(gör., a. m. ragyogó), Apollon (l. o.) mellékneve.
1. a féniciaciak őse, Agenor fia, Kadmos és Európa testvére v. Homeros szerint Europa apja. Apja a Zeustól elcsábított Europa keresésére küldte, de minthogy nem találta meg, Afrikába vándorolt. - 2. P., Achilles nevelője, Amyntor és Hippodameia fia, kit atyja hazulról elűzött; erre Peleushoz ment s ott Achilles nevelésére vállalkozott s tanítványát Trója alá is elkisérte.
jelentékeny görög gyarmatváros Kis-Ázsiában, közel a Hermosz torkolatához. Korán felvirágzott (itt verték az első görög pénzeket), sőt maga is alapított fiókgyarmatokat (Masszalia). A VI. sz.-ban megerősítették, de Harpagos, Kyros hadvezére feldúlta. Ekkor lakosainak egy része Alsó-Itáliába vándorolt ki, a másik újból fölépítette a várost, mely a római korban másodszor is fölvirágzott. Újabb időben (XV. sz.) a genovaiak építettek itt egy erődöt, melynek romjai a mai Focsa mellett láthatók.
keletrómai császár, l. Keletrómai birodalom, (X. köt. 331. old.).
athéni hadvezér és államférfiu. Kitünt a csatatéren (45-ször választották meg sztrategosznak), de a tanácsban is nagy hatást ért el valós rövidségével és leplezetlen őszinteségével. A naxoszi csatában (Kr. e. 376.) az athéni hajóraj balszárnyát vezette, 351. Artaxerxes kariai segélycsapataival ment Ciprus szigetére, egy évvel később pedig Eretriát szabadította fel makedoniai Fülöp támadásától és az utóbbit Taminae mellett legyőzte 341. Eubea apró tirannusait verte ki, akik Fülöp király zsoldjában állottak és Athén tekintélyének újra érvényt szerzett. A krannoni csata után (322) őt küldték ki közvetítőnek Antipatroshoz, de nem sokat ért el. Mikor Athén arisztokratikus kormányt kapott (319), ő és Demades léptek az ügyek élére, de P. nem sokáig vezethette hazája ügyeit, mert 317. árulással gyanusították és ara itélték, hogy a méregpoharat kiürítse. Később belátták, hogy igaztalanok voltak és ércoszlopot állítottak neki. V. ö. Bernays, P. und seine neueren Beurtheiler (Berlin 1881).
az ókori görög mitologiában Aiakos és Psamatheia fia, kit mostoha testvérei: Peleus s Telamon megöltek, amiért aztán számkivetésbe kellett menniök.
ókori görög költő, aki Miletoszból származott és Kr. e. 450 körül élt. Műveiből (hexameterekben irt velős mondások és párverses tanköltemények) csak töredékek maradtak ránk (kiadta Bergk a Poetae Lyrici Graeci 2 kötetében), P. neve alatt maradt ránk egy 230 sornyi bibliai tárgyu tanköltemény, amely azonban nyilván valamely alexandriai zsidó-keresztény iró műve (kiadta Bergk). V. ö. Bernays, Über das Phokílidesche Gedicht (Berlin 1856); Sebestyén Károly, A pseudophokylodes (Egyet. Philol. Közl. 1895).
L. (állat), l. Fúrókagylók.
az ókori görög mitologiában egy kentaur, aki Pholoe hegyen (az Erimantosznak Arkádia és Elisz közötti folytatásán) lakott. Egyszer Herakles betért hozzá vendégül és kinyitott egy hordó bort, melyet a kentaurok közösen kaptak ajándékba Dionysostól. A kentaurok dühösen rohantak Heraklesre, aki egy barlangtól tüzes zsarátnokot dobált rájuk, a menekülőket pedig lenyilazta. Eközben P. véletlenül maga is megsérült és meghalt.
l. Telegráf.