kétbázisu szerves savak C7H12O4 összetétellel.
Tourn. (növ.), l. Fenyőfa és Répafenyő.
(lat., röviden pinx., v. p.) a.m. festette; festményeken, rézkarcokon vagy fametszeteken rendesen a művész neve mellé van írva.
a Salzach hosszanti völgye és annak mellékvölgyei Salzburg osztrák örökös tartományban; D-en a Tauern-lánc, É-on a szelidebblejtőjü Kitzbüheli Alpok határolják.Felső-, Közép- és Alsó-P.-ra oszlik. Alsó része Taxenbachig keskeny és sziklás.Lenden alul a folyó É-i irányba csap át; e részében a völgyet a beléje torkoló mellékvölgyekkel együtt Pongaunak hívják; ez Werfenig nyulik. E helység alatt a folyó a Lueg-szorosba lép át és ennek elhagyása után a széles salzburgi hegyüstbe jut el. Gollingnál van a hires gollingi vízesés; St.-Johann im Pongaunál a Liechtensteinklamm és Taxenbachnál a nem kevésbé érdekes Kitzlochklamm. A P.-n vasút vezet át.
l. Osztrák ló
Ausztria szarvasmarha fajtáinak egyik lebecsebbje, melyet nálunk is nagyban tenyésztenek. Tulajdonképeni hazája Salzburg, ahol pinzgaui és pongaui, vagy nagy és kis törzset különböztetünk meg. A P. piros-tarka szinü, több oldalu marha, mert elég jól igázható, könnyen hízik és jól tejel.
(állat, Hirudo L.), szoros értelemben véve a gyógyászatban itt-ott még most is alkalmazott orvosi P. vagy nadály, tágabb értelemben a Hirudo-nemnek valamennyi faja. A nem főbb jellemvonásai az elül keskenyebb, hátul szélesebb, leggyakrabban 95 gyűrűből álló lapitott test, melynek 4 gyűrűje a fejlebenyre esik. Az 1., 2., 3., 5. gyűrű egy-egy szempárt visel. A bélcsatornáról 10-11 pár vakbél lóg le, melyek közül az utolsó igen hosszu. Gyomra keskeny. Nyugalomban a test olajbogyóra emlékeztetően húzódik össze. Ez idő szerint mintegy 30 faját ismerik a föld forró és mérsékelt tájairól. Az orvosi P. (H. medicinalis L.) szine igen változó, de alapszine szennyes sárgásbarna, majd inkább szürkésbe, majd zöldesbe megy át; oldalain világosbarna csík vonul végig s ez feketén szegett; hátán rendesen mindkét felöl három piros, feketén pettyezett hossz-szalag fut végig. Nagy álkapcsai 80-90, de leggyakrabban 86 hegyes foggal fegyverzett. Ha teljesen kinyulik, 10-20 cm. hosszu. A szinváltozatra való tekintettel mintegy 60 fajtáját különböztetik meg, melyek közül legismertebbek: 1. a német P. (H. medicinalis Sav.) hátán hat rozsdavörös hossz-szalaggal és hasán fekete vagy feketésen pettyezett. Hazája Német-, Francia-, Svéd-, Orosz-, Angolország és Dánia. 2. A magyar P. (H. officinalis Sav.), hátán négy piros vagy barna hosszsávval, hasa olajzöld egyszinü. Hazája Dél-Európa. Legjobban szereti a növényektől benőtt állóvizeket és patakokat. Meleg nyári napokon élénken uszik.Fiatal korában hidegvérü állatok vérével táplálkozik, kinőtt korában azonban már a meleg vérüekével. Bőrmirigyeiből nyálkát választ el. Időnkint vedlik. Tavasszal párosodik, és a párok egymást kölcsönösen termékenyitik. A párosodás után elhagyja a vizet s a nedves parti talajba mászik, ahol jul.-aug. lerakja coconjait (l. o.). Coconjai 2-3 cm. hosszuak, külső burkuk a bőrmirigyek szivacsszerüen megkeményedett váladékából áll, belsejükben pedig 5-15 kis petét zárnak. A fiatalok 6-8 hét mulva kimásznak s oly lassan nőnek, hogy orvosi használatra csak három év mulva válnak alkalmassá, ivarérettségüket pedig ötéves korukban érik el. Egészben véve 12-20 évet érhet meg. Piocás tavakban tenyésztik, amelyekban ellenségei ellen védelmezik a kis halakkal és békaporontyokkal etetik.Egyik-másik tenyésztő elhullott lovat, szamarat, kérődző állatot vet a piocatenyésztő tóba, hogy egyszerre nagyon sok P. szivja tele magát. Télire a piócás tavakat befödik. A P. eltartására széles, vászonnal bekötött hengerüvegeket használnak, elküldésére leggyakrabban nedves vászonzacskókat s ezeket nedves mohával körítik. Régebben Német-, Délorosz-, Magyar- és Lengyelországból nagyon sok került a forgalomba; legtöbbet fogyaszt Páris; de a dunai tartományok is nagyon sokat fogyasztanak. Triest évenként mintegy 3 millió korona értéküt szállít. Igen sokat küld Európába Ausztrália, különösen Párisba és Londonba, de a legtöbb ausztráliait Amerika fogyasztja. Igen nagy P. nem ritkán majdnem egy egész órán át szí s ilyenkor 10 g. vért is vehet fel; a kisebbek 4,5-szer annyi vért szívnak, mint amennyit testük nyom, a nagyok azonban abban hagyják a szívást, ha 3,5-ször annyit szívtak, mint amennyi testsúlyuk. A fiatalok emésztése 3-5 hónapig, az idősebbeké 1,5 évnél is tovább tart. 2-4 hónap mulva ugyan megint szívóképesek, de teljes erejükhöz csak hosszabb idő multán jutnak. A P. orvosi használata nem nagyon régi; a párisi kórházakban 1829-36. évenkint 5-6 milliót használtak fel, jelenben azonban a fogyasztás nagyon megcsökkent. A dragonyos P. (H. interrupta Mog. Tand.) szinben hasonlít az előbbihez: hazája Algeria, Olasz- és Spanyolország, ahonnan Francia-, Angolországba és Dél-Amerikába szállítják. A szenegáli P. (H. mesomelas Vir.) fekete hátu, hazája Szenegál, ahonnan Franciaországba szállítják. A cejloni P. (H.ceylonica Mog. Tand) teste 98 gyűrüs; az esős évszak alatt a fűben, levelek alatt és fákon tartózkodik s az embert is megtámadja. L. még Lópióca.
vagy nadályok (állat, Discophora, Hirudinea), a gyűrüs férgek osztályának egyik alosztálya. Többé-kevésbé lapított testüknek külső ízeltsége majd elmosódott, majd szembetünő, de külső gyűrüknek kisebb-nagyobb csoportjai alkotnak egy valódi szelvényt. A test hátulsó részein a tapadásra szolgáló egy korong van jelen, amelyhez hasonlót, de kisebbet találunk a test mellső végén, a szájnyiláskörül is. Sem lábcsuklyóik, sem sörtéik vagy karmaik nincsenek, valamint hiányzanak a tapogatók s majdnem kivétel nélkül a kopoltyufüggelékek is. A cejloni P. kivételével valamennyien vízben élnek és legnagyobb részük édesvizi. Táplálékuk főleg nedvekből kerül ki, nevezetesen más állatok véréből; de vannak valódi ragadozók is. Helyváltoztatásuk vagy araszolással vagy úszással történik. Számuk mintegy 100-ra tehető. Felosztatnak: 1. állkapcsos piócákra (Guathabdellidae), ide tartozik az orvosi pióca (Hirudo medicinalis L.), az Aulastoma, Haemopis és Nephelis; 2. orrmányos piócákra (Rhynchobdellidae), kitolható garattal, ide tartozik a Clepsine Sav., piscicola Blainv.-; 3. kopoltyus piócákra (Branchiobdelli lae), szájkorong nélkül, idetartozik a Branchiobdella Od., mely a folyami rákon élősködik. A hazai piócákra vonatkozólag v. ö. Örley L. és Apáthy J. dolgozatait.
a dimetilanilinnek réz-sókkal való oxidálása után keletkezett metil-tetra-, penta-pararozanilin keveréke. Metilvioletnek (l.o.) is nevezik. A sebészi és szemészi gyakorlatban mint antiszeptikus és genyedést csökkentő szer jön alkalmazásba, sőt rosszindulatu, nem operálható daganatokba be is fecskendik oldatait; gümös fekélyekre is ecsetelik. 1:1000-5000 oldatok használtatnak, hintőpornak 0.1-1.0 gramm 100 grammra
l. Függőón.