Ágost (rendesen Platen-Hallermünde) gróf, német költő, szül. Ansbachban 1796 okt. 24., meghalt Siracusában 1835 dec. 5. A müncheni katonai szakiskolában tanult s 1815. mint a kir. testőrség alhadnagya vett részt a Franciaország elleni második háboruban. Ez után nyugdíjaztatta magát s 1818 óta Würzburgban, majd Erlangenben, hol Schelling barátja lett, filologiát és filozofiát tanult. Ezután beutazta Olasz- és Németországot meg Ausztriát; 1835. pedig, a kolerától féltében szintén Sziliciában menekült s ott is érte el a halál. Irta: Ghaselen (Erlangen 1821); Lyrische Blätter (Lipcse 1821); Vermischte Schriften (Erlangen 1822); irt szatirikus irányu dramatizált műveket is (Der gläserne Pnatoffel, Verhängnissvolle Gabel, stb.); továbbá: Schauspiele (Stuttgart 1828); Sonette aus Venedig (Erlangen 1825); Geschichte des Königreichs Neapel von 1414 bis 1443 (Frankfurt 1833); utolsó műve: Die Abassiden (Stuttgart 1835); halála után jelentek meg: Gesammelte Werke (új kiad., Stuttgart 1877) és Poet. u. literar. Nachlass (kiadta Minckwitz, Lipcse 1852); lengyel dalai (Polenlieder) a politikai költészet kezdeteit jelezték Németországban. Emlékének először Ansbach városa állított szobrot (mintázta Halbig, 1859), 1869. pedig siracusai sírhelyén (a Villa Landolinában) emeltek neki emléket.
l. Platter.
(a spanyol platero a. m. aranyműves szótól), Spanyolországban a XVI. sz.-beli késő csúcsíves művészetnek a neve. Számos mór és renaissance elem keveredett bele. Építészeti díszítménye élénken az ötvösművészet arabeszkjeire emlékeztet.
(angol, franciául plate-forme), teraszok, altánok, vizszintes tetőzetü épületek (Keleten) padozata. Az amerikaiak politikai pártprogramm; igy p. P. of labor, a munkások követelése, 8 órai napi munka.
(állat), l. Laposférgek.
politikai község Szerém vármegye rumai j.-ban, (1891) 1738 horvát-szerb és magyar lak.
nemes fém (Pt), csakis termés állapotban ismeretes és pedig majdnem kizárólag másodlagos fekvőhelyen, kisebb-nagyobb szemekben, lemezekben, rögökben, többnyire homokban, nagy ritkán kristályokban, igen apró hexaéderekben, oktaéderekben. Épp ugy mossák, mint az aranyat. A P. soha sem terem tisztán, hanem mindig egyéb fémekkel van keverve, amiért is a nyers, ásványi P.-t megkülönböztetésül a kereskedésbeli elég tiszta P.-tól némelyek P.-ércnek, polisénnek is nevezik, ami azonban kevéssé használatos név. A fémek, melyekkel a természetes P. keverve található: vas, iridium, palladium, ródium, ozmium, ruténium, réz, ólom, azonkivül gyakran találni vele együtt ozmium-iridiumot, aranyat, kromitet, titánvasat, spinelt, zirkont, korundot, quarcot, nagy ritkán gyémántot. A természetes P. fs.-a csak 17-19, mig a tisztáé 21,4, ami éppen e hozzá kevert anyagokra vezethető vissza. A vastartalom 5-13%, de 20%-ra is rúghat, amikor vas-P. a neve. A nyers P.-ban a tiszta P.-tartalom 50-86%, az iridium 1-8, az ozmium-iridium 1-8, palladium 0,25-1,3, ródium 0,4-3, homok 1-4%, a többi százalék egyéb tisztátalanságokra jut. A palladium, iridium, ozmium, ródium, rutánium, mivel legtöbbnyire P.-val ötvözve találtatnak a P.-val együtt, P.-fémeknek is mondatnak. A P.-fémek (fs. 21-24), a ródium, rutánium és palladium könnyü P.-fémek (fs. 12). A fémekkel ötvözött P.-ból a tiszta P.-t kémiai úton kiválasztják. (V. ö. Stt.-Claire-Deville, Métallurgie du platine, Páris 1863, 2 köt.). A kereskedésbeli P. rendesen még 2% iridiumot is tartalmaz, ami azért kedvező, mert igy még ellenállóbb kémiai reaganciák iránt. A tiszta P. szürkés-fehér, szívós, igen finom dróttá húzható ki és vékony lemezekké kalapálható; mint a vas kovácsolható, de csakis a durranó gáz lángjában (vagy 1770°) olvad meg. Csakis királyviz oldja. Legnagyobb mennyiségben találni az Uralban Nisnye-Tagilszk vidékén, ahol már 12 kilogrammnyi darabokban is találták. Legtöbbször nyoma sem mutatkozik valamiféle anyakőzetnek, de egyeseket kromittal meg szerpentinnel összefüggésben találni, amiből sokan azt következtetik, hogy a P. eredetileg szerpentinben lehetett, illetőleg minthogy a szerpentin nem eredeti kőzet, hanem olivinból képződik, valamely olivinkőzet volna a P.-nak anyakőzete. A nisnye-tagilszk-vidéki P.-mosók 1822 óta ismeretesek. Gazdaságuk csökkenőben van. A P.-t legrégebben Dél-Amerikában ismerték és pedig alighanem már a XVI. sz.-ban, de nem tudták felhasználni. D'Ulloa spanyol matematikus hozta legelőször Kolumbiából Európa 1735., ott platinja-nak nevezték, kicsinyítője a plata szónak (ezüst). Chocóban a Pinto folyó aranytartalmu homokjában mosták, azért pintói ezüst néven is szerepel vagy platinja del Pinto. Watson 1750. irta le mint külön fémet és 1784. állították elő belőle az első P.-tégelyt. (V. ö. Nöggerath. Geschichte des Platins.) Később találtak egy keveset Braziliában, San-Domingón, Kaliforniában, Borneón, Új-Granadában, az Ural némely más helyén (Berezovszk), nemkülönben nyomokban kimutatták Európában, egyebek között hazánkban Oláhpiánon (Szeben), továbbá a Rajna vidékén, Franciaországban, Irországban stb. Az utóbbi években Mexikóban aranytartalmu ércekben is találtak P.-t. Az évi termés mennyisége v. 5000 kg. Értéke 7-8-szor nagyobb az ezüstnél, de időnkint, mikor nagy a kereslet és aránylag keveset bányásznak, meghaladja az arany értékét. Leginkább kémiai eszközöket (csészét, tégelyt, lemezt, drótot) és az elektromos izzólámpákhoz szükséges drótot készítenek belőle.
Előállítása kohászai úton kiolvasztással nem eshetik meg, mert P.-t a kohókban megolvasztani lehetetlen, rendszerint ugy állítják elő, hogy az összezúzott P.-érceket királyvizzel melegítik, a kapott oldatot beszárítják és a maradékot 125°-ra hevítik. E maradékot most sósavas vizben feloldják és ammoniumklorid-oldattal elegyítik; ilyenkor a P. mint P.-sualmiák sárga csapadék alakjában leválik, mig a palladium és iridium stb. az oldatban maradnak. A P.-szalmiáknak izzítása révén tiszta P.-t kapunk, amelyet likacsossága miatt P.-taplónak neveznek. Régebben a P.-taplót tüzes állapotban kovácsolással tömörítették, manapság azonban azt égetett mészből készült tégelyekben a durranó levegő (hidrogén v. világító gáz és oxigén) lángjával összeolvasztják és mintákba öntik. Az ilyen módon kapott P. mindig tartalmaz csekély mennyiségü iridiumot, de alkalmas módon ettől is megszabadítható. Igen nevezetes sajátsága, hogy a felületén (legkivált a finomul eloszlott és ennélfogva nagy felületü P.) a gázokat megsűríti és igy az egymásra hatni képes gázok reakcióját létesíti, a nélkül, hogy e reakcióban a P. változást szenvedne. (Az ilyen hatásokat katalitikus vagy kontakt-érintési hatásoknak nevezik.) Ezért p. hidrogénáramba tartott tiszta P.-tapló megtüzesedik és a hidrogént meg is gyujtja, mert a felületén megsűrített hidrogén és oxigén egyesülésekor fejlődő hőtől a P. izzásba jön. E sajátságot a gyufa feltalálása előtt Döbereiner elmés szerkezetü kis gyujtó gépben érvényesítette; e sajátságára van alapítva a sebek kiégetésére használt sebészi eszköz: a benzinspray. A P. vegyületeiben két vagy négy vegyértékü gyökként szerepel; amazokat platino-, ezeket pedig platini-vegyületeknek hivják, de ezenkivül a P. igen sok összetett gyökben is előfordul. E vegyületek kivétel nélkül kevéssé állandók, izzításkor mind alkatrészeikre bomlanak és vizben oldható vegyületeiből (p. platinikloridból) más fémekkel (p. cink) vagy lúgos oldatban redukáló anyagokkal (p. cukor v. borkősavsók) finom fekete por alakjában választható le, amelyet fekete P.-nak (platinmohr) neveznek. A P.-t az említetteken kivül különösen az angol kénsavgyárakban alkalmazzák, ahol a kénsavat P.-ból készült üstökben töményítik; használják továbbá fémek bevonására (galvános úton) is. Ötvényei közül legfontosabb 8 sr. P. és 2 sr. iridiumból álló ötvény, mert ez nemcsak a királyviznek, hanem a fluornak is ellenáll. A Párisban őrzött normál méter és normál kilogramm 9 sr. P.-ból és 1 sr. iridiumból készült. Régebben Oroszországban érmeket vertek P.-ból, mert értéke az ezüstnél jóval magasabb (1 kg. P. 1894-ben 780-840 forint, 1 kg. ezüst pedig 52-53 forint volt).
l. Platina.
l. Platina.
(platinotipia), l. Fotográfia.