(lat.), l. Cinkoxid.
Flavius, 1. az idősb, szofista, Athénben született és eleinte szülőhelyén, majd Rómában élt, abban a tudományos körben, melyet Julia Domna, Septimius Severus felesége gyüjtött maga körül össze. Később is, elébb is sokat utazott (Galliába, Sziriába) és kora művelődésének magaslatán állott. Művei közül, melyeknek javarésze irányzatos kisérlet a neopythagoreizmus érdekében és a kereszténység ellen (egy bölcselmi irányregény Tyaniai Apolloniusról, a szofisták élete, trójai hősök tettei) különös figyelmet érdemel az Icones (Képek) c., melyben egy nápolyi képtárt ir le szórajzok segítségével. Munkáit többnyire az ifjabbik P. műveivel együttesen adták ki, régebben Westermann (Páris 1849), újabban Kayser (Lipcse 1870-71) az Iconest külön a bécsi filologusok (az 1893-iki filologiai vándorgyülés alkalmából). V. ö. Bourgout, Un dalerie de 64 tableaux dans l'antiquité (Páris 1879), és Bertrand, P. et son école (u. o. 1882). - 2. Az ifjabb, a fentebbinek unokaöccse, Caracalla császár kedveltje, gyakran megfordult Rómában, de állandóan Athénben élt. Meghalt Lemnoszban Kr. u. 264. Hasonló cím alatt utánozta az elébbi Iconeseit, de gyengén és minden hatás nélkül. Műveinek kiadásait l. fentebb.
Parmenion makedoniai hadvezérnek fia, a lovas testőrségnek parancsnoka; egyike volt azoknak, akik a Nagy Sándor viselkedésével, különösen a meghódított népekkel szemben tanusított eljárásával elégedetlenek valának. Ugyanazért fel nem jelentett egy összeesküvést, minek folytán kínpadra vonták és Kr. u. 329. megkövezték.
l. Filtron.
az ókori görög mitologiában jóstehetségü trákai király, aki második nejének, Idacának bujtogatására megvakította első házasságából született fiait. Ezért büntetésül állandóan éhséget szenvedett, mert valahányszor asztalhoz ült, a harpiiák mindig elragadták életét. Csak mikor az argonauták arra jártak, történt, hogy a boreádok (Zetesz és Kalais, l. Boreás-fiak) elkergették a harpiiákat, mire P. hálából megmondotta, merre kell az Argo hajóval menniök.
l. Damon és Phintias.
l. Ércsomó. - Phlebotomia, l. Érvágás.
(gör.-lat.) a. m. nyálka, a lélegzőszervek váladéka, amely hurutos állapotban szaporodott. Jelenleg elavult kifejezés, bár régebben még a magyar nyelvben is használatos volt köpet, nyálka értelemben. A régi kémiában a szeszes és savanyu folyadékok retifikálásakor visszamaradó folyadék. - Phlegmatikus, az olyan vérmérséklet, melyben az erősebb szenvedélykitörések hiányoznak, szereti a nyugalmat, a meggondoltságot, az illuziók kerülését. - Phelgmasia a. m. gyuladás. - Phlegmone, a kötőszövet gyuladása, l. Kötőszövet.
L. (növ.), l. Lóperje.
l. Kéregfesték.