Eilif, norvég festő, szül.Kristianiában 1852 szept. 4. s előbb szülővárosában tanult Eckersbergtől, később Karlsruhéban Riefstahltól és Münchenben Dieztől; aztán Rómában és Nápolyban tartózkodott. 1876. festette első nagy képét: II. Keresztély aláirja Torben oxe halálos itéletét; több oltárképet festett, s ezek legsikerültebb művei (Keresztre feszítés, Krisztus Emmanuszban stb.), bár szinezés tekintetében többi képei is kiváló szépségüek.
falu Boroszló porosz kerületben, az Eulengebirg K-i lábánál 7 km. hosszuságban nyulik el, (1890) 7443 lak., pamutiparral, kelmefestőkkel, szivar- és keményítőgyártással, őrlő- és fürészmalommal.
l. Szent-Pétervár.
(Peterwardein, Petrovaradin), önálló város, egyúttal hazánk egyik legnagyobb erőssége Szerém vármegyében, a Duna jobb partján, Újvidékkel szemben, (1891) 573 házzal és 3777 lak. (közte 263 magyar, 1062 német, 31 tót, 2329 horvát és szerb). P. az erősségből és két külvárosból áll; az erősség ismét felső és alsó részre oszlik. A felső vár, melyben csak katonai épületek vannak, 64 m.-nyire a Duna tükre fölé emelkedő, teljesen különálló szerpentinhegyen épült; az alsó vár, melyet alsó városnak is neveznek, lejebb fekszik s ebben a katonai kórház, a székesegyház (a P. mellett elesett Koburg-Kohári gróf siremlékével) s több magánépület van. A két erősség 10 000 főnyi helyőrséget fogadhat be s 15 000 embernek nyujthat menedéket. A külvárosnak nevei: Lajosvölgy (Ljudevitev dol) és Rókusvölgy (Rokov dol). P. a várparancsnokság, a 61. és 70. számu gyalogezred s számos katonai hatóság székhelye. A katonai létszám 1948. Van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Újvidékkel a hajóhíd és vasúti híd köti össze. P. a rómaiak korában Cusum és Acumincum nevek alatt fordul elő. Erőssége a másodrendü erősségek közé tartozik. Mátyás király 1463. itt kötött szövetséget Velencével és törökök ellen. 1526 jul. 13. Ibrahim pasa, II. Szolimán vezére roppant sereggel szállotta meg a várost, melynek három nap mulva birtokába is jutott, ezután a várat vette ostrom alá, mely kevéssé volt ugyan megerősítve, de az Alapy György parancsnoksága alatti vitéz őrsereg szilárdul tartotta magát 12 napig, midőn a tulnyomó erőnek meghajolni volt kénytelen; okt. 7. itt egyesült a nagy török had, melynek Belgrádból Budáig és Budától eddig tett barangolásait 600 000 magyar vérével jegyezte történelmünk szomoru lapjaira. 1688. Caprara ide vezette seregét, hogy Miksa Emanuel bajor választófejedelem seregével egyesülhessen, mi 10 nap mulva meg is történvén, egyesült erővel visszafoglalták a várat végkép a törököktől. 1716. Ali nagyvezér itt ütött tábort s ugyanitt aug. 5. felette Szavójai Eugén és Pálffy János császári vezérek fényes győzelmet vívtak ki. 1848 okt. 15., noha Blagoëvics a császárnak kivánt engedelmeskedni, a város feltűzte a magyar háromszinü zászlót; dec. 12. az osztrák érzelmü tisztek zavargást idéztek elő, a Don-Miguel ezred magyar érzelmü legénysége azonban az ágyukat és több pontot elfoglalván, tisztjeinek ellenszegült. 1849 jun. 4. a várból a magyar csapatok az ostromló osztrák és szerb csapatokat megtámadták, őket azonban eltávolítaniok nem sikerült; szept. 7. Kis Pál magyar várparancsnok a császáriaknak átadta.
l. Bélakút.
kisközség Heves vármegye pétervásárai j.-ban, (1891) 1742 magyar lak., posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral. Már 1333. mint virágzó egyház említtetik. Későbbi századokban a Keglevich grófi család birtokába jutott, melynek egyik tagja Károly és Sághy Magdolna bárónő itt 1817. díszes gót ízlésü templomot építtetett. A családnak itt kastélya van. 1849 febr. 23. itt támadta meg Máriássy magyar hadosztálya Schlick császári altábornagy seregét, s már a városba is behatolt, azonban a várt és elrendelt segély Dembinszky fővezér ellenparancsa következtében meg nem érkezvén, visszaveretett. A közeli Pósvár pusztán hajdan vár volt, melynek ma már nyoma nincs.
Károly, iró és publicista, szül. Mezőtúron 1819., megh. puszta-poói birtokán (Mezőtúr mellett) 1877 okt. 21. iskoláit születése helyén kezdte, a debreceni kollégiumban folytatta, s Budapesten végezte be, hol szépirodalmi dolgozataival, melyeket Péter Károly név alatt bocsátott közre, már ekkor is kitünt. Számos elbeszélést közöltek tollából az Athenaeum, Honderü, Életképek s Vörösmarty és Bajza már akkor szép jövőt jósolt a könnyü tollu és szellemes ifjunak (Mazeppa c. novelláját Bajza a Byroné mellé állította). Azonban a szépirodalmat inkább műkedvelőkép űzte. A szabadságharc alatt mint nemzetőr főhadnagy működött, a forradalom után pedig elvonulva gazdaságának és tanulmányainak élt, a külföldi nyelveket saját szorgalmából megtanulta, s ritka történettudományi szakismerettel birt. 1861. kezdte meg nyilvános politikai szereplését; szülőhelyén képviselővé választatván, e kerületet egész 1872-ig képviselte mint a szélső baloldal előkelő tagja. Azontul nem fogadta el a képviselői mandátumot, de annál nagyobb tevékenységet fejtett ki az irodalom terén, többnyire Névtelen aláirással. Önálló munkái: A jezsuiták, történelmi tanulmány (Budapest 1873); Az utolsó Bebek c. regény (először az Egyetértés tárcájában, majd önálló kötetben). Utolsó (illetőleg posthumus) műve Csöndes napokból, regény két kötetben (Szarvas 1883).
(növ., oospora), a kriptogamáknak nemzés útján keletkező spórája. - Petespórások, l. Oospórások.
(oviductus), a peték levezetésére szolgáló csatorna, mely az érett petét a testből kivezeti, vagy esetleg, ha van, a éhbe juttatja. Igen sok állatosztálynál a petefészekkel egyenes összeköttetésben áll, másoknál ellenben a peték előbb a testüregbe jutnak s csak később kerülnek a P.-be. A madarak és csúszómászók P.-e bizonyos helyeken mirigyes s a fehérjét és a mészhéjat választja el. Bizonyos emlősök P.-ei külön-külön méhbe és hüvelybe nyilnak (l. Erszényesek), legtöbb esetben azonban közös méhet és hüvelyt alkotnak. A petevezetékkel függenek össze a székmirigy, héjmirigy és ondótartó is.
Ferenc (kis-szánthói), gazdasági iró és tanár, szül. Büd-Szentmihályon (Szabolcs) 1762., megh. Szilágy-Somlyón 1832 febr. 22. Atyja, ki szegény nemes ember volt, a debreceni ref. főiskolán taníttatta, hol tanulmányait mint tógátus befejezvén, Udvariban töltötte tanítói éveit, mire 1788. Utrechtbe (Hollandia) ment tovább tanulás végett. Más egyetemeket is felkeresett, Német- és Angolországban utazásokat tett s összesen 8 évet töltött külföldön, miközben a mezőgazdaságra kiváló figyelmet fordított. Vállalkozó szelleme korán nyilvánult, mert már Utrechtben könyvkiadással foglalkozott, ott 1794. Károlyi Gáspár fordításában a bibliát magyar nyelven 11 000, Szenci Molnár Albert fordításában pedig szt. Dávid zsoltárait 3000 példányban kinyomatta, amiért az angol regenstől 36 db. arany súlyu érmet kapott jutalmul. A külföldről 1796. visszatérve, Bécsben telepedett le s ott előbb Magyar Ujság, mely Magyar- és Erdélyországban a gazdaságot és szorgalmatosságot irányozza c. lapot kezdett kiadni, melynek címét a 25. számtól fogva Gazdaságot célozó ujság-ra s a 36. számtól Vizsgálódó magyar gazda címre változtatta át. 1798. Ungarische Grammatik címen németek számára magyar nyelvtant adott ki Bécsben. Irodalmi működése Festetics György gróf figyelmét fordította rá, ki őt Keszthelyre a Georgikonhoz hivta, hol 1797 okt. 1. kezdte meg működését mint könyvelő; 1799 aug. 30. tiszttartó lett. Keszthelyen való 41/2 évi tartózkodás után 1801 aug. 30. saját felmondása alapján eltávozott onnét, de hova, az nem ismeretes. Utóbb Esterházy herceg 10 uradalmának főtisztje és más uradalmak főigazgatója lett. Az 1814. év kezdetén ily hosszu cím alatt: Nemzeti gazda, vagy a magyar nemzet nemzeti gazdasága s ebbeli kereskedése virágzásának előmozdítása, melyet a nemzet szorgalmas fiainak segedelmekkel hetenkint készítgetett K. P. F. Bécsben gazdasági szaklapot indított, mely még egy évig ott jelent meg, azután Pestre hozta és itt egész 1818 végéig folytatta, mire megszüntette azt. Tiz év mulva Erdélyben adott megint életjelt magáról, hol az Erdélyi Hiradót indította meg s azt a 9. kötetig, a Nemzeti Társalkodót pedig 11/2 évig adta ki. A szilágysomlyói temetőben nyugvó porai fölé veje 1835. 3 m. magas síreméket állíttatott. P. nagyon termékeny és sokoldalu iró volt. Legnagyobb értékü terjedelmes művét: Pallérozott mezei gazdaság, melyet a magyar mezei gazdaság tökéletesbbítésére, a haza természetéhez s a nemzet állapotjához szabva, theoretice és practice kidolgozott K. P. F., három vaskos kötetben adta ki. Az első kötet Sopronban jelent meg 1805-ben 776 oldalon, a 2-ik kötet Pozsonyban 1808-1813-ban, a 3-ik kötet 1814. Bécsben, a Nemzeti Gazda kiadóhivatalában jelent meg. Egyéb művei még: Magyar mathesis (Bécs 1812, 2 kötet); Természethistória és mesterségtudomány (a tanítók és tanulók szükségekre s az ebben gyönyörködők hasznokra, Bécs 1815, 1. köt., több nem is jelent meg); Pestis ellen oltalom (1816); Méhtenyésztés (a Pallérozott mezei gazdaságból, 2. kiad. Pest 1816); Praktische Anleitung zum zweckmässigsten Anbau der Runketrüben (1817); Budai szőlőm (Kolozsvár 1827); A földmivelési kémia gyökere (Davy után angolból, 1815); Időpróféta vagy időváltozást jövendölő pókok (a Quatremer-Dijouval értelmei szerint unalmas várakozásban irta K. P. F. Pest 1817); Európai mértéktár (Jockl szerint, 1829-30, 2 köt.). Kiadta Rohlwes Baromorvos-könyvét, ford. Kerekes Ferenc (1814). V. ö. Galgóczy, Emlékkönyv I. és Deininger, Keszthelyi gazd. tanintézet évkönyve 1885.