Coloradóban a Rocky Mountains egyik 4312 m. magas csúcsa. Azt tervezik (1896), hogy a P.-t átfúrják, hogy Colorado Cityt és Cripple Creek-et alagúttal összekössék. Ha megépül az alagút, hossza 48 angol mérföld lesz.
(franc. Piquet), kis csapatosztály, amely azonnal való felhasználásra készen áll. Az előörsi szolgálatban azon nagyon alosztályokat nevezik P.-nek, amelyek az előörs zöme és a tábori örsök között állanak s rendeltetésük az utóbbiaknak támogatása. - P. mint kártyajáték, l. Piquet.
a máter neve Görögországban.
az állatokon általában az a megkeményedett bőrképlet, amely egymást cseréprzsindelyfedélszerüen fedi. Állományuk majd csont (hal), midőn irhából keletkeznek, majd szaru (gyik, kigyó, Pholidotus emlős), majd pedig chitin (rovarok, lepkék). A csont P.-ek különböző nagyságuak és alakuak lehetnek. megkülönböztetnek kerek (cikloid), fésüs (ktenoid), lapos (plakoid), zománcos (ganoid) stb. és különösen a halak ismeretére igen fontos (l. Halak.) A szaru-P.-ek az epidermis elszarusodott sejtjeiből áll, bennük véredények és idegenek sohasem végződnek. - P. a botanikában, l. Hajszálképlet.
l. Pillangók.
(növ.), ősvilági fa, l. Lepidodendron.
(növ.), igy nevezi Gönczy a Lepigonum Fr. növényt, a görög szó tövét (lepis a. m. pikkely) húr szóval kapcsolván össze, mert az Alsinefélék körében a génuszok neve gyakran húr alapszóval képződik (lúdhúr, tyúkhúr, homokhúr), L. Buda.
l. Ichtiózis.
a katonai süvegek, különösen a sisakok ércpikkellyel borított állszíja- célja az arcot oldalvágások ellen oltalmazni.
(Psoriasis vulgaris), igen elterjedt, makacs és a legtöbbször nehezen vagy egyáltalában nem gyógyítható, de azért egészben véve jóindulatu bőrbetegség, amely a bőr különböző helyein és különböző nagyságban fellépő, különböző alaku, élesen határolt, a bőr felszine felé kevéssé kiemelkedő, lapos beszürődményekből áll, amelyek erősen fénylő, gyöngyház fényü, szürkésfehér szinü felhámlemezektől, pikkelyektől vannak fedve, amely lemezek rendes körülmények között maguktól nagy tömegekben válnak le, de különben is könnyen lekaparhatók, és ilyenkor az alatta levő lobos beszürődmény mint egy vörös, több apró pontocskákból vérző felület látható. A betegség (l. Bőrbetegségek mellékletén 6. ábra) rendesen kis veres foltokkal kezdődik, amelyek kezdetben az ujj nyomása alatt elhalványodnak, és csakhamar a jellegzetes korpázást, lepikkelyezést mutatják, P. punitata; ezen elsődleges kivirágzások azután perifer irányban folyton nagyobbodnak, amidőn az egyes folt egy csepphez lesz hasonló, P. futtata; ha még nagyobb lesz, egy pénzdarab alakját veszi fel, P. nummularis. Több ilyen szomszédos folt összeolvadása által karélyos, lebenyes alakok jönnek létre, P. figurata, gyrata; ha a betegség igen nagy fokot ér el, az egész bőrfelületet elfoglalhatja, P. diffusa és universalis, amidőn az egész köztakaróból alig marad egy pár ép hely vissza. A foltokra nézve mindig jellegzetes a perifer növekvés, valamint, hogy a nagyobb foltok, ha egy bizonyos kiterjedést elértek, a középen visszafejlődnek; ilyenkor sokszor gyűrüalaku kivirágzások keletkeznek, P. annulata. A P. rendesen már a gyermekkorban kezdődik, néha azonban később lép fel. Kedvenc fellépési helye a végtagok feszítő oldala, a hajzatos fejbőr és a keresztcsont, különösen pedig a könyök és a térdkalács tája; a betegség rendesen itt kezdődik, és ha nagyobb foku P.-nál a kezelés által a többi kivirágzásokat el is tüntetjük, a könyökön és térden rendesen maradnak vissza egyes plakkok, amelyek minden kezeléssel dacolnak.
A gyógykezelésnek igen nagy szerepe van a P.-nál. A kezelés kétféle, helybeli és általános, amelyek közül az első a fontosabb, megjegyezvén, hogy igazán radikális helybeli kezelés legykönnyebben csak kórházban, v. valamely gyógyintézetben, és csak nehezebben vihető keresztül otthon. A helybeli kezelés két részből áll. Az első a korpák és peidermismasszák eltávolítása és a bőrnek fellágyítása, hogy azután a második rész, t. i. a gyógyszereknek direkt a megbetegedett helyekre való alkalmazása, teljesen hatásos lehessen Általános szabály a helybeli gyógykezelés megkezdésénél, hogy egy éppen kitörésben levő psoriasist nagyon izgató szerekkel nem szabad kezelni addig, mig nem látjuk, hogy az megállapodott, különben súlyosabb erupciókat okozhatunk. Az epidermismasszák és pikkelyek fellágyítása és eltávolítására a legalkalmasabbak a fürdők (esetleg kén, kátrány, szóda vagy Vlemikx-oldat hozzáadásával); a fürdőben a beteg magát szappannal és kefével jól ledörzsöli vagy ledörzsölteti, fürdő után esetleg pokrócokba lesz göngyölve, hogy megizzadjon és salicil-kenőccsel bekenve, ami az epidermist felduzzasztja, meglágyítja és a pikkelyek eltávolodását elősegíti. Ha ezen kezelést pár napig folytattuk és az egyes plakkokról a pikkelyeket elegendőkép eltávolítottuk, ami azoknak élénk piros szine által árulja el magát, akkor jő a gyógykezelés második része. A legkitünőbb szer a krizarobin, amelyet legcélszerübb 10% kenős alakjában az egész testre (a fej és kezek kivételével) jól bedörzsölünk naponta egy-kétszer, miközben a beteg ágyban marad. Ezen kezelést addig folytatjuk, mig a megbetegedett helyek, amelyek a kezelés első idejében a különben ibolyaszinüre festett köztakarón mint világos foltok mutatkoznak, szintén ugyanolyan szinüek lesznek, mint a többi bőr. Az arcra, a hajzatos fejbőrre és kezekre legjobb precipitat kenőcsöt alkalmazni. A kriz robinon kivül a kátrány, a pyrogallus és a naftal is igen jó szerek, de az előbbit egyik sem közelíti meg, másrészt meg alkalmazásuk, különösen a két utóbbié, nagyobb bőrfelületre mindig csak nagy óvatossággal történhetik. A belső szerek közül legtöbbet ér az arzén, bár megjegyezzük, hogy a belső szerelés egymagában nem elégséges a P. kezelésére. Újabba a jódkáliumot nagy adagban ajánlják, amelynek hatása azonban még nincsen minden oldalról bebizonyítva.