a. m. pirográfia (l. o.).
(franc., ejtsd: piruet), a táncművészetben gyors fordulat egy lábnak a hegyén; a lovaglásban a lónak hátulja körül való fordulata galopban. Az egyik hátsó láva mint pivot körül a ló több galopugrást visz véghez. Az egyik hátsó láb a pivot, a másik e körül fordul egy kisebb, az egyik első egy nagyobb s a másik első láb egy még nagyobb köríven.
szorosabb értelemben az augit nevü ásványnak és változatainak szinonimája, de tágasabb értelemben egy egész ásványcsoport neve, melynek ásványait első sorban az jellemzi, hogy épp ugy, mint az amfibol (l. o.), illetőleg az amfibolcsoport ásványai, ők is mész-, magnéziavas-biszilikátok, illetőleg ezeknek izomorf keverékei, csakhogy egyes kristálytani meghasadási tulajdonságra nézve eltérnek az amfibol-csoport névhez, a P.-eket augit-csoport ásványainak fontos kőzetelegyrészek. A kristályrendszerek szerint, melyben a P.-ek kristályosodnak, háromféle P.-t szokás megkülönböztetni: rombos, egyhajlásu és háromhajlásu P.-eket.
1. A rombos P.-ek ásványai: a) Bronzit, magnézium- és vasszilikátnak (MgSiO3+FeSiO3) olyforma izomorf keveréke, hogy a magnéziumszilikát mindig több benne, ugy hogy egy molekula vasszilikátra 3-11 molekula magnéziaszilikát jut. A vasoxidul tartalma soha sem több 5-15%-nál. Rendesen van benne még egy kevés mész- és timföld. A levelességét parányi idegen ásványzárványok okozzák, ugyancsak ezek az okozói annak, hogy levelesen elváló lapjain bronz-szinüen csillog, innen a neve is. Különben hagymazöld, sárgás zöld, olajzöld, szegfűbarna szinü. Lángban legfölebb az éleken olvad meg, savak nem támadják meg. K. 5,5. Fs. 3,2-3,3. Különféle eruptiv kőzetben (különösen periodtitekben, bazaltban, melafirban), de különösen szerpentinben találni, továbbá sok meteoritban. A bronzit gyakran átváltozik bastittá (l. o.), melyet szép csillogása miatt csillogó kőnek (Schillerspath) is neveznek. Ugy ezen csillogó kőből, mint némely szépen csillogó bronzitból is itt-ott műtárgyakat faragnak. A bronzit steatittá is szokott átváltozni. - b) Enstatit, majdnem tiszta magnéziumszilikát (MgSiO3), vasoxidul-tartalma mindig 5%-nál kevesebb. Szürkés-fehér, sárgás, zöldes, halaványbarna, áttetsző. K. 5,5. Fs. 3,1-3,2. Gyakran változik át steatittá. - c) Hipersztén (l. o.).
2. Az egyhajlásu piroxének ásványai: a) Diopszid, vagy tisztán mészmagnézia-biszilikát (CaMgSi2O6) v. ez mészvasszilikáttal (CaFeSi2O6) izomorf keverékben. Előbbi esetben egészen szintelen, utóbbi esettben a hozzá kevert mészvasszilikát mennyisége szerint világos zöld, sötét zöld, majd egészen fekete szinü. Hosszu, oszlopos kristályokban v. szálas, szemcsés halmazokban: gyakran mutat héjas szerkezetet, ami igen finom ikerlemezeknek közbehelyezkedésétől van. Üveges fényü, átlátszó, áttetsző. Lángban megolvad, savak nem bántják. A diopszidnak részint összetétele, részint alaki és egyéb kifejlődése szerint sokféle változata van. Igy a Baikal-tó vidékéről való kitünöen szép kristályokat mint baikalitot irták le; az egészen fekete csakis mészvasszilikátösszetételü diopszid a hedenbergit (Tnaberg, Arendal); a héjas, szálas szerkezetü a salit v. malakolit, némely gnájsznak és amfibolitnak elegyrésze (Sale, Arendal); a szemcsésnek neve kokkolit (Arendal, Svardsjö, Ersby). - b) Augit v. szorosabb értelemben vett P., a mészmagnézia (CeMgSi2O6) és mészvasbiszilikátokon (CaFeSi2O6) kivül még magnézium-aluminium (MgAl2SiO6) és vasaluminiumszilikátot (FeAl2SiO6) is tartalmaznak izomorf keveredésben. Az augitot tehát mindig timföld-tartalom mellett nagy vastartalma (mint sesquioxid) is jellemzi. Mint elegyrész a legkülönbözőbb kőzetekben nagyon közönséges. Rövid oszlopos kristályokban, melyek az amfiboléhoz hasonlók, de szögértékre nézve különböznek (l. Amfibol). Erupciók alkalmával néha szabad kristályok kerülnek ki a kráterből, melyeket azután vulkáni hamuban, tufában beágyalva találni. A fekete szinüt, ritkábban sötét zöldet közönséges augitnak mondjuk és ez szerepel mint gyakori elegyrész. A hagymazöld, feketés zöld fennőtten termő augit, melyben nincs vasoxid: a fassait (pyrgom), igy hivják, mert a Fassa-völgy kontakt képződményei közt különösen szépen terem, de találni a Vezuvon, Traversellan vidékén és egyéb helyeken is. A vaskos, hagymazöld, gyakran amfibollal nőtt össze; gránittal együtt az eklogit kőzet elegyrésze (Frichtel-hegység, Saualpe). - c) Diallag, mészmagnézium (CaMgSi2O6) és mészvasszilikát (CaFeSi2O6) izomorf keveréke, melyhez még timföld (Al2O3) járul. Kitünöen leveles; különböző zöld vagy barna szinü, de a levelesen elváló lapokon nagyon szép fémes gyöngyházfényben csillog, mi által a bronzithoz nagyon hasonló, vele össze is téveszthető. Mig azonban a diallag könnyen olvad, a bronzit alig olvad. Kristályok nagyon ritkák, jól kifejlődöttek, egyáltalában nem ismeretesek. Nagy egyéneket találni Sziléziában (Neurode) és Firenze vidékén (Prato), továbbá a Harzhegységben, Tirolban, Olaszországban, Uralban. A gabbro- (l. o.) kőzetnek lényeges elegyrésze. A csillogó diallagot régebben szintén megmunkálták, de lágy révén (K. 4) nem nagy értékü. - d) Akmit (egirin, l. o.). - e) Spodumen (l. o.). - f) Wollantonit (l. o.). - g) Wöhlerit (l. o.).
3. Háromhajlásu P.-ek ásványai: a) Rodonit (l. o.). - b) Babingtonit (l. o.). - c) Jadeit (l. o.).
kőzet, a. m. palás diabasz.
l. Lőgyapot.
l. Pirrotin.
a. m. dibrachisz (l. o.).
(pyrrol), C4H5N. Szénvegyület, amely a zsírnemü testek és a benzol származékok között mintegy az átmenetet képezi. Szerkezetét a legnagyobb valószinüséggel a [ÁBRA] szerkezeti képlet fejezi ki. Előfordul a csont- és a kőszénkátrányban és képződik akkor, ha acetilén és ammoniák elegyét izzó csövön keresztül vezetjük; ugy szintén ha a cukorsavnak vagy a nyálkasavnak ammoniumsóját desztilláljuk vagy ha ezeket glicerinnel 200°-ra melegítjük. Előállítása rendszerint a csontkátrányból történik. Szintelen, a levegőn megbarnuló folyadék, amelynek a kloroformra emlékeztető szaga van; fs. (120°-on) 0,9752, fp. 131°. Vizben nehezen, de alkoholban vagy éterben könnyen oldódik. Gőze a sósavval megnedvesített fenyőforgácsot kezdetben világos, később intenziv karminvörösre festi (a P. e reakciótól kapta a nevét). A P. igen gyenge bázis; higított savakban lassanként feloldódik ugyan, de ekkor só nem képződik belőle; az imid csoportjában (NH) levő hidrogén azonban káliummal, továbbá sav- és alkohol- gyökökkel helyettesíthető.
(ásv.), kénsav, változó összetétellel, ugy hogy kémiai képlete nehezen állapítható meg (Fe6S7-Fe11S12), gyakran egy kevés nikol is van benne. Ritkán terem kristályokban, leginkább vaskos, szemcsés vagy tömött halmazokban és hintve. Sokszor feltünően héjas szerkezetü, amit régebben hasadásnak tekintettek, hasadása azonban az oszloplapok irányában nagyon tökéletlen. Kristályrendszere hatszöges. Bronzságra, gyakran tombakbarnára futtatva; karca szürkésfekete. K. 3,5-4,5; fs. 4,54-4,64. Mágneses, amiért mágneses vasszolfidnak (Magnetkies) is nevezik. Pirittel, kalkopirittel és galenittal együtt terem egyes ércfekvőhelyeken. Nálunk Dognácskán, Rodnán, Oláh-Láposbányán, Borréven. Számos kristálya csak álalak, igy a Karintiából (St. Leonhard) való nagy P.-kristályok is. Vasvitriollá változik át. A nikoltartalmuból nikolt olvasztanak ki.
a. m. koksz (l. o.).