(ejtsd: pti kevillyi), Le, Rouen francia város külvárosa a Szajna bal partján, vasút vonal mentén, (1891) 10 688 lak., cipőgyár, kémiai szerek, keményítő- és szappan-gyárak, len- és pamutszövés. Kevéssel alább fekszik Le Grand-Quevilly, 1773 lak., enyvgyártás, pamutfonás és szövés.
(ejtsd: pti turnoá), kis francia ezüstpénz, melyet először Szép Fülöp veretett 1310., olyan vésetben, mint a gros tournois; ezt az utóbbit Szt. Lajos verette először 1226. Toursban, 15 latos ezüstből, s az érem egyik oldalán egy templom (talán Tours város címere) volt Turonus civi(ta)s fölirással. Voltak 3/4, 1/2 és 1/4 tournois-k, 15, 10 és 5 sou értékben.
l. Kereseti kérelem.
plum. (növ.), az alkörmösfélék fajaszakadt génusza Amerika meleg vidékein. A P. alliacea L. Ny.-indiai cserje, erős foghagymaszagu; izzasztó és vizelethajtó sajátságáért hazájában officinális.
Péter, másként gálszécsi birtokáról Szécsi Péter. A XIV. század elején hatalmas zemplénvármegyei főúr, Purustyán, Bodrogszeg s Barkó várak ura. Előbb I. Károly pártján állott és annak ügyét keményen pártolta. 1312 elején, midőn Aba Amadé fiai a királypárti Sárospatakot kirabolták, ő a visszavonuló sereget megtámadta s a zsákmányt tőle elvette. Boszuból az Amadé-fiak gálszécsi házát rohanták meg, s azt kifosztották s fölégették a helység templomával együtt. A rozgonyi csatában aztán visszaadta a kölcsönt. 1316-ban egyszerre elpártolt I. Károlytól; Kopasz nádor fölkeléséhez csatlakozott s éppen ő volt az, ki a fölkelők nevében Vörös-Oroszország (Galicia) fejedelmét a magyar trónra meghivta. D e a fölkelést a király és hivei leverték s P. földönfutó lett. Várait az Ákos nembeli Micsk (a későbbi hires bán) foglalta el. V. ö. Pór, Csák Máté (114, 117, 140-5).
kisközség Szabolcs vármegye kisvárdai j.-ban, (1891) 1085 magyar lakossal.
-család, régi nemes család, mely nevét ősi fészkétől, a Szabolcs (1411 előtt Szatmár) vármegyében fekvő Petneházától vette. Kiválóbb tagjai: P. Márton, Zsigmond király kedvelt tanácsadója volt, akit többször kisért külföldi útjaiban. 1417. Konstanzban címeres levelet és pallosjogot nyert tőle. - P. Barnabás a XIV., P. György pedig a XV. sz. elején, mint nagyváradi kanonok említtetnek. - P. István nagy szerepet játszott Bethlen Gábor erdélyi fejedelem uralkodásának idején. A fontos borosjenői végvárnak főkapitánya volt. Birtokába jutott Világos vára is a hozzá tartozó uradalmakkal. Bethlen többször felhasználta diplomáciai természetü ügyekben is; igy midőn anikolsburgi béke értelmében 1622 jan. 15. Kassán átadták a koronát II. Ferdinánd király biztosainak, a fejedelmet Károlyi Mihály mellett P. képviselte. megh. 1632 körül. Feleségi, szatmári Király Anna éveken át I. Rákóczi Györgynének, Korántffy Zsuzsannának főudvarmesternője volt. - P. Péter és Zsigmond a XVII. sz. elején Szabolcs vármegyének alispánjai. - P. Miklós ugyanott tábla-, György pedig szolgabairó. A család leghiresebb tagja: P. Dávid (l. o.). Ennek fia P. Zsigmond. 1707 jan., mint 22 éves ifju, II. Rákóczi Ferenc nemesi testőrségébe lépett. Miután vitézül részt vett az 1707-1708-iki hadjáratokban, 1709 jul. mint hadnagy átment az udvari gyalog palotás-ezredbe. A szerencsétlen romhányi ütközet után (1710 jan. 22.) ezredével Munkács várába húzódott. Midőn a várat 1711 jan. 24. feladták a császári seregeknek, ő is a legutolsók között tette le a fegyvert. Ezután a magánéletbe vonult vissza. Megh. 1722. - P. János 1709. II. Rákóczi Ferenc pártján mint hadbiró működött a Mikházy György-féle abaúji huszárezredben. - P. György 1685 körül Thököly Imre illyei jószágigazgatója, majd II. Rákóczi F. alatt a vajdahunyadi uralom tiszttartója volt.
P. Dávid, P. Istvánnak (valószinüleg szendrői végvári tisztnek) fia, szül. 1645 körül, meghalt 1687 elején. Ugy látszik, hogy a debreceni református kollégiumban végezte tanulmányait. Csakhamar a katonai pályát választotta és huszár lett. 1687-79. már mint ezredes vitézkedik Thököly Imre kurucai között. Hiressé tette nevét a felsőmagyarországi hadjáratokban. 1683 nyarán Thököly előhadainak nagy részét P.-nak, a legvitézebb kurucnak vezetésére bizta. Midőn a nagyváradi pasa elfogta Thökölyt, P. több kuruc tiszttársával a törökök elleni boszuból I. Lipót király pártjára állott. Részt vett Kassa, Szolnok, Szarvas és Aradnak a töröktől való visszafoglalásában. Ez utóbbi alkalomkor tanusított érdemeiért I. Lipóttól 1686 jan. 14. mint királyi lovasezredes nagy katonai kitüntetésben részesült: aranyláncot és a király képével ellátott arany érmet nyert. Nagy szolgálatot tett huszrájaival Budavárának visszafoglalásában. Cserei Mihály (l. o.) historiája alapján sokáig azt is hitték, hogy a döntő roham napján (1686 szept. 2.) 800 hajdu élén először érkezett fel a vár falára. Újabb kutatások (v. ö. Némethy Lajos, Kik voltak az elsők Buda várában? Századok 1886 márc.) kiderítették, hogy e dicsőség a különböző oldalakról először érkezett körményesi Fiáth János és Pechmann Márton Günter őrnagyokat, valamint Ramócsaházy Endre századost illet meg, nem pedig a szintén hősiesen küzdő, de ez időben másutt elfoglalt P.-t. Csereinek azon állítása is meg van már cáfolva, hogy P. I. Lipóttól grófi címet kapott s hogy őt irigyei megmérgezték volna. Özvegye és gyermekei Zemplém és Szabolcs vármegyében nagy jószágokat nyertek királyi adományban. V. ö. Thaly Kálmán, a P.-család származékrendje (Turul 1884. évf.).
kisközség Krassó-Szörény vármegye orsovai j.-ban, (1891) 1059 oláh lakossal.
Pozsony vármegye régi család, mely nem egyik tagja, P. Péter 1742. nemes levelet kapott Mária Teréziától. Tagjai közül említendő P: György, ki 1843. Pozsony vármegyei főjegyző, 1848. pedig másodalispán lett. Ebben az állásában tagja volt a vármegyei honvédelmi bizottságnak is. A császáriak győzelme után Kempen táborszernagy 1849 jan. 5. az állandó bizottság tagjának marasztalta P. Györgyöt, ki fejével játszván, az elrendelt katonaállítást rosszalni merte. Midőn egy alkalommal, mint az élelmezési osztály elnöke Csallóközben járt, arról értesült, hogy a honvédek nyárasd felől diadalmasa közelednek és már Légre és Elő-Patonyba (hol családja lakott) máris bevonultak. Ezt hallva P., visszafordult Patonyba és Kosztolányi honvédezredes kérelmére hivatalos felszólítást intézett az első-csallóközi járás szolgabirójához, hogy a honvédek számára az újoncozást azonnal elrendelje. Csak azután ment vissza Pozsonyba, ahol az osztrákok azonnal átadták a hadbiróságnak. Mindenki sajnálta és sokan közbenjártak érette, de P. oly őszintén felelt a hadbiró kérdéseire, hogy nem lehetett megmenteni. Kötéllel való kivégzésre itélték, ezt az itéletet Kempen agyonlövetésre változtatta. Az itéletet a várban az u. n. korona-torony alatt hajtották végre. Mint férfi halt meg. (V. ö. Budapesti Hirlap 1896 jan. 28.) Pápay István, akkoriban tiszteletbeli jegyző (l. o.) sógorát gyászolta benne.
(Petőfalu, Pöttelsdorf), kisközség Sopron vármegy nagymartoni j.-ban, (1891) 647 német lakossal, nagy gőzhengermalommal; jó vörös bort terem.