(lat.) a. m. boldog emlékezetü.
(franc. ejtsd: piáf) a. m. nagyzás, pompa. A magas v. spanyol iskolának egyik mozdulata, amelyet a ló mesterséges egyensúly közben, helyben és két tempóban hajt végre. Lábai ugy mint az ügetésnél (trap) keresztben emelkednek fel és ereszkednek le. (1. Bal első és jobb hátsó. 2. Jobb első ás bal hátsó). E mozdulat arra szolgál, hogy a ló felemelő izmai szabadon mozgékonnyá váljanak és hátuljának hajlékonysága fokozódjék. A P. alapja a spanyol iskola minden más mozdulatának és járó módjának. L. Lovaglás.
l. Fraus.
igy hivták IV. Murad szultán tengerészeti miniszterét, vagyis az akkori kapudánpasát. Tevékeny részt vett a szultán számos hadjáratában, több fényes győzelmet nyert a kozákokon. Később a pasa, aki magyar eredetü hirében állott, udvari ármánykodásnak esett áldozatul és a szultán parancsára megfojtatott.
(lat.), lágy agyburok, l. Agyvelő.
l. Frambözia.
1. Alsó-P. (Szász-P., Sächsich-Pien, Deutsch-Pien), nagyközség Szeben vmegye szászsebesi j.-ban, (1891) 1602 oláh és német lakossal. - 2. Felső-P. (Oláh-P., Walachisch-Pien), nagyközség u. o., (1891) 2022 oláh lakossal.
(ejtsd: -grecsi), város Palermo (ettől 16 km.-nyire) olasz tartományban, (181) 8849 lak., egy régi templommal, amelyet Monrealése freskói díszítenek. P.-t 1488. alapították mint azon albánok gyarmatát, akik Konstantinápoly elfoglalása után Sziciliába vándoroltak.
(a görög pyanos a. m. bab szótól), athéni ünnep az ókorban, melyet pianepszion havának 7-én, tehát okt. vége felé tartottak. Az ünnep kettő jellegü volt: elbucsúztatták Apollont és vele az őszi termést, egyúttal pedig köszönetet mondottak az égieknek a termésért. Lényeges része a koldusdal (eirezione), aminőt rendesen olyanok énekeltek, akik a közadakozásra rászorultak és aminőt Homerosnak is tulajdonítanak. De nemcsak a dalt nevezték igy, hanem egy gyapjuval körülfont olajfa-gallyat is, melyet tele aggattak az ősz termékeivel és dalolva hordoztak körül, különösen az istennek temploma előtt állván meg huzamosabb ideig. Az ünneppel összefüggő rituális étel (babfőzelék v. más hüvelyes veteményből készült étel) emlékezés a Theseus-mondára, nevezetesen arra, hogy a Krétából visszatért hajón maradt étkeket megfőzték és megették.
(ol.), egyenesen álló, megkisebbített alaku zongora, melytől abban különbözik, hogy hanteste függőlegesen áll s húrozata harántékosan vonul végig a hangfenéken, a kalapácsütések pedig nem alulról fölfelé, hanem egyenesen vizszintesen érintik a húrokat. Hátrány, hogy hangja kevésbbé intenziv és csengő, mint a szárnyzongoráé s gépezete is sokkal inkább ki van téve az elkopásnak.