(növ.), mitoszi növényszó. Szt. Iván tüzébe s áldozatul a vizbe is szokás dobni.
több görög város neve, nevezetesen Elei eparchia fővárosa Achaia és Ellisz nomoszban, termékeny síkságon, 20 km.-nyire Olimpiától, (1888) 12 647 lak. (mint község 25 515 lak.), gimnáziummal, jelentékeny mazsola-, bor- és narancstermeléssel, mely Katakolon kikötőn (9 km.-re P.-tól, mellyel vasút köti össze) át jut a kivitelre. Patrasszal és Olimpiával vasút egyesíti.
(gör.) a. m. aktinometer (l. o.).
kisközség Szabolcs vármegye nyirbátori j.-ban, (1891) 1357 magyar lakossal.
(pyridin, C6H5N), a P.-ek homolog sorozatának első tagja; közeli rokonságban áll a benzollal, amiért is szerkezetét illetőleg olyan benzolnak tartják, amelyben egy CH csoport egy nitrogénatommal van helyettesítve. Ennek megfelelőleg elfogadott szerkezeti képlete:
A P. legnagyobb mennyiségben a csontolajban található és nagyon sokféle módon képződik; igy igen sok alkaloidából P. kapható, ha azokat kálium-hidroxiddal száraz lepárlásnak alávetjük. Előállítása a csontolajból ugy történik, hogy annak higított kénsavval készült oldatát koncentrált nátriumhidroxiddal elegyítik és a kiváló olajos folyadékot szilárd káliumhidroxiddal való főzés után szaggatott lepárlásnak vetik alá. Kellemetlen szagu és égető ízü folyadék; fs. 0°-on 1,0033, fp. 114,8. Vizben és más oldószerekben könnyen oldódik és oldatából erősebb lúgokkal ismét kiválasztható. Lúgos kémhatásu; savak és némely sók (rézsók) irányában ugy viselkedik, mint az ammoniák. Erős bázis lévén, a különféle savakkal hőfejtés közben egyesül és ekkor a P.-nek sói keletkeznek. Alkoholos oldatban nátrium-amalgámmal redukálva piperidinné lesz, amelyből oxidációkor ismét P. képződik. A P.-ben egy hidrogénatom különféle egy vegyértékü gyökökkel helyettesíthető, amikor különféle P.-származékok keletkeznek, amelyeknek - a helyettesítő gyök helyzete szerint - számos izomérjét is ismerjük. Igy klórral, brómmal v. jóddal történő helyettesítéssel létre jönnek: klór- [C5H4CIN], bróm- [C5H4BrN] és jód-P.-ek [C514H4JN], amelyeknek különféle sói ismeretesek; ha a hidrogénatom a SO3H gyökkel helyettesíttetik, keletkezik a P.-szulfonsav [C5H4(CH3)N]; épp igy elő vannak állítva amido- [NH2] és oxi-származékai is. Ha pedig a P.-ben 1,2 v. 3 hidrogénatomot 1, 2, illetve 3 metilgyökkel [(CH3) v. etil, propil stb.] helyettesítünk, akkor a megfelelő homologokat kapjuk. A P.-nek ilyen homologjai a metil-P. v. pikolin [C5H5(CH3)2N], a dimetil-p. vagy lutidin [C5H5(CH3)N] és a trimetil-p. vagy kollidin [C5H2(CH3)3N], amelyek szintén bázisok, ugy hogy savakkal a P.-ben hasonlóan sókká egyesülnek és ekkor a megfelelő pikolin-, lutidin- és kollidin-sók keletkeznek. E bázisokat közös néven P.-bázisoknak nevezik és ezeknek száma, ugyszintén a belőlük származó vegyületeké szerfelett nagy. Magát a P.-t különféle vegyületeinek előállítására és kellemetlen, undorító szaga miatt az iparban főleg a technikai célokra szánt szesz denaturálására használják.
képzelt helység, az elmaradottság, kisszerüség megtestesítése.
(ásv.), vasszulfid (FeS2) és pedig szabályos rendszerbeli, mert ugyanolyan összetételü, csakhogy rombos rendszerbeli a vele heteromorf markazit (l. o.). A leggyakoribb szulfid-ásvány, mely ugy is mint telérásvány, ugy is mint kőzetekben elhintve nagyon közönséges. Kristályai igen változatosak, de leggyakoribb alakjai a pentagondodekaéder (pirioéder) és a hexaéder, azután az oktaéder, néha a diakiszdodekaéderben is kristályosodik. Vagy 70-féle kombinációban ismeretes. Lapjai gyakran sávosak. A kristályok átmérője néha 20 cm. Igen gyakori gömbös, vésded és egyéb alakokban, vaskosan, szemcsés szerkezettel. Elégszer mint szerves anyagok (ammonitok, fák) kövesítő anyaga is szerepel. Aranyhoz hasonló szinü szürkébe hajló világossárga, élénken fémes fényü, néha barnás-fekete; kagylósan törik, alig észrevehető hasadással a hexaéder irányában. Legkeményebb az összes szulfidok között. K. 6-6,5. Fs. 4,9-5,2. Gyakran tartalmaz egy kevés nikolt, kobaltot, rezet, ónt, arzént, talliumot, továbbá aranyat és ezüstöt ki is olvasztják, mint nálunk egyebek között Selmecbányán, Nagybányán és Zalatnán. Igen könnyen változik el különösen hematittá, limonittá, piroszideritté, de vasgáliccá is, mely esetben persze szétesik. Gyüjteményekben a nedvesség és fény tőle távol tartandó. Nagyon szép kristályok ismeretesek hazánkban Dognácskán, Selmecen, Felsőbányán, hiresek az elbaszigeti, a traversellai (Piemont), szt.-gotthardi piritkristályok. Nagy mértékben bányásszák nagyon sok helyen, nálunk különösen Moldován, Zalatnán. Legfőképen kénsavat gyártanak belőle, de némely helyen ként és vasgálicot. A régiek tűzkőnek használták, de szerepelt mint drágakő is még e század közepén, különösen Franciaországban. Az inkák Peruban tükörnek használták, ezért inkák kövének is mondják. A XVIII. sz.-ban mint ék-kő szűrön szerepelt; fülbevalókat, nyakláncokat készítettek piritből, mert egészséges hatást tulajdonítottak neki, innen az egészség-köve név.
(gör.), a régiek tűzköve, innen kapta a pirit ásvány a nevét, mert az volt tulajdonképen a tűzkövük, bár gyakran a P. név alatt a mai tűzkövet is értették.
l. Peirithoos.
(gör.), a. m. pentagondodekaéder (l. o.).