Mátyás, a budapesti egyetemen a természetrajz volt tanára, szül. Grazban 1733., megh. Budapesten 1788-ban. 17 éves korában a jezsuita rendbe lépett s a rend eltöröltetése után a Terezianumba ment vallástanítónak. A bölcsészet-doktorátus kiérdemlése után Budára a természetrajzi tanszékre nevezték ki. Művei: Historiae naturalis conspectus (1775); Iter per Poseganam Slavoniae provinviam mensibus jonio et julio 1782 susceptum eetc. (Mitterpacher-ral együtt Buda 1783).
tetszőleges keresztmetsztü, de - mint oszlop - különálló alátámasztása valamely tehernek. A középkori, különösen a csúcsíves építészetben az oszlopot helyettesíti, de oly szigoru törvényeknek, mint az, nincs alávetve. Tömege sokkal nagyobb, mint az oszlopé és igy különösen boltívek és boltozatok alátámasztására, melyeknél nemcsak mindig függőleges, hanem sokkal veszedelmesebb oldalnyomások is vannak, igen alkalmas. Vannak négyszögü, sokszögü, hengeralaku P.-ek és olyanok, melyek mintha több, egymással összekötött oszlopból volnának szerkesztve. Ez utóbbiakat főleg a csúcsíves építészet kedveli; P.-kötegnek, P.-nyalábnak vagy oszlopkötegnek, oszlopnyalábnak (l. o.) hivják az ily szerkezetü P.-eket (l. Csúcsíves építészet). Éppen ugy tagozzák, mint az oszlopokat; van tehát P.-lábazat, P.-törzs és P.-fej. Mindezeket azonban sokkal szabadabban alakítják, mint az antik oszloprendszerek hasonnevü tagozatait. Tömegük miatt ritkán monolitok a P.-ek; többnyire quáderekből vagy téglákból falazzák azokat (l. még Contrefort). Hidak boltozatának vagy vasszerkezetének alátámasztásait szintén P.-eknek hivják. L. Hídpillér.
XIII. KÖTET vége