görög lirikus, l. Pindaros.
Péter álnév, l. Wolcot.
(Pindar), görög költő, szül. Tébében Kr.e. 522. az Aigidák nemes családjából, melyben a fuvolázás művészete apáról fiura szállt. 506. Athénbe került, hol jeles tanítói voltak: az énekben Agathokles, a zenében a hires Lasos, a karvezetés gyakorlati részében Apollodoros, ki az u.n. kiklikus kardalok vezetésével (az éneklők köralakban állottak) P.-t bizta meg. Ilyen műveltséggel husz éves korban megszólalt a költő és késő agg koráig szakadatlan tevékeny volt. Többnyire Tébében lakott, de nem ritkán kereste fel a szomszéd városokat, sőt a művelt külföldet is, melynek fejedelmei versenyeztek görög társaikkal a hódoló tiszteletben P. iránt. Makedoniai Amyntas, a tesszálai Aleuádok, kirenei Arkasilas, agrigentumi Theron és szirakuzai Hiero elhalmozták kitüntetésekkel, sőt az utóbbinak udvarán 4 évet töltött (476-472). Igy halt meg, mint az egész művelt világ dédelgetett kedvence, 442. Argoszban. Művei között, melyeket alexandriai kiadó 17 könyvbe osztottak be, volt himnusz, paean, ditirambus, enkomion, hiperchema, threnodion, szkolion és epinikion (diadalmas óda). Mig azonban a többi művekből csak töredékek maradtak ránk, birjuk a diadalmas ódák 4 könyvét, melyek a nagy nemzeti versenyek győzteseit ünneplik: 14 az olimpiai győzteseket, 12 a pítiai, 11 a nemeai és 8 az isztmoszi játékok daliáit. Előadásra készültek, v. mindjárt a hely színén, v. a győztesnek szülővárosába való bevonulásakor, de azért csak a szó legnemesebb értelmében mondhatók alkalmi költeményeknek. Nyelve az ugynevezett delfibeli szójárás (az epikus, eol és dór nyelvjárások keveréke) és finoman simul a gondolatokkal dúsan telitett képekben (kivált perszonifikációkban gazdag) eszmemenethez. P. hatása minden népek és idők irodalmára csakis a bibliával és Homerosszal hasonlítható össze.
É-i Görögország főhegysége Tesszália és Epiros határán, melyből az Acheloosz és az Inachosz fakad; szorosabb értelemben a P. csak az a körülbelül 150 km. hosszu hegylánc, mely Mecsovontól Veluchiig húzódik, több párhuzamos kiágazással, de az újabb orográfia a P. elnevezés alá összefoglalja mindazokat a balkánfélszigeti hegyeket, melyek Ény-ról DK-re vonulnak.
a Dvina jobboldali 528 km. hosszu mellékfolyója. Vologda kormányzóságban a Csernaja és Bjelaja összefolyásából ered, átlépvén Arhangelszkbe, fölveszi a Julát és Poksengát és Uszt-P.-nál torkollik; 465 km.-nyi hosszuságban hajózható.
Fülöp, francia elmeorvos, szül. St. Andrében 1745 ápr. 20., megh. Párisban 1826 okt. 25. Toulouseban és Montpellierben tanult, 1791. a Bicetre, 1794. a Salpetriere őrültekházának igazgatója lett. Az addig szokásos kegyetlen elbánás helyett az őrülteket emberhez illő módon kezelte s gyógyításukban először kisérlette meg a pszichikus módszer alkalmazását; ennek a fontosságát fejtegeti: Traité médico-philosophique sur l'aliénation mentale (Páris 1791) című művében; a Nosographie philosophique (6.kiad. 1818) pedig korszakot jelölt a francia orvostudományban. P. szerkesztette egy ideig a Gazette de sante című folyóiratot is.
(franc. Pignerol), a hasonló nevű kerület (133 353 lak.) fővárosa Torino olasz tartományban, a Cotti Alpok K.-i lábánál, vasútvonal mentés; püspöki székhely, (1881) 12 003 lakossal (környékével együtt 17 039 lak.) katonai lovaglóiskola, egy régi székesegyház, kivüle még 13 templom, Brignone tábornok emléke (mintázta Tabacchi), gimnázium, liceum, főreáliskola, műegyetem, selyem-, gyapot-, gyapjuipar, bőr- és papirgyárak pálinkafőzés, élénk kereskedelem ezekkel az ipari terményekkel, fával, szarvasmarhával, borral, gabonával, sajttal és hüvelyes veteményekkel. P. egy apátság körül (Pinerolium) keletkezett, 1713-ig fontos erősség volt; 1536-ban a franciák elfoglalták s 1574-ig birták; 1631-1693. és 1801-14. szintén a franciáké volt s állami fogházul szolgált (itt voltak elzárva a híres vasálarcos, Fouqué, Lauzun stb.). A P. környékén fekvő alpesi völgyekben 25 000 wallisi lakik. V.ö. Carutti,Storia della citta di P. (Pinerolo 1893).
(növ.), l.Fenyőliget.
(ejtsd: pengré) Guy Sándor, francia csillagász, szül. Párisban 1711 szept. 4., megh. 1796 máj. 1. Pappá és 1735. Senlisben a teológia tanárává lett, de tanszéket a jansenisták vitatkozásaiban való részvétel miatt ott kellett hagynia. 1745. a rouneni akadémia csillagászává lett. 1751. rendje Párisba hivta vissza, hogy a St.-Genevieve apátságban csillagvizsgálót rendezzen be; itt 40 évig működött. 1754-57-ig État du ciel címen az első hajósnaptárt szerkesztette, azután főkép üstökösök észlelésével és számításával foglalkozott; a L'art de vérifier les dates új kiadása számára 2000 évre a nap- és holdfogyatkozásokat számította; mint a tengerészet geográfusa több utazásban vett részt. Az említetteken kívül még egy ily címü müvet is irt: Cométhographie (Páris 1783,2 köt.); a Historie de l'astronomie du XVII. siecle (u. o. 1790) befejezetlen maradt.
L. (növ.), l. Hizóka