra küldetett, ahonnan hazatérve, a székes fővárosi bakteriologiai laboratoriumot létesítette, s egyszersmind memorandumot nyujtott be egy központi fertőtlenítő intézet létesítése iránt, mely az ő javaslata szerint az 1892-93-iki kolera küszöbén ideiglenesen életbe is lépett. 1890. a kórszövettan nyilvános rendkivüli tanárává neveztetett ki egyetemi laboratorium nélkül, e célra a székes fővárosi bakteriologiai intézetet használva fel, ahol az 1892-93-iki kolerajárvány alatt nemcsak a főváros, de a belügyminiszter megbizásából az egész ország koleravizsgálatait végezte. Ugyanekkor lépett életbe az ideiglenes fővárosi központi fertőtlenítő intézet is, melynek helyét, berendezés- s működésmódját P. javasolta s mely már eddig is a fertőző betegségeknek statisztikai számadatokkal bizonyítható apadásához vezetett. 1895 máj. az újonnan alapított kórboncolástani és kórszövettani tanszék rendes tanárává és a Szt.-Rókus-kórház proszektor-patologusává kinevezték, amikor a székes fővárosi bakteriologiai intézet vezetésétől is visszalépett. Néhány éven át tagja az igazságügyi orvos tanácsnak, a kir. orvosegyesület és a m. kir. természettudományi társulat választmányi, a firenzei és párisi orvostársulatoknak levelező tagja. Főbb munkái: A myelin és idegvelő (a m. tud. akadémia kiadványa); A zsirembolia (az orvosi Hetilap díjnyertese); Bevezetés a fertőző betegségek tanába bakteriologiai szempontból (a nagy magyar Belgyógyászattan 1. kötetében) és számos önálló vizsgálaton alapuló értekezés, melyek főleg Virshow Archivumában és az Orvosi Hetilapban láttak napvilágot. Bókay Árpáddal és Klug Nándorral együtt megalapítója és szerkesztője a Magyar Orvosi Archivumnak. E lexikonnak is munkatársa.