(állat) a. m. fészekhagyók (l.o.)
L. (növ.) a. m. bors (l.o.); P. Aethiopicum a. m. szerecsenbors, l. Habzelia; P. album a hámozott fehéres bors; P. caudatum a kubébabors; P. Hispanicum a. m. paprika; P. Jamaicense a. m. szegfűbors; P. Malabaricum a legjobb fajta bors; P. melegueta l. Paradicsommag; P. nigrum a. m. fekete bors, l. Bors.
(növ.), l. Borsfélék.
mindaz a dísz és ékesség, melyet a nők szépítésükre használnak; nyomaival már a legrégibb korban, s a legfejlenetlebb népfajoknál is találkozunk. A népek és fajok szokásai, műveltsége, meg az éghajlat minősége szerint is a P. nagyon különböző; maga a szó eredetére nézve azonos a bors (Piper) latin nevével, amennyiben ez egykor fűszer volt, amit csak a gazdagok fizethettek meg és használhattak. L. még Illatos szerek.
(hexahidropiridin), a borsban előforduló vegyület, mely akkor képződik, ha a piridinnek sósavas oldatát ónnal redukáljuk, ugyszintén ha a piperin alkoholos oldatát káliumhidroxiddal sokáig főzzük; képlete C5H11N. A P. csaknem szintelen, borshoz hasonló szagu, vizzel és borszesszel elegyíthető folyadék; fp. 106°, fs. 0.881. Savakat telíti és ekkor a megfelelő P.-sók származnak, amelyek vízben többnyire oldhatók.
a különféle borsfajokban található és a fekete borsból (Piper nigrum) alkohollal kivonható vegyület. Mesterséges úton a piperinilklorid és piperidin egymásra hatása révén kapják. Képlete C17H19NO3. A P. szintelen kristályos test, op. 128° borszeszben oldódik és oldata csípős, borsízű. Alkoholos oldatban káliumhidroxiddal főzve piperidinre C5H11N és piperinsavra C12H11N és piperinsavra C12H10O4 szétbomlik.
(növ.) l. Borsfélék.
város Róma olasz tartományban, a Pontini-mocsaraktól K-re, a Monti Lepini D-i lábánál, az Amaseno jobb partján, vasút mellett, (1881) 5732 lak., 4 km-nyire tőle a régi Fossa nuova zárda van, amelyben Aquinói szt. Tamás meghalt.
(franc.) a. m. borszívó (l.o.).
Nyikolajevics Sándor, orosz irodalomtörténetiró, szül. Szt.-Pétervárt 1833. Iskoláit szülővárosa egyetemén végezte, melynek később tanára lett ugyan, de ez állását Tolsztoj gróf közoktatásügyi miniszter reakcionárius intézkedései miatt odahagyta. P.-t az akadémia sietett tagjai közé beválasztani, de Tolsztoj ezt a választást nem erősítette meg, ugy hogy az érdemes tudós csak 1880., Szaburov minisztersége alatt foglalhatta el helyét. P. nagy érdemeket szerzett az irodalom történetének kutatásával. Jelenleg a Vjesztnjik Jevropy c. folyóirat tényleges szerkesztője (a névszerinti szerkesztő Sztaszjulevics). Könyvalakban megjelent művei közül felemlítendők: Isztoricseszkije ocserki. Karakterisztjiki literaturnih mnjénjij ot 20 do 50 godov (Történeti rajzok. A 20-50-es évek irodalmi felfogásainak jellemzései, Szt.-Pétervár 1890); Iz isztorii narodnoj povjeszti (A népies elbeszélések történetéből, u. o. 1887); Isztorija Szlavjanszkih literatur (A szláv irodalmak története, második kiadás u. o. 1880); Bjelinszkij, jevo zsiznj i perepiszka (Bjelinszkíj élete és levelezései, u. o. 1876); Obscseszttvennoje dvizsenije u Rosszii pri Alexandra I. (Az I. Sándor korabeli társadalmi mozgalom, u. o. 1885); Odná iz zádács russzkoj intjelligencii (Az orosz intelligencia egyik feladata, Pszkov 1887); Az orosz etnográfia története (oroszul 1892-94. 4. köt.). - P., frank háznagyok, l. Pippin.