(növ.), l. Almafa és Körtefa.
Cirjék, egyházi iró, ferencrendi áldozópap, szül. Püspökiben (Vas) 1810 ápr. 15., megh. Budapesten 1880 okt. 6. Középiskoláit Kőszegen kezdte, honnan 1826. lépett a szerzetbe; miután bölcsészeti és teologiai tanulmányait részint Pozsonyban, részint Esztergomban sikeresen végezte, 1833. áldozópappá szenteltetett. Néhány éven át hitszónok volt Komáromban, később teologiai tanár lett Esztergomban, 1842. pedig az érsekújvári gimnázium tanárává neveztetett ki. Itt elvállalta a zárdai könyvtár rendezését s ekkor találta meg az Érsekujvári kódex-et (l. o.), melyet nevéről egy ideig Piry-kódex-nek is neveztek. 1852. Szt.-Antalban házfőnök lett, innét a budapesti rendház elüljárójává tétetett át. 1863. rendjének bizalma első ízben, 1872. pedig másodszor is tartományának főnökévé tette. Már mint teologusnövendék több alkalmi verset irt, melyek nyomtatásban is megjelentek; azonkivül szent beszédek, vegyes dolgozatok jelentek meg tőle.
(ejtsd: píza), 1. tartomány Olaszországban Toscana compartimentőban Lucca, Firenze, Siena, Grosseto, Livorno és a Liguriai-tenger közt 3123 km2 területtel, (1881) 283 563, az 1893-iki becslés szerint 306 151 lak. Felülete dombos és hegyes; részben nagyon termékeny. Folyói a Serchio, Arno, Cecina és Cornia. Fő termékei: búza, kukorica, olajfa és szőllő. Az iparágak: pamutszövés és festés, selyem-, posztó- és vászon, alabastrom-, márvány- s agyagárukészítéssel, üveg-, tégla-, szappan- és gyertyagyártással. A bányászat márványt, rezet és szenet szolgáltat; számos az ásványvizforrás. Járásai: Pisa és Volterra.
2. Pisa, az ugyanily nevü tartomány és érsekség székhelye, Olaszország egyik legrégibb és legérdekesebb városa, termékenysíkon, 7,5 km.-nyire a tengertől, az Arno mindkét partján, amelyen 5 híd (Ponte di Mezzo, alla Fortezza, di Solferino, di Ferro és a vasúti híd) vezet át, és vasutak mellett, (1881) 53 957, az 1893-iki becslés szerint 62 400 lak., igen csekély iparos és kereskedelmi tevékenységgel (Pisa morta); egyenes és jól kövezett utcákkal, szép nagy terekkel, amelyek körül a legjelentékenyebbek a dom-tér, a régi székesegyházzal, a görbe toronnyal, a battisterióval és Campo santóval; a Piazza dei Cavalieri I. Cosimo nagyhercegnek Giovanni da Bologna által készített márványszobrával és azon hellyel, ahol 1655-ig a hirhedt éhség-tornya, illetőleg torre dei Gualandi állott; ebben éheztette agyon Ruggiero degli Ubaldini érsek 1288. az árulással vádolt Ugolino Gherardescát fiaival és unokaöccseivel együtt; végül a Piazza Garibaldi, Garibaldinak Ferrari által készített ércszobrával. Az Arno mindkét partján végig húzódó rakodókon van a legélénkebb gyalogforgalom. Több mint 80 egyházi épülete közt a kiválóbbak a székesegyház (képét l. az Építészet XII. mellékletén), amelyet 1063. a palermói fényes tengeri győzelem után Busketus és Rainaldus toscanai román ízlésben kezdtek el építeni és 1118-ban II. Gelasius pápa szentelt föl és 1597-1604. restauráltak; ezen öthajós, 95 m. hosszu, belül 32 m. széles bazilika ellipszis-alaku kupolájával együtt fehér márványból épült, amelynek az idő patinát kölcsönzött; pompás homlokzata galeriákkal van ellátva, ércajtói, amelyeken bibliai történetek vannak ábrázolva, nagyobbára a XVII. sz.-ból valók; belsejét számos oszlopon kivül néhány első rangu műremek díszíti. A szintén tiszta márványból készített keresztelő kápolna, a battisterio építését 1153. Diotisalvi kezdte meg, de csak a XIII. sz.-ban fejezték be; a battisterio féloszlopokkal és fölöttük galeriával körülfogott kerek épület (30 m. átmérővel), kupolával (54 m. magas) és egy 6 szögletü, 7 oszlopon nyugvó szószékkel, Nicolň Pisano hires remekmüvével, amelyet bibliai jeleneteket ábrázoló harangtorony (campanile) építését 1174-ben kezdték meg és 1350. fejezték be; magassága 54 m.; lapos teteje van a galeria fogja körül; a közönségesen pisai görbe torony néven ismeretes toronynak elhajlása (4,3 m.-nyire dél felé) alkalmasint építés közben keletkezett. Az Ubaldo érsek által alapított Campo santo arra szolgált, hagy Pisa előkelői a Palesztinából ide hozott földben nyugodják örök álmukat. A hosszukás négyszögalaku (126 m. hosszu, 52 m. széles) Campo santót csarnok (15 m. magas) fogja körül, amely Pisano tervei szerint toscanai gót ízlésben épült és amelyet belül a XIV. és XV. sz.-ból való freskók (Giotto, Veneziano, Spinello, Lorenzetti Gozzoli és másokttól), a többi közt a halál diadalát, az utolsó ítéletet ábrázolók, továbbá faragványok és síremlékek (Pisano, Thorwaldsen és másoktól) díszítenek. (V ö. Paolo Lasinio, Pitture al fresco del Campo santo, Firenze 1832). A San Paolo a ripa d'Arno három ajtós bazilikának (a XIII. sz.-ból) díszes a homlokzata; a Santa Maria della Spina, amely nevét Krisztus koronájának egyik töviséről kapta, amelyet itt őriztek, a XIII. sz.-ban épült; Pisano Giovanno tanítványainak faragványai díszítik. A Santo Sisto román templom belsejében szép antik márvány- és gránitoszlopok vannak; a Santo Stefano ai Cavalieri Vasari rajzai szerint épült 1565-96., benne török diadaljelvényeket őríznek. A profán épületek közül a kiválóbbak: a Palazzo Conventuale dei Cavalieri; az egyetem (La Sapienza), szép korai renaissance ízlésben épült udvarral; a Palazzo Lanfreducci, most Uppezinghi; a Palazzo Lanfranchi, most Toscanelli, amelyben 1822. Byron lord alakott, és a Palazzo del Comune, azelőtt Gambacorti az archivummal. Az egyetem, amelyet 1343. VI: Kelemen pápa alapított, 1359. megszünt, 1364., 1473. és 1838. minden hanyatlás után mindig újra fölélesztetett; most jogi, filozofiai, orvosi és matematika-fizikai fakultása van; vele egybe van kötve egy szeminárium középiskolai tanárjelöltek számára, továbbá mérnöki, gyógyszerészi, állatorvosi és felső mezőgazdasági iskola; 1596. alapított természetrajzi muzeum és 1547. alapított botanikus kert. Az 1742. megnyitott egyetemi könyvtárban van 116 451 kötet, 7401 füzet és 335 kézirat. Ezeken kivül van a városnak több rendbeli középiskolája, műipariiskolája, museo civicója, és egy archivuma, amelyben 16 000 pergamentokiratot, őriznek, a többi közt igen régieket Barbarossa Frigyestől és Oroszlánszivü Rikárdtól. A város közelében van Cascine di San Rossore királyi vadászkastély szép ménessel; továbbá az 1000. épített San Pietro in Grado bazilika pompás antik oszlopokkal; Gombo királyi nyaraló és a Valle dei Calciban a La Certosa szép kartauzi kolostor 1367-ből. Pisa egyenletes és nedves klimája a lélegző szervek gyógyítására nagyon alkalmas. 6 km.-nyire Pisától a San-Giuliano hegy alján ásványvizforrások fakadnak, amelyeket már Plinius idejében pisai fürdők néven ismertek s amelyeket különösen reumatikus és köszvénybajok, májbetegségek és ideggyöngeség ellen használnak. V. ö. Nistri, Guida di Pisa (1845); Rohault de Fleury, Les monuments de Pise au moyen-age (Paris 1866); Scorno, Nuova Guida di Pisa (1871).
Pisa Kr. e. 179. lett római gyarmattá; kikötője ekkor csak 2 km.-nyire volt a várostól. Miként a többi É.- olaszországi városok, fölváltva a gótok, longobardok, frankok birtokában volt. Önállóságát megszerezvén, gyorsan fölvirágzott, különösen midőn versenytársát, Amefit a normanok segítségével 1137. földúlta. A guelf és ghibellin háborukban mindig a császár pártján állott. A Hohenstufok bukása maga után vonta a ghibellin város bukását is, midőn a genovaiak Doria Oberto vezetése alatt 1284 aug. 6. Meloriánál hajóhadát megsemmisítették. Ehhez járultak belső surlódások és viszályok is. Hossza küzdelem után végre 1399. a Viscontiak birtokába jutott, akik 1405. eladták Firenzének. Még egyszer megkisértette Pisa Firenze ellenében függetlenségét kivívni; ebben őt VIII. Károly francia király is támogatta, de elkeseredett küzdelem után 1509. kénytelen volt magát újra megadni. Ekkor azután gyorsan aláhanyatlott, különösen amióta Livorno kikötőjét megjavították. Igy tehát Pisa, bár a XI. sz.-ban 150 000 lakosa volt, 1625-ben már csak 15 600-at számlált. V. ö. Valtancoli-Montazio, Annali di P. (Lucca, 1842-45).
község Lika-Krbava vármegye udbinai j.-ban, (1891) 1009 horvát-szerb lakossal.
az ugyanily nevü departamento székhelye Tarapaka chilei tartományban, a D. sz. 19°35' alatt, a Nagy-oceán partján, vasút mellett, 4260 lak., nagy salétrom-exporttal.
Krisztina de, francia irónő, P. Tamás asztrologus leánya V. Károly udvarában, szül. 1363., megh. 1341. Férje Castel István halála után számos didaktikus költeményét meg morálpolitikai tartalmu iratot adott közre, melyek révén megnyerte az udvar kegyét és nagy tekintélyre jutott. Irta: Gestes et bonnes moeurs de Charles v (új kiad. Collection de mémoires pour servir a l'histoire de France, Páris 1835); Pocme de la Pucelle (új kiad. Orleans 1865); Chemin de longue estude (új kiad. Berlin 1881); Oeuvres poétiques (kiadta Roy, Páris 1887).
Vittore, olasz festő és éremkészítő, szül. San Virgilióban a Garda-tó mellett 1380 körül, megh. 1451. Nagy falfestményeket készített a velencei nagy tanácsteremben, a római Laterán-templomban, Mantovában és Paviában, de ezek elpusztultak és csak igen kevés hasonló műve maradt fönn, mint a veronai S. Fermo és S. Anastasia templomok egy-egy freskóképe. Függőképei közül hitelesek: Lionello d'Este képmása (bergamói képtár); A Madonna megjelenése szt. Antalnak és szt. Györgynek (London, nemzeti képtár); A királyok imádása (berlini muzeum). Ezekben is mint költői fölfogásu és a mellett a természetet élesen megfigyelő művész mutatkozik, de még inkább hires érmeiben, melyeken ugy a képmások, mint az egyéb alakok klasszikus egyszerüséggel és szépséggel vannak ábrázolva.
(növ.), l. Pizang.
politikai község Belovár-Kőrös vármegye belovári j.-ban, (1891) 2051 horvát-szerb és magyar lakossal.
1. Andrea, olasz szobrász, szül. Pontaderában 1273 körül, meh. valószinüleg Orvietóban 1349-ben. 1347-49. az orvietói székesegyház építőmestere volt. Neki tulajdonítják a firenzei harangtorony domborműveit, a Madonna nagy szobrát az orvietói székesegyház főkapuja fölött, Krisztus és szt. Reparata márványszobrait a firenzei székesegyház muzeumában. Két fia Nino és Tommaso kevésbé jelentékenyek.
2. P. Giovanni, olasz szobrász és építész, P. Niccolo fia, szül. Pisában 1250 körül, meh. 1320 után. Atyjának volt tanítványa. 1278-ban Pisában a Campo Santo építőmestere lett; ekkor keletkezett két Madonna-szobra is, 1290-92. pedig ugyanilyen minőségben a sienai székesegyházhoz került, amelyen műhelyéből való néhány alak is látható. 1301. fejezte be a pistojai S.-Andrea-templom szószékét, melynek domborművei fejlődésének tetőpontját tüntetik föl, azután, egész 1311-ig keletkezett a pisai székesegyház szószéke, melynek egyes részei most eredeti helyükön és a Campo Santón vannak. A XIV. sz. elején Észak-Olaszország egyes városaiban is dolgozott. Későbbi művei közül különösen említendők: a Madonna nagy szobra a podivai Cadella dell' Arenában és az alapító Enrico Scrovegni szobra ugyanott; Krisztus föltámadását ábrázoló dombormű töredékei a perugiai muzeumban; óriások szobrai a s.-quirocói templom kapuzatán; VII. Henrik császár felesége síremlékének töredékei (Brignole-Sale villa Voltriban) stb. Egyéb műveket, p. XI. Benedek pápa síremlékét a perugiai S.-Domenico-templomban, jogtalanul tulajdonítanak neki.
3. P. Leonardo, olasz matematikus, l. Fibonacci.
4. P. Niccolo, olasz szobrász, szül. Pisában 1206 körül, megh. 1280 után. Atyja kőfaragó volt, ő is a régibb lombardia-toscanai szobrászat hagyományaiban nevelkedett, de műveiben egészen új irányt hoz be az olasz szobrászatba. A neki tulajdonított művek közül az első, a luccai székesegyház kapuzata szobrászati díszének befejezése (1250 körül) még csak a régi irány tovafejlesztése, bár a Krisztus levételét a keresztről ábrázoló csoport páratlanul áll a kor szobrászati művei közt. További szoborműveivel - amilyenek a pisai keresztelőkápolna szószékének dísze, főleg a Krisztus életéből vett pompás, gazdag domborművek (befejezte 1267.); egy pistojai oltár újjáalakítása (1271) és a sienai székesegyház szószékének domborművei (1266-1268), a nagy perigiai márványkút (1280 körül) - a szobrászat történetére nézve döntő lépést tesz. Munkáiban fiain kivül főleg Guglielmo d'Agnolo domokosrendi szerzetes és Arnolfo di Cambio segítették. Építész is volt, de építkezéseiből mi sem maradt fönn. V. ö. Dobbert, Über den Stil Niccolo P.-s (München 1873).