(Phidias), ókori görög szobrász Athénből, Charmides fia, Ageladus és Hegias tanítványa, szül. Kr. e. 500 körül. 450 óta ő vezette mindazokat a munkálatokat, melyekkel Perikles Athén városát diszítette, azonkivül saját műveivel egy új iránynak úttörője volt, mely az istenek képein fenséget és bájt egyesíteni törekedett. A hagyomány szerint az ő irigyei és Perikles ellenségei ismételten vádaskodtak ellene, (hogy Athéné krizelefantin szobránál a felhasznált aranyból sikkasztott, majd hogy a maga és Perikles képét az istenasszony szobrán megörökítvén, istenkáromlást követett el). Utoljára mégis börtönbe került és ott (mások szerint kiszabadulván, Eliszbe) halt meg. Mindezen életrajzi adatok azonban csak félig megbizhatók, teljesen hiteles ellenben P. arcképe Athéné pajzsának egyik utánzatán (Strangford-pajzs a londoni British Museumban). P. mint úttörő jelenik meg nemcsak a felfogás, hanem a krizelefantin technika terén is. Nagy számu művei közül első sorban említendők Athéné szobra a Parthenonban (l. Athéné), továbbá Zeus szobra Olimpiában és a Parthenon díszét képező domborművek, ahol azonban, épp úgy mint az ottani Theseus-templom domborműveinél, biztosan meg nem állapítható, mi a P. személyes munkája és mi az, ami iskolájából származik. További művei: Athén 13 védő istenének szobra (fogadalmi ajándék a marathoni zsákmányból Delfiben), két óriási Athéné-szobor (Plateában és Pellenében), Hermes, Apollo és Aphrodite; dárdára támaszkodó amazon stb. Művészi jelentőségének jellemzését, l. Görög szobrászat. V. ö. Müller Ottfried, Commentatio de Phidiae vita et operibus (Göttinga 1827); Petersen, Die Kunst des P. am Pathenon und Die Olympia (Berlin 1874); Schreiber, Die Athena Parthenos des P. und ihre nachbildungen (Lipcse 1882); Maxim Collinon, P. (Páris 1886); Pasteiner Gy., A művészetek története; u. a., P. műhelye (két közl., Egyet. Philol. Közl. 1877) és Murray, A history of Greek sculpture (II. köt., P. és követői, London 1890).
L. (növ.), l. Bösövény.
(gör.-lat.) a. m. parakéreg, l. Paraszövet.
Vilmos Walter, amerikai politikus, szül. New-Yorkban 1839 aug. 24. Jogi tanulmányokat végzett, 1863. ügyvéd lett és mint nagy vagyonu embernek módjában állott a közügyekkel foglalkozni, mely téren a köztársasági pártot támogatta. 1872. beválasztották a képviselőházban, 1881. mint az észak-amerikai államok követe Bécsbe jött, de már 1882. visszalépett. 1889. berlini követ lett. - Rokona P. Eduard János 1885-1889. londoni követ volt.
Cope (kövült állat). A patások (Ungulata) rendjén belül a Phenacodontidaeok családjába tartozó emlős állat, amely az eocen kor elején élt. Két faja ismeretes, amelyek közül a P. primaeons Cope akkora volt, mint a tapir, a P. Wortmani Cope pedig mint a dogge.
ókori görög város, Pelaszgiotisznak (Tesszália) főhelye. Amonda szerint Admetos és Alkestis székes városa, melynek külön kikötőjéből, Pagasaeból az argonauták nagy kalandjukra kiindultak volt. A történeti korban (Kr. e. IV. sz.) Lykophron tirannist alakított itten, melyet fia Jason akkora hatalomra emelt, hogy egész Tesszálián uralkodott, de 370. megölték. Unokaöccse Sándor még egyszer felemelte P.-t, de ő is orgyilkos fegyverétől vérzett el és a régebben független város Makedoniához került. Ma Velesztinosz, ahol a régi Hypereia-forrás mai napig látható.
ókori görög költő, aki a régibb arrikai komédiához tartozott; Athénből származott, kitünt leleményességével és nyelvezetének tiszta attikai zamatjával. 18 szindarabjából csak töredékek maradtak reánk, melyet Meineke és Koch gyüjtöttek össze (amaz a Fragmenta Comicorum Graedorum 2 kötetében, emez a Comicorum Atticorum fragmenta c. gyüjteményében). A ferekrateszi vers (l. o.) tőle kapta nevét.
l. Bereniké.
(gör.-lat.), edény az ókori rómaiaknál, másképen patera (l. o.).
l. Pheidias.