kisközség Beszterce-Nászód vármegye jádi j.-ban, (1891) 686 német lak. Erdős völgyben fekvő kis sós fürdőjének vize igen tömény konyhasós viz, melyet görvélykóros bántalmak ellen sikerrel használnak. Van 3 tükörfürdője és 6 fürdőszobája.
Fortunát, horvát zeneszerző, szül. Csáktornyán 1790., megh. 1867. Már mint ferencrendi kispap sok horvát templomi éneket szerzett. A miseének szerzéséből 1848. harci dalokra és indulókra csapott át. Pécsett kezdte s 1860. Verőcén mint zárdafőnök fejezte be legnagyobb művét, a Templomi lirát. 500-nál több templomi éneket és misét irt.
l. Kádárság.
1. Kálmán, egyházi iró, kegyesrendi tanár, szül. Tisza-Várkonyon 1854 ápr. 30. Középiskoláit Kecskeméten végezte, 1871 belépett a rendbe, pappá szentelték 1878-ban. Tanított a veszprémi, kecskeméti és budapesti gimnáziumokban; jelenleg az utóbbi a magyar irodalom és bölcselet tanára. A budapesti kat. kör 1891. alelnökévé választotta; tagja a Szt.-István-társulat tudományos és irodalmi osztályának. Számos, a lapokban és gimnáziumi értesítőkben megjelent iránycikkein, tárcáin, költeményein és értekezésein kivül önálló művei: Szent László király a magyar költészetben (Budapest 1892); Vörösmarty realizmusa (u. o. 1891); A bűnbánat költészete (u. o. 1894); Irodalmunk a milleniumig (u. o. 1896); Mult és jövő (u. o. 1896); A szinész (Kecskemét 1886); A sikkasztó (Budapest 1895); Stilisztika és olvasókönyv (2 rész, u. o. 1892-1893); Rhetorika és olvasókönyv (u. o. 1895); Poetika és olvasókönyv (u. o. 1896).
2. P. Sándor, iró és archeologus, szül. Etesen (Nógrád) 1841 márc. 17. Budapesten jogi tanulmányokat végzett és 1867 gyakorló ügyvéd Szécsényben. Mint iró és régész egyaránt szülőföldje népének, palócságnak multjával és jelenével foglalkozik. Nógrád vármegye számos helyén önálló kutatásokat végzett és ezzel, nemkülönben gyüjtés útján tekintélyes prehisztorikus gyüjteményt hozott össze. Kiterjed a kőkorra (neolitkor), bronz- és vaskorra (összesen 1200 válogatott darab) és nagy feltünést keltett ugy az 1875. évi grazi kiállításon, mint az 1876. tartott budapesti antropologiai és régészeti kongresszuson. Kutatásai alapján helyezkedett a palócokat illető egészen önálló és eredeti álláspontjára (lásd Palócok). Irodalmi működése kettős irányu, részben archeologiai, részben folklorisztikus. Az első csoportból kiemelendők: Nógrádvidéki régészeti kutatások (Arch. Ért. új f. VII. 1887) és Losonc az Árpád-házból származó királyaink idejében (Losonc és Vidéke, XV. évf.); a másodikból: A palócokról (Budapest 1880); Eredeti palóc mesék (Losonc 1891); A palóc születése, házassága és halálozása (Ethnographia, 1891). A két irán közt középen állott Toldi Miklósról irott nagyobb szabásu tanulmánya, melyet a Kisfaludy-társaságban olvastak fel.
az új portugál ezüst cruzado (l. o.) neve.
(ejtsd: -rikkió), tulajdonképpen Bernardino Betti Biagi, olasz festő, szül. Perugiában valószinüleg 1455., megh. Sienában 1513 dec. 11. Ugy látszik, Fiorenzo di Lorenzo umbriai festőnek volt tanítványa, azután Rómában Perugino vezetése alatt a vatikáni Sixtus-kápolna két freskóképét készítette el. Csakhamar nagy kedveltségre tett szert és a pápai családok elhalmozták megrendelésekkel. 1498 körül visszatért Umbriába és az ottani városok templomai számára oltár- meg freskóképeket festett. 1501. a spellói székesegyház egy kápolnáját díszítette freskóképekkel. 1502. Piccolomini bibornok a sienai székesegyház könyvtárának kifestésével bizta meg. 1507. fejezte be ezen legkitünőbb művét. 10 nagy, kitünő állapotban fönnmaradt festményen II. Pius pápa (Piccolomini Aeneas Sylvius) történetét ábrázolta. Állítólag Rafael is közreműködött készítésüknél. Nagy, eredeti művész nevére nem tarthat igényt, de mindig kedves látványt nyujt szemlélőinek. V. ö. Vermiglioli, Memorie di Bernardino P. (Perugia 1837); Schmarsow, Raffael und P. in Siena (Stuttgart 1880); u. a., Bernardino P. in Rom (u. o. 1882).
l. Pintyfélék.
(Fringillidae), az éneklő verébalkatuak rendjébe tartozó kúpcsőrüek egyik családja. Csőrük kúpos, tövén emelkedett, a kávák szélei simák, fogkimetszés nélkül, 9 első rendü evezőtollal, amelyek közt rendszerint az első három a leghosszabb. Farkuk rövid, legföljebb közép hosszuságu, a csüd hátul táblás. Kis madarak, jó röpülők és többnyire költözők. Többnyire magvakkal táplálkoznak, a rovarokat sem vetik, sőt költés idejében fészeklakó fiókukat azokkal as táplálják. Fészkük sokszor mesteri, néha egyszerü, gondatlan (veréb). Ausztráliai régiót kivévén, egész világon elterjedvék. 74 nembe tartozó 510 faj ismeretes, melyek közül Magyarországban 15 nembe foglalt 30 faj ismeretes eddig; és pedig: a zöldike (Ligurinus chloris L.), magtörő P. (Coccothraustes vulgaris Pull.), erdei P. (Fringilla coelebs L.), hegyi P. (Fr. montifringilla L.), tengelice (Carduelis elegans Steph.), fehértorku tengelice (C. albigularis Mad.), csíz (Chrysomitris spinus L.) sárgacsőrű kenderike (Acanthis flavirostris L), közönséges kenderike (A. cannibina L.), lenike (A. linaria L.), szibériai lenike (A. exilipa Couers), havasi pinty (Montifringilla nivalis, veréb (Passer domesticus L.), mezei vagy árva veréb (P.montanus L.), kerti pinty (Serinus hortulanus Koch.), rózspirók (Carpodus erythrinus Pall., C. roseus Pall.), keresztcsőr (Loxia curvirostra L.), vastagcsőrű keresztcsőr (L. pytiopsittacus Bechst.), sávoltcsőrü keresztcsőr (L.bifasciata Brehm.), közönséges pirók (Pyrrhula major L.), fenyves P. (Pinicola enucleator L.) vastagcsőrü nádi sármány (Emberiza palustris Cav.), közönséges nádi sármány (E.schoeniclus L.), citromsármány (Emb.citrinella L.), kerti sármány (E. hortulana L.), Emberiza cia L., kölesi sármány (E. miliaria L.), havasi sármány (Plectrophanes nivalis L.). Ide tartozik továbbá számos kedvelt szobamadár is, melyek közt a kanári a legismertebb. V.ö.Frivaldszky J., Aves Hungariae és Kohaut R., Magyarországi madarak meghatározó könyve. V.J.
(növ.), l.Gyujtoványfű és Medveszáj.
l. Pintyfélék és Özvegy pintyőke.