Latr.(állat), a kétszárnyuak rendjébe, a rövidcsápu Phoridák családjába tartozó légynem, melynek lárvái más rovarokban élősködnek. Körülbelül 40 faj ismeretes, melyek közül hazánkban is több faj előfordul. Nevezetes a P. incrassata Meig., fekete, lábai rozsdasárgák, szárnyai kékesek, 3-4 mm. hosszu. Nyáron és ősszel gyakori a növényeken. A nőstény a méhkasba furakodik és ott petéit a méhek lárváinak bőre alá helyezi. A petéből kikelt légylárva gyorsan növekszik s csakhamar a méhlárva halálát okozza. Ha kifejlődött, akkor a méhkast elhagyja és a földben bábozza be magát. A bábból 12 nap mulva kel ki az állat. Eddig különösen Németországban, Skandináviában és Oroszországban észlelték.
(gör. a. m. a szürke), aggastyán tengeri isten, Pontosnak és Gaiának fia, kitől a mitikus személyek egész sorozata származik. Gyermekei saját hugától, Ketótól a gráják és grogók, a hesperidák és az utóbbiak almáit őrző sárkány (Ladon); Hekatétól Skylla, Homerosnál Thoosa nimfa is.
(növ.), l. Vászonfű.
l. Kinematika.
v. Heosphoros (gör. a. m. fényhordó), az ókori mitoszban 1. mint melléknév Artemis, Diana, Eos, Hekate és Juno Lucina járuléka; 2. Venus csillagának, mint hajnali csillagnak megszemélyesítése. Mint esti csillagnak neve Hesperos, Vesper, Vesperugo, Noctifes, Nocturnus. Astraiosnak (mások szerint Kephalosnak) és Eosnak fia; atyja Keyxnek, Diadalionnak és a Hesperidáknak.
Lindl. (növ.), l. Pamutbirs.
konstantinápolyi patriárka, szül. Konstantinápolyban 820 körül, megh. 891. Eleinte a testőrség főnöke, később III. Mihály császár alatt államtitkár, végül Ignác patriárka elűzése után konstantinápolyi patriárka. P. a püspökségről a pápa által letett Gergely szirakuzai püspöktől hat nap alatt az egyházi rend minden fokozatát felvette, a hatodik napon püspökké avattatott. Megválasztásának igazolása azonban akadályokba ütközött, részint az előzött Ignác (l. o.), részint I. Miklós pápa részéről, ki a 863. Rómában tartott zsinaton P.-t papi méltóságától teljesen megfosztotta s Ignácot visszahelyezni rendelte. P. ezeknek hallatára enciklikát irt a keleti patriárkákhoz, amelyben dogmatikus és fegyelmi vádakat emelt a latin egyház ellen, és két zsinaton a római pápát és mindazokat, kik vele tartanak, átok alá vetvén, az egyházból kiközösítette. Midőn azonban I. Vazul lépett a trónra, P. előzetett és Scopen kolostorba záratott, Ignác pedig a patriárkai székbe visszahelyeztetett 867 nov. 23. A 869. tartott római és konstantinápolyi zsinatok erre P.-t kiközösítették. P. azonban nem nyugodott; veleszületett erélye, barátainak fáradozásai és saját kérelmei végre is a császár kegyébe juttatták, ugy hogy Konstantinápolyba visszatért, sőt a trónörökösnek nevelése is reá bizatott. Midőn pedig Ignác 877. meghalt, a császár őt a patriárkai székbe visszahelyezte. Működését azzal kezdte, hogy több püspököt letett és helyüket barátjaival töltötte be. Azután a pápához fordult megerősítésért. A gyenge VIII. János meg is erősítette őt székében, bár többféle feltétel alatt. P. erre zsinatot hivott össze 879. Hogy célját elérhesse, meghamisította a pápai leveleket, miáltal a pápai küldötteket, Pál és Jenő püspököket, valamint Péter bibornokot is arra birta, hogy elismerjék. A pápa megtudván P. hamisságát, őt 881. az egyházból újra kizárta. Mindazonáltal a felszinen tartotta magát, mignem Vazul halálával Bölcs-Leo lépett a trónra, ki volt tanítóját rögtön letette patriárkai székéről és kolostorba száműzte (886). Ez idő óta P. eltünt a láthatárról és nemsokára meghalt. P. kiváló tudós és iró volt. Nevezetesebb művei: Amphilochia, Myriobiblion v. Bibliotheca, Lexicon. Ezeken kivül számos bibliai kommentár, dogmatiko-polemikus egyháztörténelmi iratai, a Nomoocanon, számos (263) levél stb. Ezeknek összkiadását Migne rendezte sajtó alá (P. P. gr. CI-CIV. Páris 1960), kiegészített Hergentröther: Monumenta Grćca ad Photium ejusque historim pertinentia (Regensburg 1869); többen egyes műveit adták ki.
l. Fénykerülés.
Ag. (állat), l. Cselle.
l. Fenicia.