(Petersdorf, Petrovane), kisközség Nyitra vármegye szakolcai j.-ban, (1891) 1061 tót lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
(Petersdorf), nagyközség Szeben vármegye szászsebesi j.-ban, (1891) 1999 német és oláh lak., nagy papirgyárral. Lakói szalmakalapfonást űznek. P. igen régi szász község; az idevaló Henning-család előkelő szerepet játszott a szászság történetében. Egyik tagja a XIV. sz. elején Tamás vajda ellenében a kőhalmi vár alatt vérzett el.
főherceg, főrendiházi tag, szül. 1874 máj. 12. A toscanai nagyhercegnek (l. Ferdinánd 39) második házasságából (1868. Aliceszal, III. Károly parmai herceg leányával) született negyedik fia, ki nagykorusága óta (1894 máj. 12.) tagja a főrendiháznak; bár külön udvartartása van, többnyire a Bodeni-tó melletti villában v. Salzburgban és családjával.
1. Károly, egyházi iró, Jézus-társasági atya, szül. Pozsonyban 1700 aug. 31., megh. u. o. 1746 aug. 14. 1715. belépvén a Jézus-társaságba, tanulmányai végeztével bölcsészeti és teologiai doktor lett, mire Nagyszombatban és Bécsben tanárkodott. Életének legnagyobb részét egyháztörténelmi kutatásoknak szentelte. Magyarország különféle levéltáraiból, sőt a vatikáni könyvtárból is gyüjtött Magyarországra vonatkozó adatokat. Legnevezetesebb munkája: Sacra Concilia Ecclesiae Romano Catholicae in Regno Hungariae celebrata ab a. Chr. 1016. usque ad a. 1715 (2 köt., Bécs 1742). Másik műve: Juris descriptio seu Curia Judicum regni Hungariae (Nagyszombat 1726). V. ö. Horányi, Memoria Hungarorum.
2. P. Károly (kibédi), filozofiai tanár, szül. 1790 ápr. 17., megh. 1873 jan. 23. A marosvásárhelyi kollégiumban végezte tanulmányait; miután két évig Dégengeld Miksa gróf házában mint magánnevelő működött, 1814. Bécsbe ment tanulmányait folytatni, onnét 1818. Maros-Vásárhelyre hivták haza papnak, 1818. pedig u. o. a kollégiumhoz tanárnak választották, s Az igaz filozofus karaktere c. beszéddel foglalta el tanszékét. Eleinte latinul, csakhamar magyar nyelven tartotta meg az akadémia filozofiai előadásait s 1834 nov. 8. választotta meg az akadémia levelező tagjának. 1837. elfogadta a fölajánlott tordosi papságot. Áldásos működését félbeszakította a szabadságharc, melyben öt fia vett részt, kik közül az egyik sebeiben belehalt. Ő maga, mert elfogadta a büntető törvényszéki biró hivatalét, nehány heti vizsgálati fogságot szenvedett. A szabadságharc után elébb Déva, 1855. pedig újra Vásárhely hivta meg papjának. 1867. nyugalomba lépett. Filozofiai művei közül a legtöbb kéziratban van meg a marosvásárhelyi kollegium könyvtárában. Nyomtatásban megjelent: Filozofusok és a filozofia históriája (I. rész: ebben foglaltatott az ókor filozofiájának története. A II. és III. rész: közép- és újkor, közvetlen van meg). Egyházi és alkalmi beszédei is, amelyekből néhány nyomtatásban is megjelent, nagy számmal vannak. V. ö. bővebb életrajzát és munkái teljes jegyzékét Koncz József (P. veje) művében: A marosvásárhelyi ev. ref. kollégium története (1896, P. Károly arcképével 342-355. I.); Kiss Áron, Magyar Phil. Szemle (I. évf., 3. füzet 1882).
igy nevezik azt az önkéntes szeretetadományt, melyet a kat. hivek a római pápának támogatására és segélyezésére gyüjtenek, azóta, hogy birtokaitól az olaszok megfosztották. A P.-t kezdetben az angol, később a dán, svéd és norvég egyházak kötelezőleg fizették, ugy hogy minden háztulajdonos, kinek évenkint legalább 30 garas jövedelme volt, egy ezüstgarast tartozott fizetni, mit a püspökök szedtek össze. Hogy Wessexi Ina (megh. 728.) király rendelte volna el, kétséges. Kötelező volta VIII. Henrik idejéig állott fönn.
Oldenburg nagyhercegségi érdemrend, melyet Pál Frigyes Ágost nagyherceg 1838 nov. 27. alapított. 1860. kibővült. Öt osztálya van. Jelvénye széles végü aranyszegélyes fehér kereszt, fölötte arany korona. Középpaizsa kerek, előlapja sötétkék, rajta P. F. L. monogramm és korona aranyban. Körülötte aranyszegélyü sötétvörös karika, rajta «Eine Wahrheit, ein Gott, ein Recht» jelmondat aranyban. Szalagja sötétkék, keskeny vörös segéllyel.
1. Jenő, filozofiai és irodalomtörténeti iró, esztetikus, szül. Budapesten 1850 jul. 8. Iskoláit és egyetemi tanulmányait Budapesten elvégezvén, 1872. tanári és doktori oklevelet nyert. Ez évtől tanár a budapesti belvárosi, majd a józsefvárosi községi főreáliskolán. 1887 óta a Kisfaludy-társaság tagja. 1880-ig három éven át az Egyetértésnek volt szinbirálója. Több jeles irodalmi tanulmányt irt a Budapesti Szemlében, nevezetesen Eötvös József báróról, Kemény Zsigmondról, Bajza Józsefről, Jókairól, Ibsenről, Danteról, Taine-ről stb. Ez essayeket eredeti és mélyreható itélet és kiválóan művelt ízlés esztetikai irodalmunk becsesebb termékei közé avatják. Fordította Taine művét: A XIX. szászad francia folozofusai (a Bánóczi és Alexander szerkesztette Filozofiai Irók Tárában IV. köt.) s kiadott egy magyar Platon-kötetet: Platon válogatott művei (u. o. X. kötet). A Kisfaludy-társaság pártolói könyvtárába Mayer Konrád A szent c. történeti elbeszélését fordította.
2. P. Sándor, pedagogus, szül. Nemes-Csoón (vas) 1841 aug. 3. 1852. Kőszegre ment s ott az algimnáziumi osztályokat végezte. Tovább nem tanulhatott, családi körülményei megakadályozták. 1857. a soproni esperességi tanügyi bizottság előtt letette a tanítói vizsgálatot. Azután nevelősködött. Több helyen való tanítóskodása után 1863-tól fogva a győri ev. iskolában működött. Innen hivták el 1865. a pesti ág. hitv. ev. gyülekezethez, mely gyülekezet 1874. iskolája igazgatását is reá bizta. 1877. a budapesti állam tanítónőképző intézethez nevezték ki a pedagogia tanárává. Ebben az állásában működött 1896. történt nyugdíjaztatásáig. Jelenleg a kisdedóvóképző intézet és kisdednevelés körében értékesíti tapasztalatait. A népnevelők pesti egyletének hosszu ideig elnöke volt. Egyike volt azoknak, kik az egyetemes tanítógyüléseket létrehozták. Ő alapította az Eötvös-alapot (l. o.). A tanítóság országos bizottságának tevékeny tagja s a képzőintézeti tanáregyesületnek elnöke. A minisztérium 1868. a tankönyvbiráló bizottságba hivta meg, 1872 óta a közoktatásügyi tanácsnak is tagja volt. Nyugdíjaztatásakor ő felsége királyi tanácsosi címmel tüntette ki. A tanítóság pedig arcképét lefestette s az ugyanaz évben (1896) ülésező egyetemes tanítógyülésen nagy ünnepeisséggel leplezte le. Irodalmi munkássága egészen a népoltatás szolgálatában fejlődött ki. Szervezeti művek, alapszabályok, jegyzőkönyvek, naplók kerültek ki tolla alól, mind a népiskolai nevelés érdekében. Külön, az egyes fokozatokat tekintve, a kisdedóvodák számára szerkesztette társaival azt a becses anyaggyüjteményt (mesék, verses és dalos könyvek), melyet a közoktatásügyi miniszter előzetes birálat nélkül ajánlott a kisdedóvóknak. A népiskolák számára irt abécét, olvasókönyveket, a felnőttek számára hasonlóképen, azután irt nyelvtani példatárakat stb. Résztvett a képzőintézetek számára irt olvasókönyvek szerkesztésében stb. Szerkesztette a Népnevelők Lapját. Irt a Vasárnapi Ujságba, Néptanítók Lapjába, melynek 1896 óta egyik segédszerkesztője, a Pedagogiai Társaság Évkönyveibe, a Molnár Aladár által megkezdett Néptanítók Ismerettárába stb. Az ezredéves kiállítás alkalmából a kormány megbizására megirta a magyar népoktatás történetét két kötetben.
(ejtsd: pitrhedd), Skócia legkeletibb fekvésü városa Aberdeen (ettől 45 km.-nyire) grófságban, az Északi-tenger partján, (1891) 12 226 lak., világító toronnyal, hajógyártással, vászon- és posztószövéssel; gránitbányával. P. a skót heringhalászatnak fő állomása. 1892-ben 460 000 hordó heringet exportált a kontinensre.
az ugyanily nevü járás székhelye Szt.-Pétervár orosz kormányzóságban, a Finn-öböl és vasút mellett, (1890) 9516 lak., császári kőcsiszolóval; szép császári kastéllyal nagy parkban és számos nyaralóval. 1711. Nagy Péter alapította.
1. P., nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye pesti felső j.-ban, (1891) 1061 tót és magyar lak. - 2. Felső-Puszta-P. (Puszta-P.), nagyközség u. a. vármegye kiskun alsó j.-ban, (1891) 1488 magyar lak., vasúti állomással és táviróhivatallal.