(gör.), gyüjtőneve azoknak a sokszorosító elljárásoknak, amelyeknél a nyomóelemet se nem domboru, se nem mélyített, hanem sík.
Guett. (állat), l. Tányércsiga.
(növ.) a. m. növény, növevény; P. annua egynyáréltü, P. austrlis déli, P. biennis kétnyáréltü, P. borealis északi növény; P cellularis sejtes növény; P. heterophylla a. m. felemés növény; P. hybrida a. m. fajvegyülék; P. medicinalis vagy officinalis a. m. orvosi növény, P. obsoleta az orvosi használatból kiment növény, P. monocarpea egyszer gyümölcsöző; P. pallustris mocsári, P. perennis többnyáréltü, P. polycarpea többször gyümölcsöző növény; P. semihominis l. Mandragora; P. unifunda egyalapu v. tengelyü növény, l. Agatlanság; P. vascularis a. m. edényes növény, P. vivipara a. m. fiadzó azaz sarjakról szaporodó növény.
(ejtsd: plentedsenet), angol királyi család, mely Anglia felett 1154-1485. uralkodott; eredetileg anjoui Geoffrey mellékneve, aki sisakján rekettyacsokrot (planta genista) szokott hordani. Geoffrey I. Henrik egyetlen leányát Matildot vette nőül. Fia, Henrik, atyjától Anjout, Mainet és Tourainet, anyjától Normandiát, házassága útján aquitaniai Eleonorával Poitout, Guyennett és Gascognett szerezte, az angol trónra II. Henrik neve alatt lépett; őt követte fia I. Rikárd (Oroszlánszivü) 1189. és öccsének fia Arthur megöletése után Földnélküli János; ezt fia III. Henrik. Ennek öccse, cornwallisi Rikárd, német királlyá választatott. I. Eduárdot (megh. 1307.) követte II. Eduárd (megh. 1327.). I. Eduárd második házasságából (frankhoni Margittal) származó első fia Tamás Norfolk hercege lett, a másikat, Edmund kenti grófot, még III. Eduárd kiskorusága alatt kivégezték. Női ágon származnak I. Eduárdtól a Howard-, Suffolk-, Carlisle- és Effingham-családok. II. Eduárd egyik leánya Johanna II. Dávid Bruce skót király neje lett. III. Eduárdnak (meghalt 1377.) nejétől hennegaui Filippáttól nyolc fia és őt leánya volt. A legidősb, Eduárd a fekete herceg, még atyja életében elhunyt és annak fia IV. Henrik lépett a trónra (1400). III. Eduárd második fia clarencei Lionel csak egy leányt, Filippát, hagyott hátra, aki March gróf neje lett. Fiának Rogernek két gyermeke volt: Mortimer Edmund marchi gróf, aki 1545. börtönben halt meg és Mortimer Anna, aki trónigényeit Cambridge Rikárddal való házasságából származó yorki Rikárdra vitte át. III. Eduárd harmadik fia, gaunti János, Lancastter hercege volt a Lancaster királyi ágnak alapítója. Fia Bolingbroke Henrik mint IV. Henrik lépett a trónra. III. Eduárd következő fiától Edmund yorki hercegtől származik a York királyi ág. Fia Rikárd Mortimer Anna férje volt, és igy fia yorki Rikárd annak trónigényeit örökölvén, 1455. a két rózsa háboruját kezdte meg. Fia IV. Eduárd 1461. évben VI. Henriket, V. Henrik fiát, IV. Henrik unokáját trónjától megfosztotta. Második fiát clarencei Györgyöt 1478. kivégezték. Harmadik fia III. Rikárd halálával 1485. VII. Henrik, a Tudordinasztia alapítója, lépett a trónra. A III. Eduárd utolsó fia által alapított negyedik ág már fiával Humphrey buckinghame herceggel kihalt (1399), és miután VIII. Henrik György clarencei herceg fiát Eduárd warwicki grófot 1499. kivégeztette, kihalt vele a P.-háznak férfiága. L. Nagy-Britannia (XII. köt. 936. oldal).
L. (növ.), l. Utilapu; Plantagineae, l. Utilapufélék.
(ejttsd: plańté) Gastton, francia fizikus és elektrikus, szül. Ortherben 1834 ápr. 22., megh. Párisban 1889 máj. 24. Tanulmányainak befejezése után előbb Becquerel Edmond segéde volt, azután a Christofle-féle galvanoplasztikai gyár kémikusa. Éveken keresztül foglalkozott a galván polarizációval, mely fáradságának gyümölcse az elektromos akkumulattorok (l. o.) feltalálása volt. Később különösen a légköri elektromossággal foglalkozott. Összegyüjtött értekezései 1879. Recherches sur l'électricité címen jelentek meg, 1883. pedig kibővített alakban. Phénomcnes électr. de l'atmosphcre c. műve több nyelven jelent meg fordításban is. Számos kitüntetés érte. Vagyonát jótékony célokra és az elektromosság terén fel merülő elektromos találmányok jutalmazására hagyta.
(állat) a. m. talpon járók, Linne értelmében mindama ragadozó emlősök (Carnivora), amelyek járás közben a földet egész talpukkal érintik, mint a medvefélék.
Kristóf (ejtsd: plańteń), francia könyvnyomtató, szül. Mont-Louisban (Touraine) 1514. megh. Antwerpenben 1589 jul. 11.-én. 1555. Antwerpenben nyomdát állított, melyben a legkülönfélébb nyelvü munkákat állította elő. Nyomtatványai közül említendő a Biblia polyglotta (1569-72 8 köt.). 1583. az Antwerpenben kitört vallási zavargások menekülésre késztették. Lejdába vonult, új nyomdát alapítva. 1585. visszatért Antwerpenben s a lejdai nyomdát tudós korrektorának Raphaelengnek, időközben Párisban fölállított fióknyomdáját pedig egyik vejének, Guillaume (Egide) Le Blének adta át. Antwerpeni fő üzletőt másik veje, Johannes Moretus kapta. P. nyomtatványain arany cirkalmat tartó kezet használt jelvényül; a cirkalom körül szalag húzódik ezzel a fölirattal: «Labore et constantia». A nyomda a Moretus-család révén máig is egész eredetiségében fönmaradt. A későbbi Moretusnok levél- és kézirat-, réz- és fametszet-gyüjteményt csatoltak hozzá, szaporították mindezt 90, a P.-Moretus-családra vonatkozó festménnyel (a legjelesebb németalföldi festőktől, köztük 14 kép Rubenstől, 2 van Dycktől), ugy hogy a nyomdából egy a maga nemében páratlan tipgráfiai muzeum lett. Antwerpen városa 1875-ben 1 200 000 frankon megvásárolta s 1877 «Musée P.-Moretus» néven megnyitotta. V. ö. Rooses műveit: Christophe P. (Antwerpen 1884); Musée P.-Moretus a Anvers, notice historique (u. o. 1882).
nagyságra nézve Tirolnak második hegyi tava a bajor határ közelében 364 ha.-nyi területtel, 977 m.-nyi magasban; mélysége 75 m. erdős magaslatok fogják körül. Az Achenbach a kis Heiterwangi-tóval köti össze.
Maximus, görög grammatikus, szül. 1260 körül, megh. 1310. Mint szerzetes többnyire Konstantinápolyban élt, egyfelül irodalommal, másfelül diplomáciai ügyekkel foglalkozva (1327. II. Andronikus császárt sikerrel képviselte Velencében). Irodalmi működéséből kiemelkedik az a kivonat, melyet Konstantinos Kephalasnak a régibb görög költők kisebb munkáit és töredékeit tartalmazó munkájából eszközölt, s mely a görög antologia (l. o.) két kézirati alapjának egyike, sőt a Kephalas-féle szöveg felfedezése előtt egyedüli alapja volt. Többi művei fordítások és grammatikai kutatások (kiadta Bachmann az Anecdota Graeca II. kötetében, Lipcse 1828). V. ö. Némethy Géza, Cato distichonjainak P.-féle fordításáról (Egyet. Philol. Közl. XV.).