(ol.), zeneelőadási kifejezés, a. m. jól kiemelve, hangsúlyozva s kinyujtva.
Il, olasz festő, l. Cantarini.
(a régi umbriai Pisaurum), Pesaro e Urbino (l. o.) olasz tartomány fővárosa és püspöki székhely, a Foglia torkolatánál az Adriai-tenger partján, termékeny síkon, vasút mellett, (1881) 20 909, az 1893-iki becslés szerint 24 700 lak., terraglia-edény-, selyem-, gyapjukelme-, pecsétviasz-, cermor-tartari- és kötélkészítéssel; füge-, bor-, olaj-, selyem-, szappan-, viaszk-, vas- és ólomexporttal.; egykori majolika-ipara megszünt; egyéb iskolákon kivül anatomiai, állatorvosi iskolával, zenekonzervatoriummal, szinházzal és őrültek házával. Kiválóbb építményei: a Foglián átvezető híd a római időkből; a San-Francesco-templom gót portáléval és trónuson ülő madonnával, amelyet Giovanni Bellinitől 1475. készített 4 szent vesz körül; hercegi palota, most prefektura, amelyet 1455. a Sforzák kezdtek meg építeni, nagy teremmel (40 méter hosszu és 15 m. széles), ahol Sforza Konstantin tartotta menyegzőjét Aragoniai Kamillával; a Palazzo Almerici, most Mamiani, az Ateneo Pesaresevel, amely magában foglalja az Olivieri-könyvtár (35 000 kötet, 6000 kisebb irat, 3000 kézirat, amelyek közt Torquato Tassótól és Polizianótól valók is vannak), egy kis archivumot, kis régiségtárt, kitünő majolika- (550 db.) és természetrajzi gyüjteményt; a Palazzo Machirelli, Rossini és Giulio Perticari gróf szobrai. A várostól 3 km.-nyire a Monte Santo-Bartolón van állítólag a Kr. e. 170. itt született Accius római tragikusnak sírja és a hegytetőn a Villa Imperiale. P. eredetileg umbriaiak és etruszkok lakóhelye, Kr. e. 184 óta római gyarmat, a keleti gótok uralma alól az exarchatushoz került, azután Pipin a szentszéknek ajándékozta. 1285. A Malatesták, 1445. a Sforzák, 1512. a Roverék birtokába jutott és 1631. visszakerült az Egyházi-Államhoz. A Roverék korában a tudományoknak és művészeteknek volt a középpontja.
olasz tartomány az Adriai-tenger, Macerata, Perugia, Arezzo, Firenze és Forli közt, 3023 km2 területtel. (1881) 223 043, az 1893-iki becslés szerint 235 570, 1 km2-re 80 lak. Az Adriai-tenger melletti keskeny lapályt kivéve, az Apenninek ágai takarják. Folyói a Marecchia, Conca, Fogli, Metauro és Cesano. Fő termékei a bor, kukorica, búza, bab, zöldség, eper-, olaj- és különböző gyümölcsfa; a hegyek közt sok a juh. Bányásznak ként, barnaszenet, épületkövet és márványt. Az ipar fő ága a selyemipar. Járásai P. és Urbino. Fővárosa Pesaro (l. o.).
l. Pong-hu.
(ejtsd: peszkara), 1. (Artenus) 140 km. hosszu folyó Közép-Olaszországban; Aterno néven Aquila degli Abruzzi tartományban ered, fölveszi a Giziót és vele a P. nevet, Popoli alatt áttör az Abruzzókon és az Adriai-tengerig határul szolgál Teramo és Chieti tartományok közt. - 2. P., (Aternum) megerősített kikötő város Chieti olasz tartományban, az Adriai-tenger partján, a P. torkolata és vasút mellett, (1881) 6113 lak., halászattal és kereskedéssel, amelynek fő cikkei a mezőgazdasági termékek.
d'Avalos Ferdinánd Ferenc, V. Károly császár hős hadvezére, szül. Nápolyban 1489., meghalt 1525 nov. 30. Ravenna mellett francia fogságba került; 1521. Milanót foglalta el és a paviai csata után az olaszországi császári hadak fővezére lőn., Colonna Viktoria hirneves, nagy műveltségü költőnő volt (l. o.). P. hőse Meyer K. F.: Die Versuchung des P. novellájának. V. ö. Reumont Művét Colonna Viktoriáról.
l. Borromei szigetek.
Oszkár, német geografus, szül. Drezdában 1826 márc. 17., megh. Lipcsében 1875 aug. 31. hat évig dolgozott az augsburgi Allgemeine Zeitung szerkesztőségében; 1854-71-ig szerkesztette az Auslandot. Ekkor lett a lipcsei egyetemen a földrajz tanárává. FŐ művei: Geschichte des Zeitalters der Entdeckungen (1858, 2. kiad. 1877); Geschichte der Erdkunde bis auf Humboldt u. Ritter (1865, 2. kiad. 1877); Neue Probleme deer vergleichenden Erdkunde (1870, 4. kiad. 1883) Völkerkunde (1875, 6. kiad. 1885). Halála után jelentek meg értekezései (Abhandlungen 1877-79, 3 köter); Physiche Erdkunde (2. kiad. 1883-85, 2 kötet); Europäische Staatenkunde (1880, csak az 1. kötet).
(ejtsd: peszkiera), vár Verona olasz tartományban, a Garda-tó DK-i partján, ahol belőle a Mincio kifolyik, vasút mellett, (1881) 2834 lak. Rivával gőzhajójáratok kötik össze. P., a középkorban Piscaria, Pischeria, 1405-től kezdve a velencieké, 1796-tól az osztrákoké, később az olasz várnégyszög ÉNy-i csúcsát alkotta és 1866 óta egészen Olaszországé.