az ugyanily nevü járás székhelye Konstanz badeni kerületben, vasút mellett, (1890) 2425 lak., gőzfürésszel; plébánia-templomát festett ablakok és pompás oltárok díszítik.
város a württembergi Schwarzwald kerületben, a sváb Alp lábánál, vasút mellett (1890) 5586 lak., papiros-, posztó-, cérna-, szijkészítéssel és kelmefestőkkel.
város Starkenburg hesseni tartományban, a Modaubach és vasút mellett, (1890) 5772 lak., gyufa-, szivar-, tészta-, papir-, bőr- és sörgyártással, gőzmalommal.
a görög F betü latinos átirása. Az e betüvel kezdődő, itt nem talált szók F betü alatt keresendők.
Cuv. (állat, szemölcsös disznó), a sertésnek egyik neme, melynek fogazata i. 1/3, c. 1/1, m. 6/6. Fiatalon felül-alul 3-3 metszőfoga van, később azonban felül 2 kihull. Orra széles, mindegyik oldalon a szem alatt egy-egy nagy szemölcs és ez alatt húserdő van. Különben alaktalan, vad állatok, melyek leginkább orrmányukkal kitúrt gyökerekkel táplálkoznak. Fiatalon megszelidíthetők, később azonban vadságukat ismét visszanyerik, azért házi állatként nem használhatók. Húsuk a mi disznóinkhoz hasonló. Afrikát lakják. Ilyenek: P. Pallassii v. d. Hoev. (Sus aethiopicus Cuv.), P. Aeliani Rupp (S. africanus L.) stb.
(phaiakok), régi görög törzs, mely Homeros szerint eredetileg Hiperiában lakott, közel a kiklopszokhoz; később aztán Seria szigetre vándorolt ki, hol olyan boldog, megelégedett és mindenek felett jó kedvü életet élt, hogy ebbeli jellemvonása közmondássá lett (ma is a jó kedvü bécsieket dunamelléki P.-nak nevezik). Alkinoos király idejében vetődött oda a hős Odysseus, akit aztán mesés hajóik egyikén, melyek vitorla és evező nélkül szelték a tengert, Ithakába szállítottak. Egyesek a mai Korfu (az antik Kerkyra) helyén keresik a P. szigetét, de az egész csak feltevés.
l. Phaidon.
l. Phaidra.
(gör. Phaidros), római meseköltő, Trákiából származott el Rómába, hol mint Augustus császárnak felszabadított rabszolgája irodalommal foglalkozott. Az aesopusi (állat-) mesét művelte és öt könyvbe gyüjtött műveivel, bár egyeseknek célzásai miatt üldöztetéseknek volt kitéve, nagy népszerüségre emelkedett. Kiadásai közül méltán hirneves a Bentley-féle (Terentius függelékeül, Cambridge 1726), újabban a Riese-féle (Lipcse 1885) és a Hachette-féle (Páris 1894). Magyar földön sokáig használt iskolai kiadása a Márton István-féle (Győr 1793), amelyben Követőpéldák Fedrusból címmel szemelvényes fordítás is van. Teljes fordítások Sepsi Zalányi Szabó Elektől (Kolozsvár 1824); Komáromy Károlytól (Debrecen 1854) és Mocsy Antaltól (Kecskemét 1855).
(gör., a. m. tündöklő), egyike a charisoknak (l. o.).