(gör.-lat.) a. m. megkövesedés.
politikai község Verőce vármegye eszéki j.-ban, 81891) 2438 cseh, horvát-szerb, magyar és német lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.
1. Géza, bibliografus, szül. Alsó-Szeliben (Pozsony) 1845 okt. 3. Gimnáziumi tanulmányait Sopronban végezte. U. o. kezdte meg 1861. könyvkereskedői pályáját is. 1869. átvette az Osterlamm-féle könyvkereskedést. Később antiquárius lett. 1879-ben föloszlatta üzletét s attól kezdve 1891-ig majdnem folytonosan könyvészeti kutatásokkal foglalkozott; a vallás- és közoktatásügyi minisztérium támogatása mellett összeállította és kiadta a következő munkáit: Magyar könyvészet 1860-75. (Budapest 1885); Magyarországi német könyvészet 1801-60. (2 köt. Kertbenyvel együtt, u. o. 1886); Magyarország bibliographiája 1712-1860. (4 köt., u. o. 1888-92); Repertorium a Századok 1867-90. folyamaihoz (u. o. 1890); A Néptanítók Lapja 1868;92. folyamainak repertoriuma (u. o. 1893); Kalauz az újabb magyar irodalomban (u. o. 1894). 1891. a Nagy Lexikon megindítása előtt a Pallas irodalmi részvénytársasághoz került mint a kiadóhivatal főnöke. Ott működött 1895 végéig, amikor üzletvezetői minőségben a Könyves Kálmán irodalmi és könyvkereskedési részvénytársasághoz lépett be. Két év óta szerkeszti a Corvinát, a magyar könyvkereskedők egyletének hivatalos lapját. Több, a könyvkereskedésre tartozó cikket irt e lexikonba.
2. P. Lajos, kémikus, szül. Sopronban 1851 dec. 5. Középiskolai tanulmányait Sopronban és Pozsonyban végezte. Egy évi katonai szolgálata levégzése után a grazi műegyetem hallgatója volt és u. o. 1874-1879-ig Schwarz H. mellett mint tanársegéd működött. Közben a boszniai hadjáratban kitüntetéssel vett részt; megkapta a hadi díszítményü katonai érdemérmet, a hadi érmet. 1880. a budapesti állami ipariskolába a kémiai technologia tanárává neveztetett ki és azóta különösen kerámiai kutatásokkal foglalkozott. Tulajdonosa a szerb kir. IV. oszt. Takova-rendnek. Irodalmi munkái (szakcikkek) a földtani intézet kiadványaiban, a Művészi Iparban és más hazai és külföldi szaklapokban jelentek meg. Társszerkesztője a Turisták Lapjának, melyben hazánkban magas hegységeit számos cikkben ismertette. E Lexikonba az agyag- és üvegipar körébe vágó cikkeket irja.
l. Piotrkow.
kisközség Krassó-Szörény vármegye petrosenyi j.-ban, (1891) 3471 oláh és magyar lak., kik többnyire bányászok. A petrosenyi kincstári bányák nagy része P. határában van.
önálló hatóságu város Zágráb vármegyében, a hasonnevü patak és a Kulpa mellett, csinos hegyes vidéken. Egyike a vármegye élénkebb városainak; a petrinjai járás szolgabirói hivatalának széke, van törvényszéke, kir. járásbirósága és adóhivatala, közjegyzői kamarája, takarékpénztára, alreáliskolája és tanítóképző intézete, csendőrszárny- és szakaszparancsnoksága. Selyemipara, kereskedelme, vásárai élénkek; gyümölcse és bora is jó. Lakóinak száma 1857-ben 3222 volt, jelenleg (1891) már 4691, közte 19 magyar, 103 német, 4317 horvát és szerb, 120 vend és 120 cseh; hitfelekezetre nézve 4110 róm. kat., 530 gör. kel., 14 ág. evang. és 31 zsidó. Lakott házainak száma 716. Határa 4048 ha. P. régi város, melyről már XIII. sz.-beli oklevelek tesznek említést. 1240. V. István és 1274. IV. László megerősített. A XVI. sz. második felében P. a törökök kezébe esett, kiknek tulajdonában 1594-ig maradt. Hasszán pasa bosnyák vezér 1590 körül erős várat építtetett irt, melyből a környéket fenyegette. 1596-ban 30 000 török Achmet vezérlete alatt ostromolta a várat, de csekly őrsége (350 fő) visszaverte támadásait, Druskovics Iván bán pedig elűzte a török sereget. P. a Határőrvidék egy kerületének székhelye volt, mely az I. és II. báni ezredet foglalta magában. A Határőrvidék polgárosítása alkalmával P. önálló városként Zágráb vármegyébe osztatott be.
szt. Péter, a kat. egyház első feje után, a kat. világi papok neve, megkülönböztetésül a szerzetes papoktól, kik legnagyobbrészt alapítójuk nevét viselik.
kisközség Arad vármegye radnai járásban, (1891) 1384 oláh lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral; az erdőségekbe vezető iparvasúttal.
orosz erősség, l. Amu-Darja.
l. Mavromichalis.