(ásv.), l. Epidot.
(Pieninek), a Központi Kárpátok legkeletibb tagja s hazánk legérdekesebb hegységeinek egyike, Szepes vármegye és Galicia határán emelkedik. A Dunajec folyó a P.-en keresztül tör, gyönyörü szép hasadékvölgyet képez, melynek meredek, sziklás s szaggatott hegyoldalai a legszebb tájképi részletekben bővelkednek. A szoros legjellemzetesebb részletei a Ligari és Szokolica (Sólyomkő) sziklák. A folyó két partján 5-600 m.-nyire felmeredő hegyek lejtóit és gerinceit részint fenyvesek boríták, részint sziklásak és kopaszok. Legmagasabb csúcsa a Koronahegy (982 m.). A Dunajec folyása itt igen rohamos. A P.-et szépsége miatt igen sűrün látogatják. A szoros elején a Vörös klastrom (l. o.) áll.
(ol.) a. m. tele, teljes.
(ejtsd: -ca), város Siena olasz tartományban, 14 km.-nyire Montepulcianótól, (1881) 3256 lak. Benne született II. Pius pápa, aki a helységnek 1462. városi jogokat adott, azt püspöki székhellyé tette és a most düledező domot, a püspöki palotát, a Palazzo pubblicot és a pompás Palazzo Piccolominát építtette. A dom kincsei a korai renaissance műiparára nézve valóságos muzeumot alkotnak.
Ágost olasz jogtudós, szenátor és római egyetemi tanár, szül. Chietiben (Abruzzók) 1840 jun. 20. Szülővárosában és Nápolyban tanult. 1860. beállt önkéntesnek Garibaldi seregébe s a volturnói csata után a nápolyi közoktatásügyi miniszter titkára lett, majd ugyanily minőségben a torinói államminisztériumba nevezték ki. Ekkor irta: Sa la pena di morte és Il progresso del diritto publico e delle genti, mire (1865-66) a modenai egyetemre a nemzetközi jog tanárává nevezték ki. Katedráját csakhamar elhagyta s részt vett az 1866-iki hadjáratban, melynek befejeztével ismét visszatért az egyetemre, honnan 1870. Nápolyba helyezték át. 1883. képviselő, 1885. szenátor. Az 1896. Budapesten tartott nemzetközi békekongresszuson az olasz szenátust képviselte; 1885 óta az oxfordi egyetemnek is tiszteletbeli doktora. Irta: La storia degli studi del diritto internazinola (1869); La chiesa cattolica nel diritto comune (1870); Trattato de diritto internazionale (Róma 1876); Il diritto internazionale civile nel Codice francese e nell' italiano (u. o. 1878); La pena di morte negli Sati stranieri (u. o. 1880); Il Senato e le leggi sociali (u. o. 1886); Dell' insequamento nazionale (u. o. 1887); Sul duello (u. o. 1888); Della nullitŕ del testamento (2. kiad., u. o. 1890) stb.
Grazia, olasz irónő, lásd Mancini.
(ejtsd: pisz) Franklin, az É.-amerikai Egyesült-Államok 14. elnöke, szül. Hillsboroughban (New-Hampshire) 1804 nov. 23., megh. 1869 okt. 8. 1827. mint ügyvéd telepedett meg szülővárosában s már 1829. New-Hampshire állam törvényhozó testületének tagja, majd elnöke lett. 1833. a kongresszusba választották, ahol P. nemsokára mint a demokrata párt egyik kiváló tagja szerepelt. 1837-42. a szenátus tagja volt. Az 1852-iki demokratikus elnökválasztó gyülekezet P.-t elnöknek jelölte és az 1852 dec. választás alkalmából tényleg elnökké választatott. 1853 márc. 4. ünnepélyesen beigtatták hivatalába, de mint elnök nem felelt meg a várakozásoknak. Folytonos viszályok a külfölddel jellemezték elnökségét. V. ö. Hawthorne, Life of Franklin P. (Boston 1852).
Henrik Ágost, német könyvkiadó, szül. Altenburgban 1794 febr. 26., megh. 1850 máj. 12. Jenában orvostudományt tanult, 1813. Lützow seregébe lépett s a háboru után a 19.. porosz ezredben szolgált, 1821. az altenburgi önkéntes vadászoknál kapitány, 1831-ben örnagy lett, s mint ilyen, nyugalomba vonult. P. tovább vezette az atyjától P. János Frigyestől alapított könyvkiadó céget és nyomdát s megindította a P.-féle Universal-Lexikont, melynek két kiadását maga rendezte a sajtó alá.
Andrea, l. Orsini.
több ókori vidék elnevezése, különösen: 1. Makedoniában; 2. a Pangaios folyó mellett, ezt a makedonok által kiszorított P.-beliek alapították a VII. sz.-ban, jelentékenyebb városai voltak Fagrosz és Pergamosz; 3. Sziriának északi részében az Orontes jobb partján.