Imre, pedagogus és filologus, szül. Budán 1845. A gimnáziumot Budán, egyetemi tanulmányait a bécsi egyetem bölcsészeti karán végezte, hol Bonitz és Vahlen filologiai szemináriuminak tagja volt. Miután a latin és görög nyelvből tanári képesítést nyert, Eötvös József báró egy évre kiküldte Poroszországba és Hollandiába a tanítóképző és egyéb népnevelési intézetek tanulmányozására. Visszatérte után az akkor felállított modori tanítóképző intézethez nevezték ki tanárnak. 1873. az újra alakított aradi gimnáziumhoz, innen 8 évi működés után a budapesti II. kerületi gimnáziumhoz került. 1885. a pozsonyi gimnázium igazgatójává és 10 évi igazgatói működés után a pozsonyi tankerület főigazgatójává nevezték ki. Theokritos, Catullus, Vergiliusra, a régi latin költőktől alkalmazott alliterációra vonatkozó tanulmányokat, kritikai és ismertető cikkeket közölt a Philologiai és a Tanáregyesületi Közlönyben és a Magyar Szemlében; a latin és görög nyelv tanítására, a tanárképzésre, a tanügyi adminisztrációra és a tanügy történetére vonatkozó cikkeket közölt a Tanáregyesületi Közlönyben, a Magyar Tanügyben, a Középiskolában és az aradi és pozsonyi gimnáziumok értesítőiben. Azonkivül elterjedt iskolai könyveket adott ki: Latin stilisztika (1879); Anthologia Latina (4. kiad. 1895); Vergili Aeneidos l. XII. (jegyzetekkel 3. kiad. 1896); Latin stilusgyakorlatok (2. kiad. 1896); Latin nyelvtan és olvasókönyv (4. kiad. 1896); Latin-magyar szótár (1895).
(állat), l. Bibortetü.
(pyren), szénhidrogén-vegyület, amely a kőszénkátrányban található; kémiai képlete: C16H10. A tiszta P. szintelen v. kissé sárgás lemezkékből áll; op. 148-149°. Forró alkoholban is nehezen oldódik (33 sr.-ben), de az éter, benzol v. a széndiszulfid könnyen oldja; 360° fölött bomlás nélkül forr.
(ásv.), a gránátnak, nevezetesen pedig a melanitnak egyik változata.
Ezt a Bidassoa mellékén kötött békét a győzedelmes Franciaország (Mazarin) kötötte Spanyolországgal 1659. A békeszerződés értelmében Spanyolország Roussillonról és több határszéli városról Flandriában Franciaország javára lemondott; Spanyolország szövetségesei, a lotaiai herceg és Condé herceg kegyelmet kapnak és birtokaikat részben visszanyerik; XIV. Lajos francia király nőül veszi Mária Terézia spanyol hercegnőt, IV. Fülöp legidősebb leányát, aki azonban a spanyol trónra való igényeiről lemond. A P. betetőzte Spanyolország túlsúlyát Nyugat-Európában.
Európában DNy-i részében, melyet azért hivnak igy, mert a kontinenssel a Pirenei hegység köti össze; magában foglalja Spanyolországot és Portugáliát.
határhegység Francia- és Spanyolország közt, mely 450 km. hosszuságban, 20-110 km. szélességben K-ről Ny-ra, a Cerbcrefoktól (a Földközi tenger mellől) a Pamplonától É-ra fekvő Col de Betale hegyig vonul, s ott a Cantabriai hegységbe meg át. Három fő csoportra oszlanak: a Ny-i P. a Pis des Escalierstől (1478 m.) a Col de Betalig (868 m.) terjednek s aztán É. felé is kiágaznak: hűvös, esős éghajlatuk miatt erdők borítják. A K-i P. ismét három ágra bomlanak, melyeknek gócpontja a Col de la Perche hegyben van s fő irányukban a Cerbcre-fokig terjednek, melytől Ny-ra fekszik a dús növényzetéről ismeretes Monts Albcres (2785 m.). A középső P., az egész hegylánc 3/5 része, mind a két oldalán kiágazik: É-i fele forrásokban gazdag, s az alatta terülő mezőket bőséges eső öntözi, D-i oldala ellenben meredek és kopár. Az egész hegység legmagasabb emelkedése a 12 km. hosszu tömör gránit Maladetta (l. o.); továbbá az Essera-völgytől Ny-ra, a Pic des Posetes (3367 m.) s a Mont-Perdu (3352 m.), a Vignemale (3290 m.), stb.: a Pic du Midi de Bigorre (2877 m.) csúcsán obszervatorium áll. A hó-öv 2500-2800 m. magasban kezdődik, de azért glecserek 2300 m. magasban is vannak. A P. igen gazdagok tavakban, melyek azonban nem nagyok és 1550-2600 m. magasban fekszenek; folyóvizei legnagyobb (4/5) része. É. felé siet, s az Adour és Garonne útján az Atlanti-oceánba, az Aude, Tech és Tet folyókkal a Földközi tengerbe szakad. Völgyei csaknem mind keresztvölgyek, s egy részük lakott és járható, de a Középső P.-ben csak gyalogösvények és nehezen használható hágók vannak: két vasút szeli át: a Perpignan - Figuers és a Bayonne - San-Sebastian vonal; műutai közt legnevezetesebb a bayonne - pampionai, mely városokat különben a Roncesvalles-szoros is összeköti. Faunájuk: a farkas és a barna medve, a görény, a nyest, a vadmacska és egy zergefaj: továbbá a sasok, keselyük, baglyok, sólyom, fajdkakas, harkály stb. Geologiai alkotásuk szerint a P. középső részét leginkább nagy tömegű gránitsziklák teszik, Ny-on szilur- és devonképződés, É-on jura- és kréta-szisztéma az uralkodó. Körülbelül 250 hőforrás (11-77°C.) fakad a P.-ben, melyeket gyógyfürdőkben használnak föl; a nevezetesebbek Bagncres-de-Luchon, Cauterets és Eaux-Bonnes. A lakosság, legnagyobbrészt baszkok, igen gyér: fő foglalkozás az állattenyésztés (kecskék, juhok). A P. francia területe a Hautes- és Basses-Pyrénées, meg Aude, Aricge és Pyrénées-Orientales départementokhoz tartozik; a spanyol részén feküsznek Guipucoa, Navarra, Huesca, Lerida, Barcelona és Gerona tartományok.
belga eredetü bárói család, mely 1783. a bárói méltóságot kapta, 1823. pedig a magyar indigenátust. Tagjai közül említendők: P. Antal Lajos, osztrák táborszernagy, meghalt 1862. Ennek fia Jenő, lovassági tábornok, szül. Pesten 1821 jun. 6. 1837. lépett mint hadapród egy dsidásezredbe és részt vett az 1849-iki háboruban. 1862. őrnaggyá, majd táborszernaggyá és egyúttal Albrecht főherceg főudvarmesterévé tették, mely állásban azután közel 30 évig működött. Az 1866-iki háboru kitörésekor a főherceget Olaszországba kisérte, ahol a custozzai csatában különösen kitünt és Oliosi község elfoglalása és a Monte Vento rohammal való bevétele körül szerzett érdemeiért a Mária-Teréziarendet kapta. 1878. lovassági tábornokká lett. Albrecht főherceg halála után (1895) a Szt-István-rend nagykeresztjét nyerte. - P. Béla, szül. 1831., szolgálaton kivüli ezredes.
(Peiraieusz), Athén (ettől 7 km.-nyire) kikötővárosa Attika-Beoita görög nomoszban, a róla elnevezett biztos kikötő mellett, amelyet a 86 m. magas Munychia félsziget a Szaroni-öböl Faleroni részétől választ el, (1889) 34 569 lakossal, pamutfonással és szövéssel, gőzmalmokkal, hajóépítéssel, bőrcserzéssel, cognac- és likőrkészítéssel, Iparánál fontosabb a kereskedelme, amennyiben egész Görögország tengeri forgalmának csaknem fele itt pontosul össze. Bevitele (1893) 45 millió frankra rúgott (30%-kal kevesebb mint 1892.); fő cikkei a gabona, fa cukor, bőrök, papir, vasáruk és palackok. A kivitel (dohány, korpa, olaj) jelenléktelen. P., amelyet vasút köt össze Athénnel és Moreával, rendes és egyenes utcákból áll; van szinháza, tőzsdéje, gimnáziuma; azonkivül antik épületeknek is számos romja látható. A Themistokles által alapított P., amelyet Sulla Kr. e. 86. feldúlt, Munychia félszigeten állott. Csak 1835. alapítottak a régi város helyén egy újat, amely mostanig Görögország első kikötővárosává emelkedett.
(gör.), lázas állapot, lázroham.